Geometria

Kamra mélye óriás tér, sűrű redőben zárult világ. Sejtek közt alszunk, dunyhában fény, piroslón táncol, piroslón táncol még. Szálas erdő, messziség, szeles fákon jár a hajnali csillag. Megfürösztöm szívemet, deres dombon ballag hajnali csillag. Ünneplőbe öltözöm, kertem nyílik néked, hajnali csillag. Fehér ingem, mint a hold, ablakomban várlak, hajnali csillag.

Submitted by Immortal — Apr 26, 2025

This track is instrumental.

Is this song not instrumental?

Égi, égi hajó. Élni, élni a jó. Úszik, úszik elő, árad, árad elő földre, földreverő élet, életeső. Itt az, itt az idő. Ott az, ott az idő. Tíz és tízezer év mégsem, mégsem elég, ha árad, árad a lét és zúdul, zúdul a lét. Száz és százezer év, nem-nem, az sem elég, hisz árad, árad a lét, még zúdul, zúdul a lét. Illan, röppen a vágy, tán holnap másra talál, de ébredj, jöjj ki a napra kedves, titkain át nyílik, lángol a nyár, hogy éljünk tízezer évig, éljünk százezer évig, végig zeng a világ.

És az éjszaka végül felemészti az égbolt peremén a vigyázók sziluettjeit is. Hova futsz, ha a lágyrészt feloldja majd a mélység? Feltárul a kozmosz felfoghatatlanul.

Submitted by Warbringer — Apr 26, 2025

Zászlód fehér és fehérebb, fészekben űr: végtelen. Felhők alatt sós vitorla. Túl mindenen, lázon, álmon, tengerszemű, jó király, rög-messzeségbe útnak indulsz. Úgy múlik el lám ez élet, úgy süllyed el, mint a hó - friss földeken, új rögökbe. Friss földeken, tiszta földeken.

Submitted by Cyberwaste — Apr 26, 2025

Felszálló vadludak, alkony omlik a nádra. Vérvörös napfolyam zúdul szerte-szerteszét. Nincs sok erő. Nincs sok idő. Édes, édes a múlt, hajad közt szél szalad. Ágyat vet a mindenség, lassú, lassú, lassuló. Édes, édes ez ősz, tenyeredben fordul a gőte. Mosolygó mindenség, lassú, lassú, lassuló. Nincs sok erő. Nincs sok idő. Csókod esti nap, melegét hozod el a szádban, mosolygó mindenség, lassú, lassú, lassuló. Balra a nap nyugszik, balra a nap nyugszik. Jobbra pedig kél, jobbra pedig kél.

Submitted by Corpse Defiler — Apr 26, 2025

És a hullámokból megérted, hogy a sötét mindig elérhet, de a világ képzelet, hát napot képzelj, s életet. Engem melléd, hogyha kell, én így képzellek téged el, és a hullámokból megérted, hogy a napfény mindig elérhet, és a hullámokból megérted, hogy a napfény mindig jön érted. Nézz fel, nézz fel.

Submitted by Iron_Wraith — Apr 26, 2025

Felnőnek végül mind a fenyők, zúg a daluk mélységes rétegeken át. Karjuk úszó felhők felé lendül, és lengnek mind egyszerre, lassan. Éneklő fenyves zúgó moraja, mesehangja körbe-körbe. Mint melegcsókú nyári széllel dőlnek boldogan aranyhajú búzamezők a föld szomorú szívére, úgy zúg a daluk az én nyelvemen! Búzamező, napban, arany szélben zúgó-súgó búzamező, jaj hogy sajog szívem érted. Szép szeretőm, ringó, meleg tested élő élet, bánat s rejtelem. Búzamező, napban, örök szélben zúgó-súgó búzamező, jaj hogy sajog szívem érted! Szép szeretőm, ringó, meleg tested élő élet, bánat s rejtelem.

Submitted by NecroLord — Apr 26, 2025