Küldetés

No lyrics have been submitted for this track yet.

Egyre csak jöttek a hírek, aki élt, erről beszélt. Ellenség, barát, várták, a Száműzött visszatért. Ismerték, tudták, látták, hogy mindenkit utolér Elrabolt múltját, a jussát, most mindent számonkér. ...Soha többet nem néz vissza már - csendben, halkan jár - hozzá egy régi dal hangja száll: Chorus: Éltél úgy, ahogy élhettél, elismerted, ha tévedtél. Van, aki várt, és volt, ki sárt dobált. Járhatsz mindig feketében, szívedben hiszel a színekben. Hiába fogja vissza a Nagyvilág az Igazság szavát... Törvény megtörte, mert védte a saját igazát. Nevét és arcát leírták, a listákról kihúzták. Most mégis itt van bátran, vállalva önmagát. és számon kérve a léte minden pillanatát. ... Soha többet... stb. Chorus

Submitted by Finntroll — Apr 25, 2025

Ha rossz út mellett döntesz majd, mert véred arra hajt, egy komoly döntést elrontasz, rosszul választasz... Vajon ez meg van-e írva? Eleve el van-e döntve? Akarva - nem akarva, létezik mégis a Karma? Chorus: Vagy az Életben csak a Véletlen, az adott perc dönti el? Amit megtettem, csak én terveztem, vagy ennél több is kell? Ha nem vállalsz fel célokat, amik tán fontosak, egy beváltatlan ígéret már más a történet... Vajon ez... stb. Chorus A választ Te választod, a kapuidat Te magad nyitod Azt mondod: jól tudod, akad sok hely, hol vigyázni kell... Chorus: Az életben csak a véletlen, a pillanat dönti el? Kérdeztem, választ kerestem, de senki nem felel... nem felel...

Legyen meg hát az akaratunk, jöjjön el a Mi Országunk Itt születtünk, mi otthon vagyunk, túl régen várakozunk. Ki lobbanékony, az könnyen elég, hiába mondják neki: "elég!" Hasztalan szólnak: "hidegvér" magába rántja a légüres tér ...Persze, neki van hozzá mersze, hogy kimondja, hogy megtegye... Chorus: Legyen meg hát az akaratunk, jöjjön el a Mi Országunk Valamikor, egy Új Aranykor, hisszük, még megláthatunk! Kell még a jellem, nem a csorda-szellem, mértéktartó és mértékadó Ki magát kitárva, a világba vágja, mi ott van a lelkének széfjébe zárva ...Persze, kinek van hozzá mersze... Chorus

Submitted by Sexy Gargoyle — Apr 25, 2025

Késő őszi éjszakán, álmatlanság hajnalán, már a Hold se volt sehol, pihenni tért. Szobám sötét sarkából, egy árny vált ki a homályból, csendben megállt, szót sem szólt, hozzám hajolt. Éreztem: szívem dobban, tudtam: mindent tud rólam. Nézett és én is néztem... az Asszonyt Feketében. Lázas arcom fürkészte, hűvös, halálos csendben. Láttam, a lámpafény hogy nő, sötét haján hálót sző. Bólintott, halkan ennyit szólt: "van még idő..." Mosolygott, búcsút intett, eltűnt és súlyos csend lett. Köddé vált végleg az éjben... az Asszony Feketében. Újra, ha eljön értem, akkor majd útra hív engem. Vezet majd fekete csendben... az Asszony Feketében.

Submitted by Morgoth — Apr 25, 2025

Ha túl sok téma kényes, de kínos a hallgatás Türelmed már véges, szétvet a megalkuvás Régi jó dolgok miatt, tűrni új rosszakat Már nem tudsz többet adni, mert feladnád önmagad Barátság és szerelem: elmúlnak, hát van ilyen... Chorus: Mondd ki, hogy "ég veled!" Tudom, ez a legnehezebb Hidd el, jobb lesz mindenkinek... Kéred az égre nézve: "legyen végre vége" Nyíljon most meg az ég, elég a feszültség Tovább kéne lépni, mindent rendbe tenni Élni, lélegezni, a perceket élvezni Barátság és szerelem... Chorus

Submitted by johnmansley — Apr 25, 2025

Hegytetőn állva, hatalmas szikla Hosszú századok, csak pillanatok... Emberek jöttek, éltek és öltek, szónokok szóltak, hazugságokat. Magára maradva, az ég felé nyúlva, szilárdan áll fenn, elhagyatva Lángész és bolond, vadász és célpont, szerettek, gyűlöltek, eltűntek... Gonosz hatalmak, eszmék, megszállottak, megszállók, birodalmak: mind-mind elbuktak Magára maradva... stb. Kőszikla, jelkép ez az örök jelenlét A Magány Temploma, a Túlélés Szimbóluma Gerincén épült erőd és bunker Zászlók lobogtak, majd lehulltak Kőtestét vésték, golyók sebezték Védték, támadták, csizmák taposták Magára maradva... Kőszikla - ezer hosszú év - jelkép ez az örök jelenlét A Magány Temploma - a Végtelenbe néz - a Túlélés Szimbóluma.

Submitted by MetalElf — Apr 25, 2025

Fogd már fel: nem érdekel, mondták nekem: nekünk fű nem terem Megvethetnek, de nem vesznek meg, ki velem nem üzletel, nem is űzhet el... Bölcsőm ez, majd sírom lesz... Térden áll, láncokban jár, mindent elfogadva, sok megtévesztett szolga Ránk dől már, mindenből kizár, mindent lerombolva: az Ördögök Mennyországa Invázió, kevés a szó, túl sok a kaméleon, itt a Negyedik Birodalom... Azt mondják: ez szabadság, elmondhattad, azt, amit szabad... Bölcsőm ez... Térden áll, láncokban jár, mindent elfogadva, sok megtévesztett szolga Ránk dől már, mindenből kizár, mégsem győz le soha az Ördögök Mennyországa!!!

Az utcán egy padon naphosszat ülve egyre csak várja, mikor lesz vége... Nyomasztó terhe sokmázsás súlya, átoktól áldva, áldástól sújtva. Hiába mondta, régóta látja: az emberek felett egy Vonal lebeg. Életvonal, mely a felhőkig ér, élénk a színe, akár a vér. Életvonal... Halált takar... Chorus: Áldás ez és átok, másképp élsz és látod, a Dolgok rejtett mélyét, minden végzet kezdetét... Annak, ki gyenge, a Vonal csak szürke, rövidül egyre, percről percre "Ők meghalnak" - de kinevették, majd igazát látva meggyűlölték. Bűnösnek látták, elítélték, mindenét elvették, elűzték Most az utcán, egy padon megtörve ülve szótlanul vár a megváltó végre... Chorus Tükörben nézi saját magát, tükörképét, az Életvonalát...

Submitted by The Void — Apr 25, 2025

A város felett lebegett, majd egy toronyra szállt, meghajlott háttal, barázdált arccal, ősz hajú angyal. Már sejti rég, hogy céltalan, ami célja még van, reménytelen, mert az ember ilyen: embertelen... Mégis, maga sem tudja, hogy mért, eljött valamiért Mint éles kés, a szenvedés, hosszú ráncokat vés, arcán a felhő, fájdalom-fákból végtelen erdő. Bánat és bűn, láthatta: ezeréves társak, hiába minden, újjászületnek, feltámadnak. Mégis, maga sem tudta, hogy mért, eljött valamiért. Dolgok, 'mit néha senki sem ért, de tesszük valamiért. Chorus: Küldetés, könnyeinkből élő ezüst eső, szavainkból ébredő erő. Küldetés, sóhajtásunk sodró tavaszi szél, arra bíztat: aki meg nem áll, mindent elér... Itt volt egy angyal, már messze jár, nem történt semmi, ez volt a dolga, és ő már tudta: ez volt a végső, utolsó útja... a búcsúja Chorus

Submitted by Warbringer — Apr 25, 2025

Összeköt minket sok minden, cinkosok vagyunk száz ártatlan bűnben. Viharban együtt álltunk, esőben-hóban áztunk és fáztunk. Mindenki elfordul tőlünk, de akármit mondtak, egymásnak hittünk. A sorompót lezárták, de mentünk tovább, mert velünk voltak a Nagybetűs Szavak... Chorus: Egyre múlnak, múltba hullnak gyorsan a közös napok, látod: réges-rég a foglyod és az őrződ vagyok... Háborút láttunk és békét, látszatok lángjának elszálló füstjét, Néhányszor eltévedtünk, de újjászülettünk, mert velünk voltak a Nagybetűs Szavak... Chorus: Egyre múlnak, múltba hullnak gyorsan a közös napok, érzem érzéseid, összes hangulatod. Őrzöm minden tiszta, fáradt mozdulatod, látod: réges-rég a foglyod és őrződ vagyok...

Submitted by SerpentEve — Apr 25, 2025

Néha mint rémisztő álom, ébren az ébredést várom. Mondták: ez veszélyes, vad hely, itt isten hoz, ördög visz el... Néha mint kegyetlen tréfa, túl drága a túlélés ára. Várva egy megváltó Jelre, sok mindent megtennénk érte... ...Túl nehéz, csődöt mond a józan ész, bármerre mész... Chorus: Jó időben, jó helyen, kell, hogy egyszer jobb legyen, talán fordul majd a Világ. Egyszer minden összejön, a Jószerencse ránk köszön, az összes részlet mind összeáll, s a jó út ránk talál... Néha a Tegnapba zárva s a Holnapra hiába várva. Némán és elveszve állva, mint gitáron egy tétova téma. ...Túl nehéz, csődöt mond a józan ész, bármerre mész... Chorus

Submitted by Sexy Gargoyle — Apr 25, 2025

Hallgatom és próbálom a jelekből kiolvasnom Kutatom, de még nem tudom: milyen lesz a honlapom Van, mikor mint gyors motor, mint tisztán izzó meteor Erőt ad egy gondolat: a zenénk mindig megmarad Mi vagyunk a Múlt és bennünk a Jövő A Mából születik a Holnapi erő Messze még a cél, de távol már a rajt, Mindig volt erőnk, talán lesz is majd... Változnak az emberek, összedőlnek a rendszerek Erőt ad a gondolat: a zenénk mindig megmarad.... Mi vagyunk a Múlt és bennünk a Jövő A Mából születik a Holnapi erő Messze még a cél, de távol már a rajt, Mindig volt erőnk, és tudom, lesz is majd!

Submitted by Sexy Gargoyle — Apr 25, 2025