Hosszú út az örökkévalóságba
Ha majd csend esik És a fény marad az idő születik A hold alatt
Submitted by Iron_Wraith — Jun 06, 2026
Csillag, mint a gyom nő nyíratlan Rozsdás hajnalban a törzsek megszürkülnek hozzá nőnek égnek a hídak, nem mehetek vissza ahonnan jöttem Minden értelmetlen, csúszok vissza a lyukba A pohár már üres, és fogy az időm Az ég kinyílt, és a Vér folyt Saját szavaim visszhangoznak amiért jöttem egy halom hamú Keresem a harci szellemet durva kézzel, éles késsel Hold mint a hajam fésületlen Fák rozsdáznak, kettétörnek Kopár lejtők behódolnak Aki nem velük van, fellógatnak. Follyon a Vér patakokban Keserű sav marja a csontokat, Erő legyen, csak erőszak!
Submitted by Iron_Wraith — Jun 06, 2026
szél a hátad, fény szemedben, fagyos vakság menthetetlen. felhő fáklyát elváltoztat. szürkeségben elpárolgat. pap imával feloldozhat attól lelked elkárhozhat mezők égnek, füstöt okád elégsz vagy tovább állnál? földcsuszamlás eltemessen lélegzeted benn rekedjen vad viharok fejedben sötét felhők szemeidben, mozdulatod kineszelem Lesben én ébren fekszem.
Submitted by Iron_Wraith — Jun 06, 2026
Kozmikus távolból érkezem Végét látom a világnak A bukás elkerülhetetlen A halál titkát nem ismerheted Átok ül a korokon Hidegben kovácsolom lelkem Minden életet törölni!, megsemmisülés Halhatatlanságban nincs megkönnyebülés Létem mint egy állandó betegseg Az idő elszalad és én nem tarthatok vele Rothadt öröm, napi fájdalom Minden lépés közelebb visz A zuhanás nem tarthat örökké! A rothadó virágok szinüket vesztik És ami halott az nem lesz élő újra Hideg a testem mint a jég Romlott gyümölcsöt esznek a férgek Az idő elfolyik mint a homok Nyüveket köpök, undorodom Elhagyott városok büze Pusztulás mindenhol Élök között kúszik a romlás Saját husunkat esszük
Submitted by Iron_Wraith — Jun 06, 2026
ezek vagyunk megfakult lapok egy könyvben ezek vagyunk hamis ígéretek ezek vagyunk néma farkasok ezek vagyunk hazátlanok ezek vagyunk lábatlan patkányok mind mi vagyunk csendes ellenállók ezek vagyunk törött szárnyak ezek vagyunk sebzett harcosok de itt vagyunk!
Submitted by Iron_Wraith — Jun 06, 2026
A fény kialudt a mai világban A szellem emelkedett mint a füst A holttest engedett az éterben Mi maradt az csoda a semmiben Minden ami volt vért alvad A görbe vonalak eltőrnek Falnak döltem, elszédültem nagyokat hallgattak az erdők és a Hegyeink felénk hajoltak Minden ami volt vért alvad A fájdalom fokozódik, lélegzek egy új hajnalt. Amikor az illúzió eltűnik, égen keresek újholdat Minden ami volt vért alvad a nap nem nyugszik, megéget. fénylik a vérfolyó hajnalban. A vér folyik át rajtam, nem az enyém. A vér a múlt, nem az enyém. A vér, amely elvezet az életen nem az enyém. A vér az erő, nem vagyok egyedül. Az időbeli spirálok elkopnak, A fogak között az idő csikorog Nem tudok járni többé. A hold beragadt az ígéretekben Vérző séta emészt engem. háborgó óceánok bennem. Minden ami volt vért alvad" Lyrics for Végtelen út: "Ha majd csend esik És a fény marad az idő születik A hold alatt.
Submitted by Iron_Wraith — Jun 06, 2026
Mi az örökkévalóság? egy hely, ahol a fájdalom örök egy végtelen sötét alagút Melybe alámerülök Egy álom, egy lidércfény Örökkétartó vakság, sötét kamra, Bűzös csatorna, feneketlen kút, szenvedés. Csontba vágó rozsdás acél Fényes a dicsőség, mert vértelen vérrel szerzett az eltűnő nap alatt hideg a félelem Nyomorúság, amit tettem Szemem, hideg, mint a jég a Nincs legyőzi a szörnyű sorsom Rokonszenvezel? Megbénulsz! Az identítás elvész, minden elvész Hosszú az út és járhatatlan Rögös és fájdalommal kikövezett Felébrednél lidérces álmodból, de nem tudsz, Mert ez nem egy álom, ez a valóság. A mocsok, a rothadás átölel, lélegezd be, szívd magadba, Vállj eggyé vele, nincs kiút, nincs más ösvény. a halál lehet az egyetlen módja annak, hogy könnyű legyen, de nem az! Minden, ami vár rám a sír! “de a modern lovaknak vasból vannak a fogaik s aki reggel elindul nem bizonyos hogy estére hazaérkezik az a legboldogabb akinek kiforditható a bőre mert ki is nézhetne tul önmagán amit fölállitunk az föl van állitva de amit fölállitunk az nem jelent semmit a folyók hajlandók darabokra törni ha sietni akarnak az urak nem tudnak két lábbal lépni mint a verebek tudjuk hogy az asszony elhagyja a párját a majmok megnézték hátuljukat goldmann ur tükreiben és teljesen boldogok talán ha sakkozni tudnék de én semmihez sem értek igazán a levágott disznó combjai ringlispielen ülnek a kirakatokban én láttam párist és nem láttam semmit”
Submitted by Iron_Wraith — Jun 06, 2026