Álmok
No lyrics have been submitted for this track yet.
Az álmokból jöttem, hogy elmondjam láttam láttam, mit senki más még Szívemben érzem, belülről vérzem, vérzem az igazságért Láttam fekete felhőket, széttépett embert az árok szélén Láttam torz lelkű vadakat futni gyáva életükért Ez most más! Álltam az erdőben, százak mellettem és végre megértették, hogy az éjjelből fény lesz a rémálom szép lesz, és hatalmuk alkonyba ért Ref.: Mert ez most másról szól! Rólunk, rólatok, múltról, jelenről, útjainkról, kegyetlen harcokról Rég itt vagyunk már, rég elfajzott táj Ahonnan téged az álmokba hívlak Így indulunk innen, hisz vérünk még hajt Vágyaink az egekbe jutnak Túl régóta tart már ez a harc, de a célnál vár ránk egy új nap és ha mögöttünk van már a híd, szárnyunk a magasba hív Az álmokból jöttem, hogy elmondjam láttam láttam, mit senki más még Szívemben érzem, belülről vérzem, vérzem az igazságért Álltam az erdőben, százak mellettem és végre megértették, hogy csak annyi az élet, amennyinek nézed, hát hatalmuk alkonyba ért Ref. Szárnyunk a magasba hív!
Submitted by Iron_Wraith — Jun 06, 2026
Mikor az alkony a földre száll és a magány rád talál Ne hidd, hogy örökké tart de ne reméld, hogy felkel a Nap Látod haldokolnak a fák, szeméttel teli az óceán Nem mi kértük a pusztítást, de részünkké vált! Ref.: Az idővel egy úton rohan az élet, de az utat a célig mi építjük meg! Állj fel hát! Rád vár a haldokló Föld! Állj fel, üvöltsd világgá! Miénk a haldokló Föld! Érj el mindent és értsd meg, értsd meg így gyermekeink is élhetnek így! Majd ha felébrednek a fák, tiszta a tenger, él a világ Akkor lép elő a Nap, a sötét végre a helyén marad Ref. Ébredj már! Állj fel hát! Rád vár a haldokló Föld! Áljj fel, üvöltsd világgá! Miénk a haldokló Föld! Érj el mindent és érdtsd meg, értsd meg így gyermekeink is élhetnek így!
Submitted by Iron_Wraith — Jun 06, 2026
Nézz barát, nézz, míg a szem ellát, És mondd, hogy fentről áldoztak ránk. Mennyit ér a tiszta születés, és mennyit ér, hogy önmagad légy?! Szétesett térkép a falakon, Vérszomjas őrszemek nyugaton. Elveszett minden nyugalom, Eszüket elveszi a hatalomvágy. Egy szál régi határ nem maradt már... Égből hulló tüzes zápor, húsba tépő Sólyom szálljon álmotokban rátok, ha már az ébrenlétben nincs igazság, éjjel marjon néhanapján szívetekbe minden gazság, hagyjon nyomot a sok hazugság! Érezzétek át milyen, ha Júdás csókol egy életen át! Nézd barát, az orrodig se látsz, így hidd el, hogy szebb jövő vár. Hogy éljen a láztól remegő ember, ha élve égetnék el? Saját házunk is másé már, A saját vagyon másokra száll. Megtelt a lélek-temető, Ennyi volt, elég már! Egy szép régi határ nem maradt már... Égből hulló tüzes zápor, húsba tépő Sólyom szálljon álmotokban rátok, ha már az ébrenlétben nincs igazság, éjjel marjon néhanapján szívetekbe minden gazság, hagyjon nyomot a sok hazugság! Érezzétek át milyen, ha Júdás csókol egy életen át!
Submitted by Iron_Wraith — Jun 06, 2026
Hajnal, a vörös égből torz arccal néz egy sötét angyal Szeme izzik és kántál, mondja mit üzent a Sátán És mi itt fekszük árván, a sárban férgek hátán, szemben a vég hada áll, némán Elringatnak, álomban tartalak Most az egyszer halld meg a hangunkat A mélyből szól Megindul, menetel felénk a végzet A félelem ágyat bont elénk tárja a képet Hol máglyákon lelkeink égnek, köröttük vérszomjas lények Húsunkba marnak mélyen, ahol maradt még emberség, de azt is elveszik, lásd Elringatnak, álomban tartalak Most az egyszer halld meg a hangunkat Ref.: Nézd, felülről minden mily szép Vérré vált angyalból, igaz barát építi máglyád, életed ágyát Nézd, felülről minden más még kergeted mások álmait árván, Széttépnének, ha máshogy gondolnád az életed Fáradt, vonuló rabszolga lelkek megtörve rángatnak minket a sötét öröklét felé Elringatnak, álomban tartalak De most az egyszer halld meg a hangunkat Ref.
Submitted by Iron_Wraith — Jun 06, 2026
Itt állok tétlen, csak szívják a vérem Üvöltenék, mint egy megkínzott vad Szívemre zár került, lelkemre lánc feszül A bénító emlékek lávaként égetnek át Hisz elvették tőlem, mi fontos volt szép volt Az egyetlen otthon Állom a hazug átlátszó szavakat és hallom hogy röhög rajtam a hiéna had Ref.: Láss át a sötétség fátylán, hisz mögötte ott van a fény Több száz év folyik a véremben és ez halálig csak az enyém Küzdjetek hát, bár elveszhetünk De kell, hát így vesszek el Tudom több száz év van a véremben és ez ott van a tietekben Állj meg, és lásd hogy épül minden mi belőlünk készül, de nem ahol én Hol a hazug is szent ott az Isten is Sátán áldása átok, halott remény Ref. Ref.
Submitted by Iron_Wraith — Jun 06, 2026
Volt egy álmom, az égbe egy út, Volt egy élet az árnyakon túl. Volt két ember, és végtelen tér, Egy tiszta dallam, mi róluk mesélt. Nincs itt senki, kire számíthatnék Az álom eltűnt, úgy utánamennék! Érzem… Így szállunk hát, te meg én. Más úton, más tájak felé. Egy részem már a tiéd. Neked adtam, te elvitted végleg, S én elvérzem így! Volt egy álmom, véres és csúf Lezuhantam, de a mélység csak tovább húz. A sziklán álltok, felettem, mint a sors, Ami nektek édes, nekem keserű és olyan sós. Nincsen senki, kinek számítanék Az álom itt maradt, mintha száműzve lennék. Így szállunk hát, te meg én. Más úton, más tájak felé. Sokszor érzem, minden a tiéd, Neked adtam, elvitted végleg, S én elvérzem így! Nincsen senki, kinek számítanék Az álom itt maradt, mintha száműzve lennék. Nem elég, hogy elvittem a vágyain túl, Nem elég, hogy elhagy, hátba is szúr…
Submitted by Iron_Wraith — Jun 06, 2026
Így lángol az ég Hozzátok szól egy régen várt arc Még lángolva ég és fegyverbe hív ez becsület harc Már megvolt az ára mindennek élünk, vagy halálunk vár Választhatsz hát, hogy a sötétben lépkedsz vagy a fényben járnál De a fényben tisztán látsz a fényben tisztán látsz Szél nem fújhat szét Ha nemhagyjuk, összefog minket a közös és egyenlet cél és útban felé eloszlik a sötét és ködös éj Mert ha egyszer elérjük már nincs több határ nincs több szabály és nem kell félnünk semmitől Álmodni merhetünk Álmodj hát, míg az új világ össze nem áll Építsük fel most együtt így jó és új élet vár és emlékül meghagyjuk szép keretben sötét múltunk arcát Mert ha egyszer elérjük már nincs több határ nincs több szabály és nem kell félnünk semmitől Álmodni merhetünk Álmodj hát, míg az új világ össze nem áll Építsük fel most együtt így jó és új élet vár és emlékül meghagyjuk szép keretben sötét múltunk arcát Építsük fel most együtt így jó és új élet vár és emlékül meghagyjuk szép keretben sötét múltunk arcát
Submitted by Iron_Wraith — Jun 06, 2026
A vég ott állt és minden szívre rávéste kéznyomát Így mélyen belénk lát Nézz majd rám, onann fentről, mikor az angyalok suttogják hogy miért nem vigyáztam rád Vér, haláltánc Láttam ahogy küzdesz, élni próbálsz És szemedből lassan múlik a vágy Éget, fáj az élet A lelkedre éhes az ég Elveszve, árnyak közt élek És ki szenved jobban? Hát én! Ref. Cél nélkül végzett velünk a sors Téged láthatatlanná tett Én meg itt maradtam ahol minden a múlt árnyéka lett Álmatlan éjszakákon át Belém égeti a valóság Hogy az élet kegyetlen tánc százféle halált kínál Vég nélkül végzett velünk a sors Egy test maradtam csak Belülről por Érzem a vég most itt áll és nyakam köré fonta a hóhérját És te függő halálos ágyamban vársz Éget, fáj az élet A lelkemre éhes az ég Elveszve, árnyak közt élek Szenvednék tovább, de miért? Ref. Cél nélkül végzett velünk a sors Téged láthatatlanná tett Én meg itt maradtam Kiégett test belülről por
Submitted by Iron_Wraith — Jun 06, 2026
Óóóó Hol van a szándék ha mindenki az árnyékban önzően vár Óóóó nincs több ajándékunk, játékunk adtunk vagy száz ezret már Óóóó Hol van az élet, boldogság, a lélek új jövőnk kínz, képekké vált és sötétben jár, de boldog ha mából egy madár feltámadt és csak rátok vár A jövő te vagy, hát szállj! Ref.: Látod most itt állok, számítok rád! Álmodból ébredj hát! Életünk harcokból áll tépjük szét mi az utunkban áll Nézz rám, most itt állok, számítok rád Álmodból ébredj hát! Életünk csak rajtunk áll, nézz szét és indulj tovább! Ref. Nézz rám, most itt állok, számítok rád Álmodból ébredj hát! Életünk csak rajtunk áll, nézz szét és indulj tovább! Nincs több ajándékunk, játékunk adtunk vagy száz ezret már
Submitted by Iron_Wraith — Jun 06, 2026
Átvág, és szétszakít érdekből ez a fenséges gép. Csak a szebb életedért… Ránk vár, hogy éltessük alulról, ami felettünk áll. Állandó rohanás. Vérünkből élő álszentek taposnak ránk. Gépekké válunk így, Nézd hát! Szárnyainkat letépik, szétszakítják. Így lesz más a világ, hiszen vágyaink sincsenek már… Egész más végzet vár, mást nyújt az álomgyár! Nincs más, csak édesded altatás, és aki elringat, éjjel a sírunkat ássa tán. Átjár, és feléget belülről a féktelen gyász. Meghalt a világ! Vérünkből élő álszentek taposnak ránk. Gépekké válunk így, Nézd hát! Szárnyainkat letépik, szétszakítják. Így lesz más a világ, hiszen vágyaink sincsenek már… Egész más végzet vár, mást nyújt az álomgyár! Álszentnek álló, vérünkből élő világ… Gépekké lettünk így… Nézd hát! Szárnyainkat porba taposták. Így lett más a világ, hiszen vágyaink sem voltak már… Egész más végzet várt, felemészt az álomgyár!
Submitted by Iron_Wraith — Jun 06, 2026
Most már muszáj távoznod, nem lehetsz itt önmagad Szemükben rég szálka vagy Tudni, érteni nem szabad! Szentelt papok szájából mindent szent s fény borít, Ki áldoz a tudomány oltárán, az az élettel szakít, és mégis, mégis mozog a Föld! Ref.: Száz szem néz rád, életed bírái másként látják, sötét éjben Fény voltál, hmm, de a keresztek nevében kioltják, hogy ne lássunk mást Így már muszáj indulnod, egyedül hagytak, senki vagy A csillagokkal álmodsz éjjel, de nappal a földhöz ragadsz Hidd el, egy öreg hajnalon tiéd lesz az egész világ, És látod a magasból, látod a saját próféciád: hogy mégis, mégis mozog a Föld! Ref. Egyszer egy örök hajnalon, mi is megláthatjuk majd, hogy a korszellem még él, a világ ilyen maradt de mégis, mégis mozog a Föld! Ref. 2x
Submitted by Iron_Wraith — Jun 06, 2026
Látod, ez az új világ egy más világban él, Szemünkben áhítattal nézünk az égbolt felé. Hiszünk a hazugságnak, hátha közelebb kerül a fény De üvöltő rakétákban jön el a megváltó lény. Százezrek halálával áll majd össze a kép, Kiégett, romos városok mutatják a lelkünk tükrét. A föld alatt élve talán összefog majd a nép, De napjaink megszámlálva, közeledünk a sírunk felé. Várj, hisz áll még a vár, körbezár. Erős falakkal védi azt, ki nem csak magának él. Mi vagyunk a cél, kezdet, és a nem vég, Hát most légy az első, mert az utolsó ítélet eljön! Tudom, ez az új világ egy más világban él, Kezünkben a megoldás, így menetelünk a célunk felé. Hiszünk a hazugságnak, hátha közelebb kerül a fény De üvöltő rakétákban jön el a megváltó lény.
Submitted by Iron_Wraith — Jun 06, 2026