Ossian
Album • 2007
Arcoddal a falnak, tarkódon a fegyver Rendre tanít önként azt önkénytörvény-rendszer Plazmatévék mélyén érdekpróféták Lelkük halott régen, csak még nem tudják Testükben drótok, hangjuk mp3 Globális téboly dicshimnuszát hallom Gyors és vad, az új század rád támad Minden nap célpontja vagy Gyilkos zaj, halk a hangos dal Káosz van, a világ világtalan DNS-lánc-körtánc, napalmtűzijáték, Örömtűznek látszó nukleáris árnyék Robotkígyó kínál műanyagból almát Keresem az rmber elpusztított álmát Hősök sírjánál, álszenten zokog Tegnapi hóhér, s a holnap gyilkosok Gyors és vad, az új század rád támad Minden nap célpontja vagy Gyilkos zaj, halk a hangos dal Káosz van, a világ világtalan Lehallgatószobák, infrakamerák Az Úr most mindent hall, ez az Úr már mindent lát Oltárai fémből: olajfúrótornyok Hitelkártyák óvják a hitetlenek álmát Gyors és vad, az új század rád támad Minden nap célpontja vagy Gyilkos zaj, halk a hangos dal Káosz van, a világ világtalan
Submitted by Lake of Tears — Apr 25, 2025
Félszívvel semmit, az egészről ennyit Harcosok klubja, energia Vészharang szólhat, köszönöd, jól vagy Fortissimo, az élet így jó Keressük, mit ad még az ég A lét értelmét Minden perc, ami a tiéd Ajándék A bolond, a szelíd légvárat épít A veszélyes őrült beköltözik Erőssé tehet, ami nem öl meg Fortissimo, az élet így jó Keressük, mit ad még az ég A lét értelmét Minden perc, ami a tiéd Ajándék Sorsunk még mivel hiteget Mit rendezett? Lesz-e majd újabb fejezet Mit rejteget?
Submitted by Corpse Defiler — Apr 25, 2025
A Bűntudat Őrtornyát nézem Önvédelem, vagy másokat védtem? Az Önkontroll Reflektorában Szökni vágyó vágyaim láttam Elfojtott, lappangó Eltitkolt, sóvárgó Szégyenként megkínzó Parázsként felizzó Százszor és újra, Ördögi Körbe Vágyakba zárva: Ösztön-Börtönbe Szavakból riasztórendszer Elrejtett éned, a végzetes véglet Tiltásból szögesdrót-hegyek Őrzöd, vagy véded: ez képtelen képlet Elfojtott, lappangó... Százszor és újra... Lángragyúlt véred űz most a tűzbe Testedbe zárva: Ösztön-Börtönbe
Submitted by BloodShrine — Apr 25, 2025
Halott virágok, Csendes fohászok, Nem hozhat békét, A részvét Kőtestű angyal, Néz fel az égre, Arcán a bánat, Kőszárnyak nem szállnak Kereszten csendben, Vérző márvány-isten, Arcáról peregnek, A könnyek Nevek elmosódva, Korhadt kereszten, Szegényes dombok, Nincs igazság itt sem... Néma ezüst holdfény fenn, AZ Öröklét Örökös Csendjében Csak a szél és én jár benn, AZ Elmúlás Szomorú Kertjében Kiégett mécses, Gyertyák a földön, Nem számít semmit, Testből épült börtön... Néma ezüst holdfény fenn...
Submitted by VladTheImpaler666 — Apr 25, 2025
Nyolcvanhatban, elindultam, azóta ott van Mindenem gitárban-hangfalban-dobban Mikrofonban, dalban-szóban, dúr-ban, moll-ban, Ezernyi szólam szívemben dobban Nem kérdem: bűn vagy érdem? Néha én sem értem... Itt van csontjaimban, Éjjelemben-nappalomban Dalok adják szívem ritmusát Hitem és erőm Ősi Forrását Tűzzel-vassal, szívvel-lélekkel Különös érzés: akár egy Jel Huszonnégyből-huszonnégyet, ebben élek Hangjegyből lesznek órák-percek, Teljes Élet, harsány színek, tiszta fények, ZENE AZ ÉLET, ZENÉBEN ÉLEK Nem kérdem... Dalok adják...
Submitted by NecroLord — Apr 25, 2025
Gyászba öltözött a föld, Vérszínű lett minden zöld, A fehér szín is elveszett, A zászló lassan vörös lett... Nézd, a keselyűk szállnak, A megsebzett harcos a földre lehullt – zakatol egyre benn - A vesztünkre várnak, Nem lesz bocsánat, Míg kísért a múlt Meggyötör, de meg nem tör, Érzem azt, hogy egyszer felkel a Nap, Messze száll, a vad madár, Álmát megóvja minden rab Vérbe mártott tollakkal, Rontást ontó szavakkal, Hazátlanok ünnepe, Bosszúállók öröme Nézd, az idegen célok, Mocskos kis tervek, gondolatok – zakatol egyre benn - hogy nem hulltam térdre, most erre a földre, csak megtűrt vagyok Meggyötör... Ártatlanul, az átok csak hull, Tudom, hogy a Bálvány éhes és vad, Vesztünkre tör, a közöny is öl, Nem bújhatsz el, ha áldozat vagy!!!
Submitted by SerpentEve — Apr 25, 2025
Megvetés, gúny és hazugság, "Szeretet-csomagban" ömlik rád Embernek látszó skorpiók mérge, Viperák nyelvén eltiport béke. Életre-halálra! Ki most a Gyilkos, ki lesz a Hős? A Gyenge, a Gyáva és ki az Erős? Mi az igaz és ki minek látszik, A jófiút játsszák az igazi nácik. Nem kaptam soha és nem is kérek, Bocsánatot azért, hogy vagyok, hogy élek. Lélekvesztőm nem kapott léket, Egy Élet így nem érhet véget! Sokan csak néznek, de semmit sem látnak, Hisznek és tűrnek, hallgatnak, várnak. Csapdába zárva, számtalan számla, Süketen-némán a vakvilágba... Életre-halálra! Másodperc műve és vége a dalnak, Kik nehezen élnek, könnyen halnak. Betevő kenyér, ruha és fedél, "Szorgalmas szolga: szavazz és vegyél..." Nem kaptam soha...
Submitted by Warbringer — Apr 25, 2025
Nyár-délután, körbevesz, könnyű kávé illata, Fű, fa és föld, nyugodt csönd, a napfény mosolya. Talizmánként, megóv tán,mint vérszövetség, Az önmagammal megkötött békesség. Hangok, arcok, mondatok, Jóbarátok, szép napok. Élünk, megvagyunk, Érkezünk és távozunk. Múltidéző hangulat, lassan elfogy most a Nap. Alkony előtt, hűvös szél, a tűznél el nem ér. A lángba néztem, életem, ami fontos volt régen, Nem számít már, dolgaim átértékeltem. Hangok, arcok, mondatok, Jóbarátok, szép napok, Szavak, színek, fényképek, Emlékek. Álmokból szőtt dallamok, Üres könyvbe írt lapok. Élünk, megvagyunk, Érkezünk és távozunk...
Submitted by NecroGod — Apr 25, 2025
Parkokban, padokon, Mozikban, buszokon, Néha csak, úgy melléd ül, Egy-egy arc egyedül. Száz ünnep néma hangját, Ezer csend gyűlölt dalát - hallottad - Szemükben tisztán láttad, Az álmatlan éjszakákat. Elfogy a Fény, az összes Remény, Messze kerül, az Érzés kihűl. A nagy tömegben, mint vad tengerben, Magányos szigetként élsz egyedül. Utcákon, házakban, Közelben, távolban Mint furcsa Törzs, csodát vár, Fohászuk égre száll. Szorongás szürke szárnyát, Vágyaik suttogását - hallottad - Arcukon tisztán láttad, Eltitkolt álmaikat. Elfogy a Fény...
Submitted by SerpentEve — Apr 25, 2025
Őrült zaj és forgatag, Nem látok, csak maszkokat. "Színház a világ" megmondták, A vészkijáratot bezárták. Lángokban a hó: ennyi itt a szó... Mutasd igazi arcod, Vállald nyíltan a célod. Szavaid mögé nézek, Jól ismerlek téged... Készen áll és mindig vár, Az Álarcosbál sosem zár. Lángokban a hó... Mutasd igazi arcod, Vállald nyíltan a célod. Jól ismerlek téged, Színészkedő lényed. Mutasd igazi arcod, Vállald nyíltan a célod, Azt hiszed, az Élet, Kiválasztott téged... Mások másnak látnak, Rég átlátok rajtad, Jól ismerlek téged: "Felsőbbrendű" féreg...
Submitted by Finntroll — Apr 25, 2025
Álom csak az Élet Hírnök, Közvetítő Útban a Halál felé Zűrös, vad Kikötő Semmitmondó szavak Nekünk nem kellenek Hallgatva is értem Közös csendjeinket Hogyha kell, majd suttogok Szólok, vagy ordítok Ezerből egy vagy, másoknak, a Világnak Szemedbe néztem: szememben a Világ vagy Hiszek a Változásban Az Állandóságban Mindenben és semmiben Benned, mint önmagamban Ezerből egy vagy, másoknak, a Világnak Szemedbe néztem: szememben a Világ vagy Egyszerű ember, ennyi vagy, a Világnak Szemedbe néztem: szememben a Világ vagy
Submitted by VladTheImpaler666 — Feb 06, 2026
Az Idő Szelíd Szörnyeteg, Számon tart minden Ünnepet. Barát, mégis ellenség, Örökké nem lesz tiéd. Idő, amíg rájövünk, Az Idő egyetlen kincsünk. Tékozlón bánhatsz vele, Igényt tart létedre. Száguldó Évek, rohanó Hónapok, Elhagynak téged, mint hűtlen szépasszonyok. Az Idő Tolvaj Szörnyeteg, Ellopja összes percedet. Kegyetlen Játékmester, Ellene senki nem nyer. Az Idő időzített bomba, Működő, élő "Halál-Óra". Számolja lélegzeted, Nem hagy majd semmit neked. Száguldó Évek... Átéltünk és megértünk együtt Két Évszázadot, "Húszra-húzva-huszonegyet": talán egy nyerő lapot... Legyőzve és messze űzve sok rossz jóslatot, Adjon majd a Jósors áldott, sok-sok szép napot!!!
Submitted by Pestilence — Apr 25, 2025
No lyrics have been submitted for this track yet.
← Go back to Ossian