Meta

Ébredő tél, gyászában is szirom, gyökerében is gyász. Nehéz föld, toronnyá tűnik, nem mozdul. Messze minden, ködöt emészt a gyenge fény. Mély üresség a boltívekben, eleven enyészet. Dér-dara-dér, múlt-meredély, hallgat az éj, tűnt álmok, tűnő erdő. Dér-dara-dér, hallgat az éj, ringat az éj, tűnt álmok, tűnő erdő. Egyedüllét az univerzum néma lobogásában.

Submitted by Immortal — Apr 26, 2025

Nap mosdat, megölel a szél, úgy szállok, nyomaim a földön, hullám nő, kisimul a part, befogad a tenger, betakar majd. Áramlik, ragyog a világ, sós szél visz, viszi tova hangom, hullám kel, kisimul a part, befogad a tenger, betakar majd. Nap fürdet, megölel a szél, úgy szállok, nyomaim a földön, hullám nő, kisimul a part, befogad a tenger, betakar majd. Áramlik, ragyog a világ, víz sodra viszi tova árnyam, hullám kel, kisimul a part, befogad a tenger, betakar majd.

Submitted by johnmansley — Apr 26, 2025

Tárnában hallgatom, hogy kiált a szakadék, hogy zihál a földanya, hogy zakatol a mindenség. Csillagpor minden, egyek vagyunk. Testvér a magban, egyek vagyunk. A létezésben egyek vagyunk. A legbelső pontban egyek vagyunk. Minden testben testvér! Én gyönyörű életem, szarvas, vidd tovább. Én csodaszép életem, róka, vidd tovább.

Submitted by Celtic Frost — Apr 26, 2025

Voola ryiba khuula sa mih ruuhma romyy uo. Ííni, saumölaati vomo. Kiila onii Sól. Khüüla! Khüüla! Khüüla! Louonh! Rhea sufaryn folh, Rhea sufaryn miiy. Ruuna vymnea voolee foer!

This track is instrumental.

Is this song not instrumental?

Malmok járnak, mindig járnak, mind darálnak, mind szitálnak. Átformálnak földnek, fának, rókának vagy vak madárnak. Távol tájak múlnak, málnak, elrozsdálnak, köddé válnak. Más alakban míg felállnak, álmok zúgnak, malmok járnak. Hunyd le szemed, selyemszemed, homok folyik, pörög, pereg. Körmöd alatt csillog egy tó, úsznak benne naphalak. Napsugárról elindulnak, lassan-lassan köréd érnek kékbemosott nyírfaágak, dombonjáró távolok. Lobog a Napkirály! Ragyog az Éjkirály! Lobog a Napkirály! Hunyd le szemed, selyemszemed, levél játszik, lobog, lebeg. Körmöd alatt csillog egy tó, úsznak benne holdhalak. Holdsugárról elindulnak, jönnek-jönnek, feléd nyúlnak pohár csendek, kicsi szobák, meggyfa, csillag, esti kert. Malmok járnak, gépek, gyárak, mind darálnak, átformálnak földnek, fának, zöld mohának, rőt rókának, vak madárnak. Járnak a malmok, víz robog, vele moha gyűlik a kőre, rászövi a masina. Malmomban alszom, ömlik a nap aranya, kékszínű vásznon úszik a kukorica, nézd! Járnak a malmok, szél szalad ide-oda, dolgozik bennük, működik a gabona. Malmom a testem, bennem a nap aranya, kékszínű vásznon úszik a kukorica, nézd! Ó, szent lobogó! Ó, fent ragyogó!

Submitted by Grave666 — Apr 26, 2025

Száguld az idő végtelen vonalak tömör sötétjében. Álmomban vonat visz vasfekete éjszaka, dermedő sínpáron rohan a hold. Messze innen, messze onnan kiáltok, vonatablak, rézsű, surlófény. Utazunk és zúgnak bennünk az álmok. Malom az ott messze? Nézd csak, nézd! Vonatút az éjszakában, barátom! Az a csonka hold világlik ránk. Fut a kocsi, visz, visz, visz előre, ugyanaz a hold világít ránk. Milyen árva, milyen árva az ember. Rohanó fák rácsa hulló árny. Fut a kocsi, visz magával az éjbe, egyedül vagy, hold világít rád.

Submitted by NecroGod — Apr 26, 2025

Földben alvó madarak, néma barlang az idő, csend ül roppant hegyeken, hallgasd. Kő hull, robogó vizeken süllyed zengő szerelem, csend jár ezeken a hegyeken, hallgasd. Földben alvó madarak, néma barlang az idő, csend ül roppant hegyeken, hallgasd. Kő hull, sűrű vizeken süllyed gyönyörű szerelem, csend jár ezeken a hegyeken, hallgasd.

Submitted by Celtic Frost — Apr 26, 2025

Halottaink szótlan ikonok régi templom meszelt falán, galambok a tornyon, sírkertben a moha. Délben harangszó leng és a dombok mögött felrezeg a tobozban, a kavicsban a patak medrén. A víz hideg, tisztább mindennél. Megmosdunk. Ebédünk a napban, szívünkben béke és remény.

Submitted by VladTheImpaler666 — Apr 26, 2025