Az Igazi Szabadság

Szokásból épített korlátok, a falak, az árkok, a szabályok. Az érdekből fenntartott barátság, a kegyesnek gondolt hazugság. Látni azt, amit igazán hagyok, nem azt, mit magamról gondolok. Ha minden hibám vállalni tudom, ha van is tükröm a szemétbe dobom. Rend a lelke mindennek, de mire van szüksége a lelkemnek? Ahol megszűnik minden félelem, az elvárások és a kényelem. Ahol nincs tovább semmilyen biztonság, ott kezdődik az igazi szabadság. Átvenni mindent másoktól, félni attól, hogy mást gondol. Kérni folyton és kérkedni, Mindig csak másokon nevetni. Aki lefelé néz az folyton zuhan, Elvesztett játszma, öngyilkos roham. Aki senkiért, semmiért nem áll ki soha, Üres a szíve, mint egy kifosztott szoba. Rend a lelke mindennek, de mire van szüksége a lelkemnek? Ahol megszűnik minden félelem, az elvárások és a kényelem. Ahol nincs tovább semmilyen biztonság, ott kezdődik az igazi szabadság. Megszűnik minden félelem, Az elvárások és a kényelem. Nincs tovább semmilyen biztonság, Ott a szabadság. Ahol megszűnik minden félelem, az elvárások és a kényelem. Ahol nincs tovább semmilyen biztonság, ott kezdődik el a szabadság.

Submitted by SerpentEve — Apr 25, 2025

Szétszakad szíved vagy egybe marad? Foghatod vissza vagy engedd magad. Naponta változhatsz, maradhatsz ugyanaz, Sehogy nem vagy jó. Bonyolult, egyszerű, bolond vagy célszerű, Hiába minden szó. Érzed az éveket, a játék körbe vett, Mióta érted, már elviselheted. Célszemély vagy, a céltalanoknak. Célszemély vagy, tükröm a világnak. Szétszakad szíved vagy egybe marad? Foghatod vissza vagy engedd magad. Minden szép terved csak üres csalás, Őszinteséged kőkutatás. Bárhol és bárhogyan, halkan vagy hangosan, Sehogy nem vagy jó. Dühösen, vidáman, szépen vagy mocskosan, Hiába minden szó. Így éltél éveket, a játék körbe vett, Mióta érted, már elviselheted. Szétszakad szíved vagy egybe marad? Foghatod vissza vagy engedd magad. Minden szép terved csak üres csalás, Őszinteséged kőkutatás. Szétszakad szíved vagy egybe marad? Foghatod vissza vagy engedd magad. Képzelhetsz bármit, azt beképzeltség, Lelkesedésed lelketlenség. Szétszakad szíved vagy egybe marad? Foghatod vissza vagy engedd magad. Minden szép terved csak üres csalás, Őszinteséged kőkutatás. Szétszakad szíved vagy egybe marad? (célszemély vagy) Foghatod vissza vagy engedd magad. (a céltalanoknak) Képzelhetsz bármit, azt beképzeltség, (célszemély vagy) Lelkesedésed lelketlenség. (tükröm a világnak)

Submitted by Corpse Grinder — Apr 25, 2025

Néha elhagynak a nagy szavak, lebegsz a csendben, némán, csak úgy vagy. Árnyékban állsz és hiába vársz, megnyugvásra nem találsz. Néha körbezár egy gondolat, úgy érzed többé soha el nem hagy. Bilincsbe ver, de mégse felel, nem űzi a gondokat el. Fáj a szívem, nagyon fáj, de visszalépni soha nem fogsz már. És ha nem marad más, nincs feloldozás, az eltékozolt évek mindet visszakérnek. A szerencse angyala játszik veled, hiába kéred ő már nem a tied. Elvitte a szíved s az éveidet, cserben hagyott téged, az ördög nevet. Néha megkísért a régi láz, és egy sötét, rögös úton jársz. Boldognak tűnsz, de akármi űz, nem jön meg a régi tűz. Néha érzed már rossz úton jársz, de biztos választ soha nem találsz. Akárhogy élsz, és hiába kérsz, a végső célhoz soha nem érsz. Fáj a szívem, nagyon fáj, de visszalépni soha nem fogsz már. És ha nem marad más, nincs feloldozás, az eltékozolt évek mindet visszakérnek. A szerencse angyala játszik veled, hiába kéred ő már nem a tied. Elvitte a szíved s az éveidet, cserben hagyott téged, az ördög nevet. Fáj a szívem, nagyon fáj, de visszalépni soha nem fogsz már. És ha nem marad más, nincs feloldozás, az eltékozolt évek mindet visszakérnek. A szerencse angyala játszik veled, hiába kéred ő már nem a tied. Elvitte a szíved s az éveidet, cserben hagyott téged, az ördög nevet. Szerencse angyala játszik veled, Az ördög nevet.

Submitted by Morgoth — Apr 25, 2025

Lehet, hogy sosem kapsz választ, de ha nem kérdezel, Örökké egy helyben állva várhatsz, sehová sem érkezel. Utólag okos az ember, össze áll a kép, Okosan játszana felnőtt fejjel, ki a nagyokost játszotta rég. Hiába mondod, lehetnék boldog, próbáltad, elhibáztad. Százszor újra elkezdheted, minden rossz és jó jön veled. Köd elötted, köd mögötted, közte az életed. Csak annyit adhat az ember, ami benne is van. Örömöt kiürült szívvel és kézzel, nem nyújthat a boldogtalan. Ha senki nem kérdi hogy vagy, vagy-e egyáltalán? Nem tudod mit visz és mit hoz a holnap, a sors milyen szerepet szánt. Hiába mondod, lehetnék boldog, próbáltad, elhibáztad. Százszor újra elkezdheted, minden rossz és jó jön veled. Köd elötted, köd mögötted, közte az életed. Százszor újra elkezdheted, minden rossz és jó jön veled. Köd elötted, köd mögötted, közte az életed. Ha nem kérdik, hogy vagy (százszor újra elkezdheted), vagy-e egyáltalán (minden rossz és jó jön veled)? Mit visz a holnap (köd elötted, köd mögötted), és mit hoz talán (közte az életed).

Submitted by The Void — Apr 25, 2025

Vártál, rossz vonatra szálltál, eltévedtél, kényszerpályán álltál. Fáztál, napsütésre vágytál és bíztál, a hálátlannak adtál. Minden régi hiba, vissza köszön újra, álmodd az életed már, éld meg az álmaid. Csak te rád vár, mert itt van benned, a holnap, mire tegnap vártál. És ma van a tegnap is, mit holnap vártál, hogy végleg elmúlt. Nem kérdezel többé és nem is kétkedel, Önmagadba nézel és önmagad leszel. Ébredj fel! A tegnap ott ül a lelkeden, változtatnál, de nem tudsz a lényegen. Én értem és nem is számon kérem, így terveztek a sors műhelyében. Minden régi hiba, vissza köszön újra, álmodd az életed már, éld meg az álmaid. Csak te rád vár, mert itt van benned, a holnap, mire tegnap vártál. És ma van a tegnap is, mit holnap vártál hogy végleg elmúlt. Nem kérdezel többé és nem is kétkedel, Önmagadba nézel és önmagad leszel. Elszáll a perc, lemegy a nap, Nem tudja senki, mennyi maradt. Álmodd az életed már, éld meg az álmaid. Csak te rád vár, mert itt van benned, a holnap, mire tegnap vártál. És ma van a tegnap is, mit holnap vártál hogy végleg elmúlt. Nem kérdezel többé és nem is kétkedel, Önmagadba nézel és önmagad leszel. Ébredj fel! A rosszat feletsd el, Élni élned kell!

Submitted by Corpse Grinder — Apr 25, 2025

Lehetsz másnak egy rejtvény, nekem pont vagy a mondatom végén. És nincs több kérdőjel, itt a csend is megfelel. Tudom, az ember is megfér a fekete és a fehér. A kék fű és a zöld ég, nem értik a szürkék. Ahol az ő szemük semmit nem lát, nekünk ott nyílik meg a világ. Vigyen minket a szél, ahol a szürkeség véget, ott lesz a cél. Lehetsz másnak egy rejtvény, nekem pont vagy a mondatom végén. És nincs több kérdőjel, itt a csend is megfelel. Ahol más szeme semmit nem lát, Nekünk ott nyílik meg a világ. Vigyen messze a szél, ahol a szürkeség véget, ott lesz a cél. Tőled semmit se kérek, Néha magam ellen beszélek. Néha nem tudom, hogy ki vagyok, de benned megbízhatok. Ahol más szeme semmit nem lát, nekünk ott nyílik meg a világ. Vigyen messze a szél, ahol a szürkeség véget ér, ott lesz a cél. Kerestem földön és égen, felhőkön, pokol tüzében. Minden napot, ahogy lenyugszik este, A hold az éjszaka teste. Ahol más szeme semmit nem lát, Nekünk ott nyílik meg a világ. Vigyen messze a szél, ahol a szürkeség véget ér, ott lesz a cél.

Submitted by Celtic Frost — Apr 25, 2025

Jeges tóba fagyva, álpáncélba zárva, a kulcsot messze dobva, egy jó szóra várva. Sötét kútba hullva, magára hagyva, ott volt a szívem, gazdátlan árva. Egyedül te láttad meg, mennyire sebezhető. A világnak büszkén eljátszott, színpadra szánt erő. Vigyázz a szívemre, mindig engem láss, a harsogó zajban elvész a kiáltás. Vigyázz a szívemre, mindig engem láss, én látlak téged, ahogy nem lát senki más. Túl sok rosszat látva, magányba zárva, a kulcsot messze dobva, egy jó szóra várva. Ezer méter mélyen, légüres térben, óvtam és védtem, leejtettem szívem. Egyedül te láttad meg, mennyire sebezhető. A világnak büszkén eljátszott, színpadra szánt erő. Vigyázz a szívemre, mindig engem láss, a harsogó zajban elvész a kiáltás. Vigyázz a szívemre, mindig engem láss, én látlak téged, ahogy nem lát senki más. Üdvözz nekem minden percet, tudom mennetek kell. Eltűz egy cinkosa minden az éjben, de téged nem engedlek el. Vigyázz a szívemre, mindig engem láss, a harsogó zajban elvész a kiáltás. Vigyázz a szívemre, mindig engem láss, én látlak téged, ahogy nem lát senki más.

Submitted by Infernal Flame — Apr 25, 2025

Mindig lesz, aki hangosabb, ki azt hiszi, nálad fontosabb. Meggyőzi magát, hogy ő a világ, nem erdőt lát, csak egyetlen fát. Szólhatsz halkan, ha súlya van, én meghallom majd bárhonnan. Nevet a tömeg, mert másnak lát, nevess rajtuk, olyan egyformák. Verjen a sors vagy áldjon az ég, a tegnap tüzében minden el ég. Viselni büszkén a szívben a tört, mikor minden álmod már összetört. Nevetni nehéz, ha sírni kéne, csillagot látni a borús égbe. Hogyha fáj, s a szívedre száll, a bánathozó sötét madár. Nevet a tömeg, mert másnak lát, nevess rajtuk, olyan egyformák. Verjen a sors vagy áldjon az ég, a tegnap tüzében minden el ég. Nincs jövőd, ha a mától félsz, eltemetve a múltba élsz. Minden napod üres és hosszú, szomorú dallam, sötét és lassú. Hogyha fáj, s a szívedre száll, a bánathozó sötét madár. Nevet a tömeg, mert másnak lát, nevess rajtuk, olyan egyformák. Verjen a sors vagy áldjon az ég, a tegnap tüzében minden el ég.

Szememben, mint egy tükörben, a megfáradt bánat szép arca látszik. Rám nevess, csak hogy elhiggyem, könnyelmű szívvel a reménnyel játszik. Múltamban, a rejtett zugokban, leláncolt ajtók végtelen sora. Folyosók, ahol te voltál, mentsvárként nekem, az utolsó szoba. Lent a földön jártam, de felhőkre vágytam, önmagam a fénybe, az űrbe álmodtam. Most itt élek egy felhőn fent, a sajátomon, és szédülök a fényben, a Föld az otthonom. Arcomon, karomon, vállamon, a szívtelen idő növekvő terhe. Nem hagy el, soha jól tudom, elszámol mindent, órára, percre. Lent a földön jártam, de felhőkre vágytam, önmagam a fénybe, az űrbe álmodtam. Most itt élek egy felhőn fent, a sajátomon, és szédülök a fényben, a Föld az otthonom. Lent a földön jártam, de felhőkre vágytam, önmagam a fénybe, az űrbe álmodtam. Most itt élek egy felhőn fent, a sajátomon, és szédülök a fényben, a Föld az otthonom.

Submitted by Celtic Frost — Apr 25, 2025

Kőtornyok orrain, hatalmas fényszörnyek, nézik az életet. Fenséges magányban, misztikus csöndekben, bennünk a végtelen. Hangjuk az elmúlás, öröm és ítélet, ünnep és lázadás. Születés, szerelem, veszély és diadal, mindent, mit Isten hall. Zeng és zúg, ha felsír egy új élet, veled sír, ha távozik egy lélek. Zeng és zúg, ha örömtüzek égnek, veled sír, ha elmúlnak az évek. Örökké itt lesznek, mérik az életet, mindenkit túlélnek. Hirdetik, azért vagy, hogy lásd a sorsodat, hogy csak egy pillanat. Hangjuk a megnyugvás, béke és háború, fájdalom, árulás. Születés, szerelem, veszély és diadal, mindent, mit Isten hall. Zeng és zúg, ha felsír egy új élet, veled sír, ha távozik egy lélek. Zeng és zúg, ha örömtüzek égnek, veled sír, ha elmúlnak az évek. Zeng és zúg, ha felsír egy új élet, veled sír, ha távozik egy lélek. Zeng és zúg, ha örömtüzek égnek, veled sír, ha elmúlnak az évek. Zeng és zúg, ha felsír egy új élet, veled sír, ha távozik egy lélek. Zeng és zúg, ha örömtüzek égnek, veled sír, ha elmúlnak az évek.

Submitted by The Void — Apr 25, 2025

Minden kezdet és a vég, olyan szomorúan szép. Ha már csak emlék, mindig úgy kezdjük el. Ha ezt most nem rontjuk el, megyünk naív bátor hittel. Nézd a tiszta, szép szavak, szárny szegetten hullanak. Ha azt hiszed, nem kellenek, én itt leszek. Legyél végső menedék, a vadul tomboló viharban. Legyél kézzel festett kép, egy géppé változott világban. Csendes béke és megnyugvás, kérdés, válasz és megoldás. Sötét éjben gyertyafény, legyél te és leszek én. Minden újraindulás, lehet rövid lángolás. Vagy örök változás, minden új ígéret. Hordja az új kezdetet, az örök reményt neked. Nézd a tiszta, szép szavak, szárny szegetten hullanak. Ha azt hiszed, nem kellenek, én itt leszek. Legyél végső menedék, a vadul tomboló viharban, Legyél kézzel festett kép, egy géppé változott világban. Csendes béke és megnyugvás, kérdés, válasz és megoldás. Sötét éjben gyertyafény, legyél te és leszek én. Végső menedék, a vadul tomboló viharban. Legyél kézzel festett kép, egy géppé változott világban. Csendes béke és megnyugvás, kérdés, válasz és megoldás. Sötét éjben gyertyafény, legyél te és leszek én. Legyél végső menedék, a vadul tomboló viharban. Legyél kézzel festett kép, egy géppé változott világban. Csendes béke és megnyugvás, kérdés, válasz és megoldás. Sötét éjben gyertyafény, legyél te és leszek én.

Submitted by NecroLord — Apr 25, 2025