Róka hasa rádió

Hatszöges rendszer, lüktet a dolomit - szilárd rácsban szemcsés szövet, tömeget alkot, gyűrő, taposó lassú anyag, szervetlen erő. Kavarog a táj, belekiabál, belekalapál, hogy karikaesőben lenne katicabogár, fekete madár, ide-oda jár, mállik a kő a sötétben. De kristályrácsban kering az idő. (Ez a rend odabenn. Konok, szigorú. Csilló titkok metszik a formát, hidegen ragyog a hatalmas éj.)

Submitted by VladTheImpaler666 — Apr 26, 2025

Szénizotóp, szénizotóp, süss fel! Szénizotópmalom karjai járnak új Nanováros fényeinél, járnak és járnak és szintetizálnak, éljen a Haladás, éljen a Fény! Hidrogénhíd tör a tiszta jövőbe! Előre, előre! Héjakra, gyűrűkre, mezonmezőre! Előre, előre! Hallgatag szénmedence népe, előre, mind előre! De tűnt idő, te merre bolyongsz az anyagban? Visszatérsz-e még a nyüzsgő szálakon? Rétegek, halmazok, iramló pályák, ez vagyok én, és ez itt az otthonom. Róka hasa telelő, mélyén folyik az idő, alvó libalegelő, zúgó libalegelő. Kádam vizén a hajó, bentről szól egy rádió - éjjel anya hallható, nappal apa hogyha jó az adó. Róka hasa telelő, felhőn gurul az idő, halkan rezeg a mező mélyén valami erő. Este leesik a hó, csend van, kiköt a hajó. Lámpás téli kikötő mélyén molekula nő idebenn. Mint ahogy látjuk, apró, molekuláris gépek azok, amelyek ezt a mozgást végzik. Hangsúlyozom mégegyszer, a molekulák szintjén egy sejtben nyolcmilliárd fehérjemolekula fordul elő és ezek a parányi kis gépek végzik összehangoltan a mozgásokat. Fordul a gép! A vágtató ló mozgása esetén az izomrostokban fehérjék, az aktin- és miozinszálak egymásra csúszása idézi elő a mozgást tulajdonképpen, és akkor is, amikor felemelem a kezemet, az izmaimban, az izomsejtekben ezek a fehérjeszálak csúsznak egymásba. Fordul a gép, Folyik el az élet. És ezek a másodlagos kölcsönhatások szobahőmérsékleten, tehát az élet hőmérsékletén örökösen felhasadnak a hőmozgás energiája folytán, de csak egy-egy kötés hasad fel, tehát maga a szerkezet fennmarad egységesen, ugyanakkor bizonyos elemei képesek elég jelentős atomi szintű mozgásokra. Ennek a következménye az az előző ábrán szemléltetett nyüzsgés, mozgás, amit láttunk. Tehát a fehérjék térszerkezete örökös nyüzsgésben van szobahőmérsékleten, és ez a fajta flexibilitás teszi lehetővé azt, hogy a fehérjék, mint molekuláris gépek, atomi mozgások végrehajtására képesek.

Submitted by NecroGod — Apr 26, 2025

Szárnyal a rengeteg, hajában a hold ül, fénye az ablakom, takarómon rezdül a csillagos égbolt, éji kerék jár körbe a ház fölött, százezer év már elmúlt és alszom és álmodom egyre, zakatol a vaskocsi fel a palahegyre. Át a mezőkön, túl a kaszálón futnak a felhők, száll a kabátom a szélben, ó a szélben. Andezit dolgozik, zúg a sötétben, zümmög a széntelep, hunyorog a testben. Alszom és alszom és álmodom egyre, futnak a felhők fenn dideregve. Futnak a felhők, szállok a szélben át az időkön, mint a mesében, alszom és alszom és álmodom egyre, szalma zizeg, pörög, hull a szememre a holdból, ó a holdból.

Submitted by MetalElf — Apr 26, 2025

Zörgő mákházak utcája, régi város, hajlott tornyaiban szól a szél, a Sírkert utcában kémények dorombolnak, a Hársfa utca fái alszanak. Ha a Kertész utcára indulsz, csak esernyővel, a Jég utca mélyén a birsalma, hopp! Hullik, hullik csak, lekvár lesz éjszakára, sárga, sárga, sárga, mint a hold. A Bolygó utcában elvesztem űrhajóval szép nyolcvanhárom októberén, pedig a Nagycsillagtól a Hold utca irányába űrhajóknak világítanak.

Submitted by Pestilence — Apr 26, 2025

This track is instrumental.

Is this song not instrumental?

Kerted, ha lenne, felhőt szeretne, nyirkos ezüstpor, hull a halk eső. Erdőd, ha volna, mélyén gurulna sárgán kerek hold, hullna halk eső. Esti szobádban álmod, ahány van, fénylik, ameddig hull a halk eső. Végig amerre elmész sietve pöttyös a járda, hull a halk eső.

Submitted by VladTheImpaler666 — Apr 26, 2025

És mikor elmúlt a nyár, a piroshátú kisbogarak elindultak mind egy rejtelmes világba. Lábuk nyomán elmerült a kert, vele együtt süllyedt a kút, a ház, a sok málna és a diófa is lassan, és én is akkor süllyedtem ebbe a mély sárga, lázas őszbe el.

Submitted by NecroLord — Apr 26, 2025

Kelő fények parazsából lüktet a lélek, lüktet a lélek, zöld résekben születnek csak szertehajló messzeségek csendjei. Átvágtassunk tűnt kerteken, nincsen bűn, ugye nincsen bűn - Új ruhában, hosszú sálban álmodón és nagyszeműn röpüljünk. Általmenjünk hét tengeren vad hajók, mi vad hajók, csatos könyvbe fessünk mindent úgy legyünk mi varázslók. És nagy szívekbe kopogtassunk őszökön, hej őszökön! Feküdj mellém, halott lányka, suttogd most, hogy visszajön minden.

Submitted by Morgoth — Apr 26, 2025

Hol jártál, fekete madárka? Itt a tél, leesik a hó. A jég alatt fekszenek a békák, hátukon barna takaró. Szívükben három kicsi kamra, benn halkan forog a salak. Mély a csönd, fekete madárka, az erdőben elbújik a nap. Énekelj a hallgatag halaknak, alszanak, elalszanak mind. Hull a csönd, fekete madárka, itt a tél, betemet a hó.

Submitted by Warbringer — Apr 26, 2025