Néma gyász
No lyrics have been submitted for this track yet.
Egyedül Kárhozó lélekként süvöltött az őszi szél, Ajkain vérző szavakkal egy álomról mesélt, Mikor halott szemébe néztem, ragyogó fekete gyöngyökbe, Sötétség vette körül, magányos álmokba temetve… Fagyott éjszakák szülték néma bánatát, Az erdők felett hallottam kínzó sikolyát, Már egyetlen szomorú könnycsepp sem adhat életet a létnek, S az összes halott emlék is, csak múlását a szépnek… Ha lelkének lángja még mindig égne, Ha újra az én szemeimbe nézne, Magányomban üvölteném belül, Hogy mennyire fáj az éjszaka egyedül… Kerestem végtelen ködben, a sötét ég alatt, De csak álmokat találtam, ami még megmaradt, Most üres szobákban álmodom tovább azt, ami rég’ elveszett, Mert magamat gyűlölni talán, de magamnak hazudni nem lehet… Csillagok vezették léptem a magánynak útján, Láttam kihűlt testét, végleg itt hagyott tán, Egyedül az árnyéklétben, egyedül a teremtésben, Egyedül az én utolsó, magányos perceimben…
Submitted by Nargaroth — Jun 18, 2026
Néma gyász Még élt a csendben a bánat, Még belül dalolt a kín, Haragom megfagyott a létben, Mikor angyali szárnyakon, Gyönyörű magányom, Néma gyászt ígért… Testemet tépte a szél, A gyűlölet vihart akart, Oszló hangomat kérte az ég, De a jelennek lánca, S a múlt magánya, Csak néma gyászt szavalt… Elmúlik egyszer a magányos pillanat, Üvöltve tépném ki szívemből arcodat, Múlttá lesz mindig a jelen volt pillanat, Emléked tűnik, de a néma gyász megmarad… Már nem vár rám a holnap, Már nem vár rám az álom, Fájón tekintek most az égre, De a csillagok között, A néma gyász örök, S már emlékét sem találom… Minden elmúlt bennem, Minden üres, kietlen, Emlékképed a messzeségben, Miért keresem, Mikor a puszta létben, Néma gyászt ígértem?
Submitted by Nargaroth — Jun 18, 2026
(<em>Instrumental</em>)
Submitted by Nargaroth — Jun 18, 2026