Jégkorszak
Instrumental
Submitted by Iron_Wraith — Jun 06, 2026
Hol talál Rád a holnap reggel, A jövő lassan mindent elnyel A tükörbe nézve valaki mást látsz, Eltűnsz lassan, a sötétben, árván. Nem válhat vízzé egy nemzedék vére, Nem élhetünk halálra ítélve! Te, aki a rockerek sorsát véded, Hol vagy, mikor hívunk téged? Ref.: Ez a pokol, ami eljött a földre, Jó nem lesz többé már, Lakolj, ha rálépsz egy kőre, az neki is ugyanúgy fáj. Szállj le tűzmadár, várunk rád, Félelem láncaitól szabadíts meg már. Az élet fáj, támadjon fel hát, a Heavy Metal. Az ősi istenek visszatértek Érzem újra, bennünk élnek Itt az idő szálljunk harcba, Lelkünk nemes szívünk tiszta Refr.
Submitted by Iron_Wraith — Jun 06, 2026
Az emberek álarc mögött élnek Hiszik, ők a világ, mégis félnek Bezárt világukban nincs előttük cél Eltemették rég a tüzes, ősi vért Nehéz, és sötétből lesnek rád Még élsz, de alegvégén ott várunk majd rád! Várunk rád! Emlékek tűnnek át a szürke múlt ködén Hívnak, széttpik a hazugság leplét Kitörsz a falak mögül, hited egyre űz Nem hunyt ki benned, még mindig lobog a tűz Nehéz, és sokan lesnek rád Még élsz, de alegvégén ott várunk majd rád! Várunk rád, villámfényes éjszakán Álmodtál, a lelkünk tovaszáll Szállj fel hát! A holdfény hófehér Szíved harcra kél Legyen kék az ég Hív egy elveszett nemzedék A holdfény hófehér Ez egy álomszínű fény Tengerkék az ég Hív egy elveszett nemzedék Elátkoztak minket, szenvedtünk sokat Tépjük le kezünkről a rozsdás láncokat Vérrel festett törvény soha nem változhat Nem adjuk fel, megőrizzük álmainkat Nehéz, és sötétből lesnek rád Még élsz, de alegvégén ott várunk majd rád! Várunk rád, villámfényes éjszakán Álmodtál, a lelkünk tovaszáll Szállj fel hát! A holdfény hófehér Szíved harcra kél Legyen kék az ég Hív egy elveszett nemzedék A holdfény hófehér Ez egy álomszínű fény Tengerkék az ég Hív egy elveszett nemzedék Elveszett nemzedék Elveszett nemzedék
Submitted by Iron_Wraith — Jun 06, 2026
Szürke felhők alatt Naptalan világ előtt Ott áll az ifjú A sötét falak mögött Kitaszított lélek Fájdalmas emlékek Hordozza a sorsát Örökké vérző sebet Kísért a múlt szele A harag szelleme Kergeti szüntelen Hatalma végtelen Végső ütközet Ádáz ellenfelek Kit egykor úgy szeretett Meg kellett őt őlnie Szemében bánat lángja ég Fáj, mar, tép Kiégett lelkét viszi a szél Szívében nem gyúl új remény Száműzött lélek Kínzó tény Az átok benned él Nem tudta eddig még A napvilág milyen szép De a hazug évekért Méltó a büntetés Elindult, útra kélt Fejében száz emlék Mindent megtenne azért Hogy visszakapja az életét Szemében bánat lángja ég Fáj, mar, tép Kiégett lelkét viszi a szél Szívében nem gyúl új remény Száműzött lélek Kínzó tény Az átok benned él Szemében bánat lángja ég Fáj, mar, tép Kiégett lelkét viszi a szél Szívében nem gyúl új remény Száműzött lélek Kínzó tény Az átok benned él Benned él
Submitted by Iron_Wraith — Jun 06, 2026
Megfagyott szívedben izzik a vágy Hogy jégbezárt lelkednek otthont találj Sötét életed, és nagyon sivár Vigyázz, mert rossz úton jár. Hidd el, hogy tovább ez így nem mehet Nyisd fel hát szemed, hisz jobb lesz úgy neked Feledd a múltat, és jöjj közénk, És végre felolvad a jég. Bridge: Jégkirály tépd le a láncot, mely fogva tart Jégkirály gyújtsd lángra szíved, mit hó takart A lelked mást akar Refr: A gonoszság sötét, és rosszat ígér Jéghideg testedben él A segítség neked most semmit sem ér Átkozott rabságban élsz. A gonoszság sötét, és rosszat ígér Törj ki az életedért A hó és a jég most már aludni tér Álmodban kigyúlt a fény. Betét: Jégkirály! Szeresd az életet, van remény Jégkirály! Rabságod véget ér. Refr. Bridge. Refr. Feledd a múltat, És jöjj közénk! És végre felolvad a jég!
Submitted by Iron_Wraith — Jun 06, 2026
Nézz rám, mosolyogj! Tiltott gyümölcs vagy Remegve vártam, hogy megérintselek Minden álmom megölted, mikor láttam Hogy másfelé fordultál, én csak álltam nélküled Sokkal rosszabb, kegyetlenebb érzés Ahogy felötlik bennem egy kérdés Miért nem én lettem Akit egészben elfogadsz, mint rég A múltam fojtogat Ahogy a virág kitárja szép szirmait Mint egy madár, mely próbálja szárnyait Olyan voltál és veszett vérebbé váltam Tudom, hogy másé vagy már, ne tagadd, láttam! Sokkal rosszabb, kegyetlenebb érzés Ahogy felötlik bennem egy kérdés Miért nem én lettem Akit egészben elfogadsz, mint rég A múltam fojtogat Miért nem én lettem Akit tiszta szívvel elfogadsz Miért van az, hogy más fontosabb? Sokkal rosszabb, kegyetlenebb érzés Ahogy felötlik bennem egy kérdés Miért nem én lettem Akit egészben elfogadsz, mint rég A múltam fojtogat Miért nem én lettem Akit tiszta szívvel elfogadsz Miért van az, hogy más fontos? Miért nem én lettem Akit egészben elfogadsz, mint rég A múltam fojtogat Miért nem én lettem Akit tiszta szívvel elfogadsz Miért van az, hogy más fontosabb? Valaki más volt?!
Submitted by Iron_Wraith — Jun 06, 2026
Szállj felénk várunk rád, állj elénk! Angyal szárnyán jöjj, el ne késs! Lelked a földtől már távol jár Siess a fény felé, Téged vár! Bridge: Az ég fátylán most indulhatsz felénk Téged vár a fény az alagút legvégén! Refr.: Túlvilági üzenet, a sors könyvében mi lehet? Túlvilági üzenet, tedd össze a kezeidet Ne várj! Itt az álomhatár, hát indulj el most Szól, s Te tudod, így lesz jó, Reinkarnáció! Óóó Hívunk már az egyenesen át, Mi is jártunk már az ég útján. Bíráid előtt ne védd magad Hiába minden, ha bűnös vagy! Bridge, refr. Szóló Bűneid listáját el ne hagyd! Testedből kiléptél, jó utat! Siess, nyújtsd kezed, ne késlekedj! Veled várjuk majd az ítéletet! Bridge, refr.
Submitted by Iron_Wraith — Jun 06, 2026
Izzik az ég Az éjjelből nappal lesz Fény és sötét Járja a táncot Most szólít a vér Az őrület tombol És nincs vége még Nézem, hogy mit tettem én Fejemben ég Tombol a gyűlölet Isten vagyok! Érzem az erőt A parancsom szól Mindenki reszketve borul elém Halljátok szavam! Nézz hát szét, pusztulás vár Sok vér hull kezemtől még A holtak most várnak rám A keresztek hulljanak hát! Gyilkos! Gyilkos! Nem is ember! Gyilkos! Gyilkos! Keze fegyver Gyilkos! Gyilkos! Nekünk nem kell! Őrült gyilkos, köztünk él Üszkös romok A füstölgő házak közt Nem akarom A száz súlyos láncot Mert lelkem nehéz A visszaút eltűnt És itt van a vég Várom, de nem gyullad fény Nézz hát szét, pusztulás vár Sok vér hull kezemtől még Népem s hazám Tisztuljon, rohadjon el! A holtak most várnak rám Hívnak már Róma enyém! A keresztek hulljanak hát!
Submitted by Iron_Wraith — Jun 06, 2026
Látod, élünk még Tűz most újra ég Hallgasd hát most meg Életünk értelmét Az ősök vérével Új korok mérgével Írták a végét meg Életünk könyvének Felkeltünk újra, mert a vérünk erre kért Éljünk hát úgy, ahogy rég Támadjon fel sírjából, aki bátor és remél És ráköszönt az ősi szenvedély Szenvedély Itt van, érezd hát Múltad háláját Állj meg, ne menj tovább! Idáig vártunk rád! Fáradtan, éhezve Tüskéktől vérezve Reménnyel megtelve Állunk most fegyverbe Felkeltünk újra, mert a vérünk erre kért Éljünk hát úgy, ahogy rég Támadjon fel sírjából, aki bátor és remél És ráköszönt az ősi szenvedély Mint a sólyom az eget, úgy hasítja szét Szívünket az igaz cél Most sötétség van és itt mindenki fél De eljön majd újra a fény Kinyújtott kezünk segítségre vár Barát kell, testvéri láz! Szemünket kinyitva kiáltsuk hát Miénk az igaz világ! Felkeltünk újra, mert a vérünk erre kért Éljünk hát úgy, ahogy rég Támadjon fel sírjából, aki bátor és remél És ráköszönt az ősi szenvedély Mint a sólyom az eget, úgy hasítja szét Szívünket az igaz cél Most sötétség van és itt mindenki fél De eljön majd újra a fény Kinyújtott kezünk segítségre vár Barát kell, testvéri láz! Szemünket kinyitva kiáltsuk hát Miénk az igaz világ! Mint a sólyom az eget, úgy hasítja szét Szívünket az igaz cél Most sötétség van és itt mindenki fél De eljön majd újra a fény Kinyújtott kezünk segítségre vár Barát kell, testvéri láz! Szemünket kinyitva kiáltsuk hát Miénk az igaz világ! Miénk az igaz világ! Miénk az igaz világ!
Submitted by Iron_Wraith — Jun 06, 2026
Lassan eltűnt hát a fény, És rám borult az éj, Az óceán végtelen tükrén. Iránytűm a sötét ég, Süss hát le csillagfény, Ha eltűnnél, én is elvesznék. Az éjszaka korom sötét Fényedre vár A vándor ki indulna már, Hisz várnak még rá Magába szív az üresség, A csendet vad szél tépi szét, Szomorú szürke most az ég. Nem tudom, hol vagyok, Hisz fényed nem ragyog, Merre vagy, nem láthatom. Ref: Az éjszaka korom sötét Fényedre vár A vándor ki indulna már, Hisz várnak még rá. A magányban fényed enyém, Ezüst-szín tündöklés, A vándor végül hazatér, A vándor úgyis hazatér Hideg gonosz sötétség, Ádáz vad hullámverés, Sodor el a végtelen felé. De a felhők fátyla szétszakadt, Mutasd meg hát önmagad, A biztos part csak egy pillanat. Ref.
Submitted by Iron_Wraith — Jun 06, 2026