A Túlélő

Süvölt a zivatar, A felhős ég alatt, A tél ikerfia, Eső és hó szakad. Kietlen pusztaság Ez, melyben lakunk, Nincs egy bokor se, hol Meghúzhatnánk magunk. Refr.: Fázunk és éhezünk, S átlőve az oldalunk, Részünk minden nyomor, De szabadok vagyunk! Itt kívül a hideg, Az éhség ott belül, E kettős üldözőnk, Kínoz kegyetlenül. S amott a harmadik, A töltött fegyverek. A fehér hóra le Piros vérünk csepeg.

Submitted by Infernal Flame — Apr 26, 2025

Füstfelhő, ködváros, Eltűnő nemzedék, Romokban, ami szép volt, A harc már véget ért. Az éjben, a szélben, Visszhangzik még a szó: Szabadnak lenni jó! De túl sok vér az ára. Refr.: Dönteni nem tudok, most mit tegyek? Királynak mondanak az Istenek. A népem várja már hívó szavam, A Kánaán mondd, merre van? Nyíltenger, kőzápor, Vértócsa amerre jársz, Eltévedt árnyékként, Nyomodban kit találsz? Az éjben, a szélben, Visszhangzik még a szó: Szabadnak lenni jó, De túl sok vér az ára. Már vártam, hogy lássam, Álmomban a jelet, Mely végre az égre, Felírva elvezet. S a népem is hallja, Messze cseng már a szó: Szabadnak lenni jó! De túl sok vér az ára.

Submitted by Pestilence — Apr 26, 2025

A szakadék szélén, Inogva állva, Átsuhan rajtam a múlt. Tán ugorni kéne, Le a sötétbe, De valami még visszahúz. Még keresem azt az Elveszett percet, Mikor még volt folytatás, Mikor még hittem, Van még mit tennem, Mit nem tehet meg senki más. Refr.: Az elveszett percek, Órák és évek, Érzem soha, soha meg nem bántam. Elhulltak a gyávák, A bátrak még állják, Most valami még visszahúz, Ideköt valami. Az idő, s a szavak, Húsomig marnak, Nyomokat hagynak a múlton. De néha már félek, Nincs, mit reméljek, Bezár magába a múlt. A szakadék szélén, Inogva állok, Átsuhan rajtam a múlt. Tán ugorni kéne, Le a sötétbe, De valami még visszahúz.

Submitted by Corpse Defiler — Apr 26, 2025

Fut előlem a remény, Lépteim nem vezették, Életem nem marcipán, Ami rossz azt kihánynám, Nincs mód elcserélni sem, Velem az ördög sem üzletel, Csak a senki fia kér, Adj nekem ma egy kis lét! Fut előlem a remény, Lépteim nem vezették, Teljes napfogyatkozás, Életet ad, vagy halált, Nem jön hang a torkomra, Könnycsepp gördül arcomra, Csak a senki fia kér, Adj nekem ma egy kis lét! Vagy valami egész mást, Amit egy senkiházi kér, Amit régóta remél. Refr.: Mindent adj, most rögtön! Adj mindent most tiszta szívből! Fontosabb mindennél, Nélküle az élet oly tré, Fabatkát sem ér, Szívedből tisztán még. Fut előlem a remény, Lépteim nem vezették, Itt senki sem véd meg, Mint magzatot anyja méhe, A ringből nincsen már kiszállás, Kérlek, légy ma jó hozzám, Csak a senki fia kér, Adj nekem ma egy kis lét! Vagy valami egész mást, Amit egy senkiházi kér, Amit régóta remél.

Submitted by Lake of Tears — Apr 26, 2025

Valaki végleg elment, Egy új állomásra ért, Búcsúzni nem tudott, Egy új világ hívta az ég felé. Tudom, tudod és érted, Ide már többé nincs visszaút, Ha hallod hangom, hát nézz le, Lepereg filmen újra a múlt. Refr.: Valaki végleg elmehet, Őrizd meg emlékét, és el ne feledd, Így majd veled lesz mindig, Lelke szabadon száll, Vár a túlsó parton, Hol nincsen már több határ. Valaki végleg elment, Remélem, hogy célba ért, Tegnap még féltett És éreztem mindig tekintetét. Tudom, tudod és érted, Ide már többé nincs visszaút, Ha hallod hangom, hát nézz le, Lepereg filmen újra a múlt. Refr.: Valaki végleg elmehet, Őrizd meg emlékét, és el ne feledd, Így majd veled lesz mindig, Lelke szabadon száll, Vár a túlsó parton, Hol nincsen határ. Valaki végleg elmehet, Őrizd meg emlékét a szívedben, Akkor veled lesz mindig, Lelke szabadon száll, Vár a túlsó parton, Hol nincsen már több határ. Várj a túlsó parton, lelked szabadon szálljon!

Submitted by Cyberwaste — Apr 26, 2025

Hazug Istenség, Hol pénz a mindenség, Hol a szív szavát, Nem értik sokan még, Ahol eltapos az embertelenség, Csak túlélő lehetsz, Ki remeg egy korty életért. Bombák fényében, Élettől fényévre, Megrokkansz, Napalmtól elporladsz, Fegyverrel kezedben bábu vagy, Csak túlélő lehetsz, Ki remeg egy korty életért. Refr.: Az eget felhők takarják, Napfény nem süt le rám. Lényed fáklya legyen, Világíts nekem, A sötétben félek, mint kisgyerek. Az eget felhők takarják, Napfény nem süt le rám. Lényed fáklya legyen, Világíts, ha kell, Égessed el minden félelmemet. Szép új nap virradt, Szkafander rajtad van, Atomfelhő, Testeden tályog nő, A bunkerben, tudom, majd elhiszed, Hogy utolsó túlélőként Csak magadtól félj.

Elmondanám, rendben vagyok, Nincs alku, a szív irányít, Máshol találsz, minden napon, Nincs, aki a falhoz állít. Ha esik, s a szél vadul fúj, Bennem akkor is az ösztön az úr, Mindenen túl. Refr.: Dolgozik a vér, Lüktet az ér, Lüktet és úgy ég, Sorsom a zeném, Lüktet az ér, Lüktet és úgy ég, Dolgozik a vér. Elmondanám, ember vagyok, Engem a szív irányít. Mennem kell majd egy hajnalon, Nincs, aki falhoz állít. Ha esik, s a szél vadul fúj, Bennem akkor is az ösztön az úr, Mindenen túl.

Submitted by Celtic Frost — Apr 26, 2025

Az ember hamu és por, Még inkább cigi és bor, Iszunk és elszívunk mindent, ami tönkretesz, Nálunk csak így megy ez. Padlóra küld a nyomor, Balhorog, aztán gyomor, Éhínség, járvány, egy harci járgány célba vesz, Nálunk csak így megy ez. Refr.: Ilyen a helyzet, a földön jársz, Hülye az ember, öljük egymást. Szar ez a helyzet, nem jut más, Ez az utolsó felvonás. Ilyen a helyzet, a földön jársz, Pusztítva mindent, öljük egymást. Szar ez a helyzet, nem jut más, Ha semmi sem érdekel, teszek rá. Elkurvult durva világ, Betonból nem nő virág, Halálos stílus, a vírus végül körbevesz, Nálunk csak így megy ez. Padlóra küld a nyomor, Balhorog, aztán gyomor, Éhínség, járvány, egy harci járgány célba vesz, Nálunk csak így megy ez.

Submitted by NecroGod — Apr 26, 2025

Hajnalszálat sző a nap, Szél simítja az arcomat, S a mozdulat, Mi tétován felém kutat, Utolér és fogva tart, Indulnom kéne, mennem kell tovább. Néhány dal, mit itt hagyok, Félig gondolt mondatok, S a gyöngyszavak, Mik oldanak, s nem bántanak, Síron túl is áldanak, Végigkísérnek a hosszú út alatt. Refr.: Álmodom az álmaimat, Élem az életem, Bízom, és azt hiszem, A holnap új csodát hoz még. Álmodom az álmaimat, Minden út mögöttem, Minden mit elviszek, Bennem él most és mindörökké. Nézem a tükörképemet, Eltűnő halvány fényeket, S a változás, Mint tovatűnő látomás, Ennyi volt és semmi más, Ez volt az élet, mennem kell tovább. Sok pofont kaptam, mit itt hagyok, Sok éjjel sírtam, mit vállalok, De azt hiszem, Hogy ez az egyszervolt életem, Több volt, mint képzelem; Ez volt az első, a végső állomás.

Submitted by Corpse Defiler — Apr 26, 2025

Mint sorban első Lázadó, úgy jöttem, Azt mondták: rocker, Dekadens jött-ment. Nem voltam féreg, Talpnyaló bérenc, Kitüntetés helyett, Éhem volt bérem. Árnyékban, megcsalt álmaim közt fetrengve, Ösztönök korbácsa kerget, ki hallgat ma meg? Refr.: Rocker nemzedékem kiálltja égbe baját, Kígyóajkú istenek csak köpnek egyet rá. Rocker nemzedékemben elszakadt már a húr, Ha szavát nem hallod, a szemétdombra jut, Még ártatlanul. Fiatal a véred, Csodáról álmodsz, Szemed tüzében, Önmagamat látom. Nem hajtasz fejet, A divat csak púder, Válassz: díszbuzi leszel, Vagy dekadens csürhe. Árnyékban megcsalt álmaim közt fetrengve, Ösztönök korbácsa kerget, ki hallgat ma meg?

Submitted by Corpse Grinder — Apr 26, 2025

Ide tartozom, Nem tagadhatom, Ártatlan bűnösök közt, Én is csak egy vagyok. Hazám földjén, Bolyongok rég, Nem hagy hidegen, mint egy idegent, Hogy átlépnek rajtunk, és megnyúznak elevenen. Refr.: Én gyűlölöm, hogy szemlesütve kell, járj, Hogy a gondolat még fáj, És gyűlölöm, hogy én vagyok itt még mindig a tépett madár, Én gyűlölöm a háborúk jajszavát, Nem kell a pénzen vett szabadság, És gyűlölöm, hogy én vagyok itt még mindig a tépett madár. Vérem pogány, Lelkem mihaszna, Van-e fiú, vagy lány, Ki értem imádkozna. Hazám földjén, Bolyongok rég, Nem hagy hidegen, mint egy idegent, Hogy átlépnek rajtunk, és megnyúznak elevenen.

Submitted by Immortal — Apr 26, 2025