A világ magadra hagy téged
Bevégző kór, rothadó test, haldokló hús, Fájdalom ez a keserű lét, a levegő szúr. Eltűnnek azok az emberek, kik akkor régen, Jártak-keltek, most lelkük oldódik az éterben. Lassan hullik a bőr, mint a pergő homok, Nem marad más, csak a csontváz, mi mozog. Lélekben már réges régen a földbe temetve, Testben mégis túlélésre kényszerítve. A napfény már nem simogat, csak éget, A világ elfordul, s magadra hagy téged. A fertőzött útja magányos és elveszett, De a végén a csend mindent ellep
Submitted by Nargaroth — Jun 18, 2026
In shadows deep, where flesh doth pale and flee, Leprosy whispers of life’s bitter decree. Each withered limb, a jest of fate’s cruel jest, Mocking our brief breath, with neither peace nor rest. The skin doth peel, like dreams in slumber lost, Hope’s fragile form by silent torment tossed. Isolation wraps its cold, relentless chain, In this cruel realm of death, all truth is vain. Amid the harsh sun’s blaze, the wounds do grow, The world doth turn away, no refuge to bestow. Abandoned to the void, where despair holds sway, Leprosy, the harbinger, of life’s fair bloom’s decay.
Submitted by Nargaroth — Jun 18, 2026
Under the searing sun, blood and wounds run free, The fight for life is now pure savagery. The sick claw at one another, in brutal rage, Their hollow eyes scream in this cursed cage. In darkness thick, where flesh rots and decays, Leprosy calls with a voice sharp as blades. No mercy, no peace, just shadows that consume, Leprosy reigns, turning kin to a wretched doom. Hope's fragile wings are torn from the air, As leprous hands turn violence to despair. Cracked and torn, the skin becomes a battlefield, As those once whole, now to madness yield.
Submitted by Nargaroth — Jun 18, 2026
A tűző nap alatt vér patakzik szét, Az életért a harc már vad ütközetként ég. A félholtak egymásra támadnak vad dühvel, Üres szemekben a félelem üvölt keservvel. Sűrű sötétben, ahol a hús régóta foszlik, A lepra szól, éles szóval csap le a halálig. Nincs kegyelem, se béke, csak árnyék, ami elnyel, A lepra uralkodik, testvéreket taszít sötét mélybe. A remény szárnyait a földön tépik szét, Leprás kezek fordítják az erőt kínzó kétségbe. Repedt bőr feszül, harcmezővé válik, Aki egykor ép volt, az őrületben elárvul, széthullik.
Submitted by Nargaroth — Jun 18, 2026