Csakazértis

Szent István Ének (magyar népdal - Moldva, Pusztina) "Ó, Szent István dicsértessél, Menny és földön tiszteltessék, De legfőképpen nálunk ma, Mint hazánk főoszlopa. Kérünk mint apostolunkat És az első királyunkat, Szent István nézz mennyből le, A szép magyar népedre. Ámen." Szivárványt áruló mágusok, Simlisek, hősök és harcosok, Egy vagyok én is itt köztetek, Az iszony és közöny, mi körbevesz. Keresem azt az igaz szemet, Amibe nézni mindig lehet, Rólam és rólad ott messze fönt, Újra egy nagyfiú dönt most. Állsz egy durva körben, Itt léptél a földre, Nem jut napfény könnyen rád. Refr.: Tűzben jártam, vérvörössé váltam, Égig szálltam, most hófehér a szárnyam, Ősi lázban csak zöld utadra vágytam, Minden bemocskolt hajnalon, Jöjj el bátran, már túl sokáig vártam, Segíts, hiányzik himnuszom! Adjatok enni vagy elmegyek, Hagyjatok lenni vagy nem leszek, Beszól a múltam és felpakol, Agyamban itt szimatol, amíg, Tiszta az ér, mire festeget, Piszkosul nyomja a színeket, Padlóra küldő halálmosoly, Mire gondolsz, kire gondol, hogyha itt, Állsz egy durva körben, Ázva, porrá törten, Nem jut napfény könnyen rád.

Submitted by Iron_Wraith — Nov 11, 2025

Hiába próbálnád a repülést, Félek, hogy összetörnéd mindkét szárnyad. Ettől még nem könnyebb a feledés, ne hidd azt! Hiába ordítod, hogy: Segítség! Félek, még messze van a másik part. Nézd meg hát jobban a tükröt, lásd ki vagy! Eltűntem álmaidból, nem láttál nagyon rég, Most vigyázok lépteidre, nem kell már többé félj! Refr.: Én a tűz leszek, hogyha a hidegben fázol, Én a fény leszek majd, ha sötétben jársz. A víz leszek akkor, ha kiszárad torkod, A Hold leszek majd, hogyha te vagy a Nap. Ha kell az ereidben én leszek a vér! Hiába várod csak az éjszakát, Félek, hogy megrabolták minden álmod. Vágyaid emlékét őrzöd, csak bábu vagy. Hiába ordítod, hogy: Segítség! Félek, még messze van a másik part. Nézd meg hát jobban a tükröt, lásd ki vagy! Eltűntem álmaidból, nem láttál nagyon rég, Most vigyázok lépteidre, nem kell már többé félj!

Submitted by The Void — Nov 11, 2025

Valami gond van a sor elején, Rossz felé tartunk, de nem értem, miért. Az eszköz mindegy, a távol a cél, Taposnak agyon, de nem tudom, miért. Neki nem számít más, a csúcsra felér. Szerintük itt van már egy szebb jövő, Bár gyűlnek a tó fölött a fekete felhők. Ne higgy el mindent, bármit mondanak, Hidd el, nézzük még együtt a madarakat! Refr.: Ha újra jön az ár, Ami rossz, elviszi. A bárkám készen áll Téged megmenteni. Ha újra jön az ár, Ami rossz, elviszi. A bárkám készen áll Téged megmenteni. Ma az a boldog, kinek legtöbbje van, A legszebbnek mindig meg kell halnia. Sokaknak mindegy, az eszköz a cél, Tapossa agyon, ki előbbre lép. Nekik nem számít más, de nem értem, miért. Szerintük itt van már egy szebb jövő, Bár gyűlnek a tó fölött a fekete felhők. Ne higgy el mindent, bármit mondanak, Hidd el, nézzük még együtt a madarakat!

Submitted by Pestilence — Nov 11, 2025

Túl gyorsan éltél, Nem láttad az erdőtől a fát, Rossz helyre léptél, Zuhansz a semmibe, egy villanás, Csak látomás és filmszakadás. Túl gyorsan égtél, Téged is felperzselt a láng, A vesztes oldalra álltál, hitted, csak játék, De rádtalált a fejvadász, A biztos négy betűs halál. Refr.: Lebegsz a tested felett, Mielőtt végleg eltűnnél, Búcsúzz mindörökre! Szent Péter int feléd. Lebegsz a tested felett, Mielőtt végleg eltűnnél, Vár egy szűk alagút, Indulsz a fény felé. Túl gyorsan égtél, Téged is felperzselt a láng, A vesztes oldalra álltál, Zuhansz a semmibe, egy villanás, Csak látomás és filmszakadás. Lehet, hogy vége, Lehet, csak most kezdődik el, Bármi lehetséges, Lehet, nem létezik mennyország, túlvilág, Csak a végtelen vár rád.

Submitted by Nargaroth — Nov 11, 2025

Őrület, furcsa egy érzés, Agyamban a késztetés. Arcodon félelem látszik, Szemedben a rettegés. Fejemben a hang azt súgja, Hogy öljelek meg. Szívemben a vágy ordítja, Hogy kellesz nekem. Ha megtagadsz, légy átkozott, Ne értsd az emberi szót! Gyűlöljön, akit szeretsz, Júdásként áruljon el! Refr.: Ó, nem, nem, Nem kell, hogy más legyél! Ó, nem, nem, Nem kell, hogy érts! Ó, nem, nem, Nem kell, hogy szent legyél! Így kellesz, adj helyet a szívedben! Ó, nem, nem, Nem kell, hogy más legyél! Ó, nem, nem, Nem kell, hogy érts! Hibáiddal, bűneiddel, Így kellesz, adj helyet a szívedben! Lehúzom lassan a függönyt, Túl sok itt benn a fény. Ne próbálj elmenekülni, Kezem mindenhol elér. Ígérem, hogy nem fog fájni, Egy perc az egész. Szívedbe mártom szívemet, Ennyi és kész. Ha megtagadsz, légy átkozott, Ne értsd az emberi szót! Gyűlöljön akit szeretsz, Júdásként áruljon el!

Submitted by BloodShrine — Nov 11, 2025

Minden szót vállalok, Kimondva, kimondatlanul, Tettem, mit más nem mert talán. Furcsa egy kapcsolat, Legyűrt és felkavart, Szerettem mindig, de gyűlöltem, ha fájt. Ugyanaz a dal ma is minket összetart, Jeges szilánkként hasítja belém, Nem vagyok más, csak én. Refr.: Tiszta szívemből, Minden átvirrasztott hajnalon, Játszom, ami nekem jó, Csak azért is rock and roll! Tiszta szívemből, Vele minden rosszat vállalok, Szabad akaratomból, Csak azért is rock and roll! Csak azért is rock! Szürkés acélként peng, Szorítja lelkemet, Szeretem mindig, de gyűlölöm, ha fáj. Nagy szavak nem kellenek, Kimondva, kimondatlanul, Teszem, mit más nem mer talán. Ugyanaz a dal ma is minket összetart, Jeges szilánkként hasítja belém, Nem vagyok más, csak én.

Submitted by Warbringer — Nov 11, 2025

Nézem a nőm, ahogy száll az időn, nagyon Közel a naphoz, rég ennyi és már mást nem akar Tele van ízzel, de nem bírja szívvel, most Térdel, hogy ébredj, mert lé kell még és még egy kanyar Hogy hozzam haza Te mit tennél, ha látnád? Nincs rá jobb szavam: Kemény világ Refr.: El kell hidd, elmegy mind, az is, ki először szúr Mindig kér, hisz benned él, mert a szer kegyetlen úr El kell hidd, elmegy mind, nincs válasz, nem várnak rád Még egyszer nem kelsz fel, vérzel már, a húsodba vág Kemény világ! Vírus a vegyszer, majd besül a rendszer és Lefut a program, ez minden rossznál jobban zavar Hol az az ember, ki rávette egyszer, hogy Szúrjon egy vénát, most megásnám a sírját hamar Hogy hozzam haza Te mit tennél, ha látnád? Nincs rá jobb szavam: Kemény világ

Submitted by The Void — Feb 09, 2026

Látom, ha rám figyelsz, A szemed elárul. Ismerem már a titkaid, Már látom, új vagy itt. A füstfelhő eltakar, Elbújni vágysz. Rendelj még egyet nekem És magadnak, ha kevés! Szerintem létezik hely, és lehet bárhol, Ahol majd boldogan élsz. Szerencse istene végre téged pártol, S ha akarod, bármit elérsz. Refr.: Tárd ki az ajtót, a jövőbe lépj tovább, Ez a hely úgyis bezár. Hagyd hátra múltad, ha úgy érzed másra vágysz, Mielőtt időnk lejár. Itt jelened nincsen, a jövőbe lépj tovább, Ez a hely úgyis bezár! Hagyd hátra múltad, a szerepet úgy írd át, Hogy túlélj egy újabb felvonást! Térkép az alkonyat, Útikönyv az ég. Olvasd hát úgy a sorokat, Hogy értsd a szavakat! A füstfelhő eltakar, Elbújni vágysz. Rendelj még egyet nekem És magadnak, ha kevés! Szerintem létezik hely, és lehet bárhol, Ahol majd boldogan élsz. Szerencse istene végre téged pártol, S ha akarod, bármit elérsz.

Submitted by Iron_Wraith — Nov 11, 2025

Sötét árnyak a küszöbön, Szól a csengő, Ajtó nyílik már, Nem ismersz meg ennyi év után. Fáradt könnycsepp az arcodon, Te csak hallgatsz, Mit is mondhatnál? Régi seb, ami most újra fáj. Nem ígérek semmit neked, Mennem kell tovább, Hogy minden percet másképp éljek, Nem számít már. Refr.: Lehetnél szökevény, Te is úgy, ahogy én, Szabadon, szökevény, Aki törvények nélkül él. Te is légy szökevény, Ugyanúgy, ahogy én, Szabadon, szökevény, Aki törvények nélkül él. Néma csend ül a szavakon, Te se mozdulsz, Az idő is rád vár, Egy mozdulat kell, ne tétovázz! Fáradt könnycsepp az arcodon, Te csak hallgatsz, Mit is mondhatnál? Feltépett régi érzés újra fáj. Nem ígérek semmit neked, Mennem kell tovább, Hogy minden percet másképp éljek, Nem számít már.

Submitted by Immortal — Nov 11, 2025

Börtön a testem, a kezem bezár, Hosszú az éjjel, hisz ismered jól. Szűkül az űr, rég üres a tár, Hideg a vér így, ha senki sem szól. Van ott valaki a falakon túl, Van ott valami, de nem hiszem el, Élessz most, baby, hisz te vagy az úr, Nekem a világ kell! Refr.: Ha akarom szép, Ha akarom fáj. Mert ez az a kép, Mi üresen áll. Lángol a jég, Legyen így még! Ha akarom szép, Ha akarom fáj. Hát ez az a gép, Mi egyedül száll. Lángol a jég, Ne menj el még! Ha akarom, várj! Miért adsz gázt, ha sehol a híd, Minek a fék, hogyha szar ez a hely, Miért a szárnyad, ha idegesít, Minek a lé, ha nem éled fel? Van itt valaki, s ha belerepülsz, Van itt valami, ha utazni kell. Ne kívánd félig, mert visszakerülsz, Most már az egész világ kell!

Submitted by MetalElf — Nov 11, 2025

Ölném az időt, hűtlen szeretőt, így akarom. Volt már, amiért bármit beígért, ha feladom. Másért könyörög, majd ha lepörög, ráíratom, Túl a kanyaron lógnék szabadon, halk szavadon. Hatalmamtól felsír a felhőd, Ma kell, hogy fellőd a Föld baját. Hogyha egyszer az égbe rendel, ott nincs haver, Ott nem vigyáznak rád. Refr.: Enyém a másik oldal, Ott majd újra látsz. Pokolra küldő angyal Csak rám várj! Enyém a másik oldal, Ott majd újra látsz. Pokolra küldő angyal Csak rám várj, rám várj! Ölném az időt, hűtlen szeretőt, így szabadon. Volt már, amiért bármit beígért, ha akarom. Tudtuk, hogy amíg élsz, úgyis lecserél, ezt a valamit űzd el! Még egy ilyen éj végleg kiherél, taníts meg bánni a tűzzel! Nincs rendben, ha félsz a csendben, Nevess és hagyd benn a szív zaját! Így jó lesz, mert élve kellesz, Ne kérd, én egyszersem vezetlek át!

Submitted by SerpentEve — Nov 11, 2025

Gyere újra, hogyha kellek, Itt leszek valahol, Visszajöttem én is érted, Halld meg azt, ami szól! Állj velem a város felett, Így örök az álmom veled, Rossz életed nem látszik a magasból, Bármi történt, ne gondolj ma rá! Gyere vissza, hogyha kellünk, Itt vagyunk valahol, Súgd a dalt, mit együtt írtunk, Az legyél, ami szól! Jöjj velünk és nincs több panasz, Mélyrepülés, gyilkos tavasz, Már jártunk a világ végén, Jól tudod, hogy ha nem vagy, hiányzol! Refr.: Nyújtsd kezed, nyújtsd kezed felém, Érezzem, hogy valahová tartozom, Önzetlenül add magad, Mégegyszer, ébredj fel! Nyújtsd kezed, nyújtsd kezed felém, Érezzem, hogy valahová tartozom, Önzetlenül add magad, Mégegyszer, ébredj fel még! Gyere újra, visszahívunk, Kell egy hang, kell egy szó, Amit nekünk mért az élet, Látnunk kell, mi a jó! Állj velünk a felhők felett, Így örök az álmunk veled, Bús napokat dobd le hát a magasból, Ennyit érünk, tudod jól!

Submitted by Corpse Defiler — Nov 11, 2025