Thy Catafalque
Album • 2004
Az anyag galaxisokra és csillagokra tagozódik. A metagalaxis sűrűségeloszlása ennek következtében nyilvánvalóan inhomogén. A kezdeti eloszlás homogén, izotróp… Elliptikus galaxisok Csillagokban születnek Körbeforgó spirálkarok Fénytelen örvénylenek Forduló csillagrendszer Épülő távolságban Elnyúló őspályákon Álmodva azt kívántam Hogy te legyél a Hold Ami mindig bennem volt És én legyek a Nap Ami benned megmarad Holdvilágba' elalszom ma Nem ébreszt fel engem soha Senki ember ez világon Úgy alszom el azt kívánom! Fragmentális folyamatok Gravitációs felhalmozódás Erő! Anyag! A kötési energia Meghatározható Erő! Anyag! Kétségbevonhatatlan létezés Lüktet a kozmosz! Erő! Anyag! Életgép, csillagkohó Salak lesz bennem a lélek! Erő! Anyag! Salak!
Submitted by NecroGod — Apr 26, 2025
And as the spirit's grained to sack Of shining flesh by mills of time And as the flaming's drowned to mud All whisper me mortality… By window slumbering deeply Soulsilence, rainpainting of thee Ships of time sail me home this night Let the sea wash my hair weak white Glasshearted clouds above diving Veering and falling and rising Nightfall room, winter shade these days I close my eyes when I am awake Beneath an evening garden Glowing the loneliness These are the shades of passing To paint incandescence The machines of changing Revolving, rotating Ships of time sail me home this night Neath waters slumbering Neath gardens still glowing Let the sea wash my hair weak white When you wake up, you close your eyes Wake up, close your tiny eyes When you wake up, you close your eyes Wake up, you close your tiny eyes…
Submitted by johnmansley — Apr 26, 2025
Szárnyát kibontja Vásznát kioldja Minden porontya Minden porontya Bolygó, bolyongó Bolygó, bolyongó Bolygó, bolyongó Bolyongó bolygó
Submitted by Infernal Flame — Apr 26, 2025
This track is instrumental.
Útra kelünk. Megyünk az Őszbe. Vijjogva, sírva, kergetőzve. Két lankadt szárnyú héja-madár. Új rablói vannak a Nyárnak. Csattognak az új héja-szárnyak. Dúlnak a csókos ütközetek. Szállunk a Nyárból, űzve szállunk. Valahol az Őszben megállunk. Fölborzolt tollal, szerelmesen. Ez az utolsó nászunk nékünk; Egymás husába beletépünk S lehullunk az őszi avaron.
Submitted by Nargaroth — Apr 26, 2025
Jókor menekülsz! A patak csupa bánat. Felborzad a szél. Kiszakadnak a felhők. Csattanva lezúdul a zápor a vízre. Elporik a csöpp. Nézek utánad. Elporlik a csöpp. De a test csak utánad Nyújtózik, az izmok erős szövedéke Még őrzi a vad szorítást, a szerelmet! Emlékezik és gyötri a bánat. Úgy gyötri a testet utánad a bánat, Úgy röppen a lélek utánad, elébed, Ó, semmi, de semmise már! Ez a zápor Sem mossa le rólam a vágyat utánad.
Submitted by MetalElf — Apr 26, 2025
Az ősanya szól ivadékaihoz Ösvényteken csend és homály legyen Árnyék-párta simuljon sírotokra, Tovább-lengő fények mögött vigyen Pályátok a teljes sötétbe vissza. Lámpa lámpát érint az asztalon, Sok göndör fénylugas egymásba-olvad, Közéjük mégis árny karéja horpad, Ott a vakon-látó bogár oson. Sugárban, én ezer makacs szülöttem, Sok meggyalázott, úgy igyál-egyél, Mint légbe sarat öntő sűrű ködben, Hol görcs kérgekből pillog a veszély, Míg rádlel ködöt tépő gyors körökben A legvégső, feloldó, korom éj. A medve-ős Az elmaradt násszal szívében, Mélyben hol majom-árny sivít, A medve bölcs lépéseit Kutatta egyik angyal-énem. A hyperboreus az éjben Bundafejtő kést élesít, Dalolja medve őseit S megöli gyermeki-serényen. Nagy szelleme békésen él Örök télben övéinel, Melegülnek lenyúzott bőrén. Az angyalon szikráz a dér, Így várja, gyúl-e felszökő fény, Talán egy rovar szárnyfedőjén.
Submitted by NecroGod — Apr 26, 2025
Öreg leszek nagyon holnap Nagykabátot terítek a szívemre Vállamra varjak fekszenek Hajamból holt lepkék Velük mozdul a domb, a dér És kék vászon lesz az ég Ha lefekszem alá Szívemen nagykabát Öreg leszek nagyon Lassú és jó
Submitted by The Void — Apr 26, 2025
← Go back to Thy Catafalque