Ólomharangok
A nyári szerelem szétrothad Üres mélységben ér véget Az ember egyszerű pillanatai Számára a legfontosabbak A napos szerelmek elpusztulnak Álmomban látott végük előtt Őszi áradatok mossák el őket Halovány darabok maradtak bennem Fájsz nekem, csekély, földi semmiség Voltam boldog és tudatlan, most kín a tudás Koponyámmal beleragadva az átkokba Hagyj, menj messze, majd nyomodba eredek Komor eső felett szállok A bánat-felhők nem folynak belém Sűrű feketeség ég a jövőmért Mely több, mint amiben fetrengtem
Submitted by Iron_Wraith — Apr 25, 2025
Látomás gyötri a gyengét Tudatszaggató mormolás Dohos falak nézik némán A rángatózó kínlódást A mindenség megnyílása A kábulat áramlása A tudat homályba borulása Révület jövel A kápolna kövei visszhangozzák A tudattalanság üvöltéseit Egyesülés a mocsokkal Benyelve mindent Megnyílott a mindenség Áramlik a kábulat Homályba borult a tudat Révület jövel
Submitted by SerpentEve — Apr 25, 2025
Fáradt sugarakat nyög magából A vén, lángoló óriás Megkeseredve vonszolja magát Keresztül az ég kékjén Rideg koronggá dermedve Lerogyna a látóhatárra Magja megnyugvásért kiált De tovább járja izzó útját Messze még a hideg kor Mikor elhal minden élet Mikor kihúny az égi fény Csak homály marad végleg Csak homály marad végleg És összeégve, újra Egyhangú útjára indul Holnapot adva az élőknek A torzult Nap végzete
Submitted by Pestilence — Apr 25, 2025
Találj halálnál nagyobb hatalmat És nem vágyódsz más után Elmúlsz, ahogy elmúlok én is Lélekharangok zengenek Az égbe vésték ezerszer Felettünk üvölt - hiába Bolyongsz, mind fentebb vágysz Annál is, mi mindent táplál Lényedet éltető világa Olvasztja saját magába Bejársz a világon mindent De bölcsődben ér majd véged Nem találtál hatalmasabbat, Indulj, téged is hívnak A katlanokban, lomhán, Ólomharangok kondulnak "Kapuba kést Kútba vedret Számra ólmot Kapun beléptem Kútba kőnek estem Beszélő szobor lettem Sarkából kifordult Gyűrűzik bolondul Ólomharang kondul Jaj Békességet a távozónak Jaj Oltalmat a maradónak Jaj Levegőt a szárnyalónak Jaj Mélységet a haldoklónak Kapumra nevet nem vések Vedremmel belőled merítek A hangom mind felhősebb" (Banner Zoltán: Kapuvers)
Submitted by VladTheImpaler666 — Apr 25, 2025
Csak az én szememmel látok! Mi lehet a többi fejben? Megtanulták a sajátságok neveit És hasonult emberré váltak Ennél beljebb nem gondolnak: Nincs két egyforma külső sem. Miért érzékelnék a világot úgy, mint én? Mindenki másképp lát mindent Valamikor elkeresztelték A színeket és a hangokat. Milyen színű a sziklavér? Csak nekem lenne vörös? Elképzelhetetlen, hogy mások nem az én sötétemet látják Ez a fejekben lévő követhetetlen és végtelen változatosság...
Submitted by Warbringer — Apr 25, 2025
Kezeink nem alkothatnak mást, Csak múlandót Ember nem nemezhet mást, Csak halandót Az idő vasfogai őrölnek Állkapcsok közt létezünk Merenghetünk céltalanul Végül elharapják életünk Nincs kivétel, nincs különbség Nem számít, mi voltál itt Az elmúlás tükrében Mindenki ugyanolyanná válik Eónok szájából zúdul a jövő Jönnek, kik helyünkbe lépnek De ide zuhannak vissza is majd Követve lefelé minket
Submitted by NecroGod — Apr 25, 2025
Holtomiglan hamvadok, egyre kevesebb vagyok Fénytelenben haladok, szétégek és elfogyok Jövőm képét feledem, szénné válik mindenem Szerteszórják testemet hamuszínű egeken
Submitted by Nargaroth — Apr 25, 2025
Letűnt korok kövei közt járva gondoltál-e már arra, hogy éltél volna hétszáz éve? Ha palotádból kitekintesz, és látod, a mélyben gyilkosaid miriádja közeleg? mit tennél? Futnál, hogy elbújj? Várnál, hogy felkoncoljanak? Veszedelemtől zsibbadtan elmenekülsz? Színehagyottan kardodba dőlsz? Lángol a vártemplom, roskadnak a falak Feletted az öregtorony, alattad a hadak Nincs rád szükség, jelennek hitvány fattya Hullj! ... Hulltoddal hullunk, követünk Ritkítod az ostromlókat a gyilokjáróból? Gyönge belsőd ábrándjai kiégetnek... Veszedelemtől zsibbadtan elmenekülsz...? Színehagyottan kardodba dőlsz...?
Submitted by johnmansley — Apr 25, 2025
Látlak, néha egész közelről Melletted haladok, nem érintlek Veszek beléd messziről Olvadnék beléd lelketlenül Nincs út közöttünk Belém adtad, mit látnom kell Bennem kaptam, valótlanban Megálmodtam, mély magamban Húsod kell csak, ostoba Engedj válogatni belőled Légy akaratlan, csak hagyd... Hamar végzek, elengedlek Maradtál nekem idegen Nem te töltöd ki életem Ennyi elég, te erre, én arra Így más mellett nyugszol majd
Submitted by Sexy Gargoyle — Apr 25, 2025
Elmétlen nyomások közt összeroppanok Álmaimon kívül csak romba omlok Ugyan állandóan több leszek Tudásom végül a talajba megy Nem őrzöm, nem adom tovább az életet Nem csinálok ide magamból még egyet Addig építem életem, amíg én akarom Tagadok, hiszen ember vagyok Itt többé nem maradok, nesztelenül tovamúlok A szürkeségen túl talán megtalálom a holnapot Majd földnek adom magam, ha másnak már nem kellek Indulok, nem tudom, hová, csak az alkonyatba tűnök...
Submitted by VladTheImpaler666 — Apr 25, 2025
No lyrics have been submitted for this track yet.