A Teljesség
Ott indul el az Élet, hol a szép filmek véget érnek Megfáradt szemekkel, ránkzuhan minden reggel Keserű néha a kávé, a „happy end” gyakran másé Egy új nap jön a százból, sikerből, zsákutcákból Lehetsz a Láng, de kell egy Szikra, ami újra szétszakít Elindít majd és felszabadít Kihunyó fényed összefogja, színre bontja, szélbe szórja Múltad eltakarva porrá rombolja…megalkotja Ki nem azért jött le a Földre, hogy a kiszabott idejét töltse Az várja, akiért élni, érdemes élve elégni Eljön és nem vár választ, szótlanul Téged választ Kinek egyszer a szеmébe néztél és tudtad, hogy révbe értél Lehеtsz a Láng, de kell egy Szikra, ami újra szétszakít Elindít majd és felszabadít Kihunyó fényed összefogja, színre bontja, szélbe szórja Múltad eltakarva porrá rombolja…megalkotja Nem csak majd egy lesz a százból, elragad Tegnapból, Mából És megújult színekkel köszönt Rád minden reggel Ha elmegy, már rögtön várod, és gyűrötten szépnek látod Ha egyszer a lelkébe néztél, már tudtad, hogy révbe értél Lehetsz a Láng, de kell egy Szikra, ami újra szétszakít Elindít majd és felszabadít Kihunyó fényed összefogja, színre bontja, szélbe szórja Múltad eltakarva porrá rombolja…megalkotja
Submitted by Warbringer — Mar 26, 2026
Elhagyott bolygó, jégtömbbe zárva Egy saját csillag fényére várva Hajónk az Élet, tengernyi gondon Hegy-csúcsnak gondolt, parányi dombon Hiába vannak, hiába néznek Ha senki nem lát, senki sem ért meg Megfigyelnek, de semmit sem látnak Egy saját „mozit” képzelnek Rólad Ezért kell, hogy mindig legyél Ezért kell, hogy mindig láss A csendnek Veled hangja lesz majd A hallgatás az Veled más Elhagyott bolygó, jégtömbbe zárva Egy saját csillag fényére várva Hajónk az Élet, tengernyi gondon Hegy-csúcsnak gondolt, parányi dombon Csend tengerében, vagy zajos parton Lakatlan sziget, embеr a Holdon Mégis az Élet nem bűn, nem vétеk Nélküled „vagyok”, de Veled ÉLEK Egyedül szabad voltam, de árva A szívem szakadt a nagy „szabadságba” Feldobtam magam, de mindig lehulltam Magamat csaltam, folyton becsaptam Egyedül lenni, önkéntes kényszer Üvegharangban összetört ékszer A Magány falán van egy ajtó Csak belülről nyitható Elhagyott bolygó, jégtömbbe zárva Egy saját csillag fényére várva Hajónk az Élet, tengernyi gondon Hegy-csúcsnak gondolt, parányi dombon Csend tengerében, vagy zajos parton Lakatlan sziget, ember a Holdon Mégis az Élet nem bűn, nem vétek Nélküled „vagyok”, de Veled ÉLEK Aki már felnőtt, réges-rég tudja Hogy minden szép percét a Sorsától kapta Aztán majd egyszer lejár az óra Mint talált szép tárgyat vissza kell adja Véremmel szerzett, féltett nagy Kincset Megőrzöm Veled, ameddig lehet Hiszem az Élet nem bűn, nem vétek Nélküled „vagyok”, de Veled ÉLEK
Submitted by Warbringer — Mar 26, 2026
A metsző szembeszélben Csak mentem és beszéltem Mikor az is hallgatott Aki mindent megkapott Akit sohasem bántottál És mégis belédállt Az sohasem hallgatott Csak rombolt és okoskodott Ki a földbe tiporna, az csak magához rántana Le a sárba és nem látja, mi ebben a dráma Soha, de soha nem értik meg Ami most nem jó, nem lesz szebb Akkor se, ha én nem leszek Hiába minden, hogyha nincs életed Rózsaszín szónoklatok Toleráns bajnokok De a szép szavak mögött Dzsungeltörvény rejtőzködött Elveszem az életteret Ami másoknak rendеltetett Ó, a türelеm nagy hatalom Még én is csak gyakorolom Ki a földbe tiporna, az csak magához rántana Le a sárba és nem látja, mi ebben a dráma Soha, de soha nem értik meg Ami most nem jó, nem lesz szebb Akkor se, ha én nem leszek Hiába minden, hogyha nincs életed
Submitted by Warbringer — Mar 26, 2026
Látom a fényed, átragyog téged Szétszakítja megszokásból ránkhullt sötétséget Bölcs már a szemed, oly sokat látott Mérhetetlen mélyeket, szédült magasságot Láttad a tegnapi árnyaimat Követted közben az útjaimat Szavakból lett falakat Te mind lebontottad Nem leszek eldobott, gyűrött papír Amire többé már senki se ír Nincs több üres rész Két fél egy egész Elvesztett szavak, amit nem mondanak Újra bennünk ébrednek, hozzánk hajolnak Változunk néha s az egész világ Elvesztjük önmagunk És a dolgok súlypontját Láttad a tegnapi árnyaimat Követted közben az útjaimat Szavakból lett falakat Te mind lebontottad Nem leszek eldobott, gyűrött papír Amire többé már senki se ír Nincs több üres rész Két fél egy egész
Submitted by Warbringer — Mar 26, 2026
Ki másban lát minden hibát Az saját magát vetíti rád Az nem szeret, nem értett meg Jobban teszed, ha elengeded A rossz álmoknak vége, legyél egyszer végre A magad építésze Szabad maradhat minden új nap Ami tereket, órát és szárnyakat ad Százezer szállal majd egymáshoz fűz És a megfáradt szívünkben új lesz a tűz Ez a tűz összefűz És majd messzire űz Szabad lesz az a nap Ami szárnyakat ad Ez tévedett, az nem keresett Ettől lehet csak erősebb És nincs harag, a múltadat Egy szebb jelen majd átírhat A rossz álmoknak vége, legyél egyszer végre A magad építésze Szabad maradhat minden új nap Ami tereket, órát és szárnyakat ad Százezer szállal majd egymáshoz fűz És a megfáradt szívünkben új lesz a tűz Ez a tűz összefűz És majd messzire űz Szabad lesz az a nap Ami szárnyakat ad Nem tudod, nem vállalod Csak hurcolod a démonod Hát ülj vele szemtől szembe Nézz bele a tükörbe
Submitted by Warbringer — Mar 26, 2026
Sajnálom az olyan éveket Mikor veled voltam, mégis nélküled Megbántam az olyan perceket Mikor máshol voltam, úgy öleltelek Száz darabra hullva Gyakran tönkrebonyolítva Keserű, de túl sok a sorsod De néha meg édeskevés Ez nagyon nehéz A sokban a részlet Elvész a lényeg És messze még A teljesség Sajnálom az indulat szavát Az önzés hazug bűnbocsánatát Megbántam, hogy nem figyeltem rád Hittem a szemem, a lelkem helyett lát Célra koncentrálva Mégis mellékvágányra Keserű, de túl sok a sorsod De néha meg édeskevés Ez nagyon nehéz A sokban a részlet Elvész a lényeg És messze még A teljesség
Submitted by Warbringer — Mar 26, 2026
Isten hozott, rég nem láttalak Úgy örül a szívem, kisiklik Majd a magányvonat A jó napokat idézzük fel Ami meg rossz volt Szépüljön újra vagy engedjük el Együtt voltunk minden A semmi közepén Köztünk száz híd Hétköznapi ünnep Éjszakai fény Erődítmény Emelj most fel, jó zenékkel Bölcs szavakat mondva varázsolj el Színeiddel Legyen most szép, úgy ahog rég Hazudjuk azt, hogy megold mindent a közelség Együtt voltunk minden A semmi közepén Köztünk száz híd Hétköznapi ünnep Éjszakai fény Erődítmény Csak Te és Én
Submitted by Warbringer — Mar 26, 2026
Azon a csendes, szép napon Mikor jöttödet újra várhatom Egy olyan vendég érkezik Hogy a szívem ünneplőbe öltözik Lehet majd fagy és fújhat a szél Lángoló Nyár, vagy tomboló Tél Olyan lesz majd mintha Soha el nem mentél volna Bármikor jöhetsz, én mindig várlak Ha éjszaka lesz, én akkor is látlak Mindenemet majd rendbe teszem A lelkem szobáját feldíszítem Lehet majd fagy és fújhat a szél Lángoló Nyár, vagy tomboló Tél Olyan lesz majd mintha Soha el nem mentél volna Hiába telnek az évek Hajszolnak formálnak tépnek Folytatjuk a régi mondatot Ha kérdezel, én válaszolok Lehet majd fagy és fújhat a szél Lángoló Nyár, vagy tomboló Tél Olyan lesz majd mintha Soha el nem mentél volna Az üressé váló világban A pillanatnyi csodákban Van még remény és az ami hajt Hogy létezik, ami halálig tart Lehet majd fagy és fújhat a szél Lángoló Nyár, vagy tomboló Tél Olyan lesz majd mintha Soha el nem mentél volna
Submitted by Warbringer — Mar 26, 2026
Mi az eszköz és mi a cél Az áldozat, ha elérték A festett vászon a csillagos ég Túl nagy a veszteség Minden ember másképp lát Őrzök én is bezárt szobát Hittem, fontos folyton győzni Nem tudtam veszteni Átformált, de nem tört meg az élet Minden új nap más Összes csoda ott rejtőzik benned Kelj fel és láss Mindig mentem, kerestem, vártam Máshogy másképpen akartam Az átláthatót és megérthetőt Nem számokban mérhetőt Több vagyunk, mint a nevünk, a testünk A ruhánk, a házunk, a mindenünk A szavak is csak egyszerű szavak Őrült film, hogy mennyit ad Átformált, de nеm tört meg az élet Minden új nap más Összеs csoda ott rejtőzik benned Kelj fel és láss Megszoktam, nem sokat számít Ha nem látok a gondtól és akármi gondon És kimondhatóra bátran bármit Hogy túl sok már a jóból És kilógok a sorból Átformált, de nem tört meg az élet Minden új nap más Összes csoda ott rejtőzik benned Kelj fel és láss
Submitted by Warbringer — Mar 26, 2026
Néha sokat kértem és kérdeztem A soknál sokkal többet és elvesztem Másképp, máshogy élni Másoknak gond Színek között égni, fekete pont Nekem nem elég az ég Ha sárba rejtették Félszavakból félmosoly Semmi nincs kimondva jól Ami egy híján csak húsz Lassan le a porba húz Ami nem ad semmi mást Csak megalkuvást Mindig szemet szúrtam mindazoknak Akik sosem mertek, vagy nem tudtak Voltak finom mérgek És azt hittem Nem árt soha semmi, de túléltem Nekem nem elég az ég Ha sárba rejtették Félszavakból félmosoly Semmi nincs kimondva jól Ami еgy híján csak húsz Lassan le a porba húz Ami nem ad semmi mást Csak mеgalkuvást
Submitted by Warbringer — Mar 26, 2026
Ahogyan mások, én is félek Szűkre szabták a földi létet Ahogyan mások, tettem rosszat Minden rossznál volt már rosszabb Ahogyan mások, én is kérek Értelmet a múló létnek Ahogyan mások, én is várok Hogy újra lesznek régi álmok Szétszedtem és összeraktam Elveszve is megtaláltam Rájöttem, hogy megvan minden A hiányzó láncszem ott van régen Ahogyan mások, megfeleltem Próbálkoztam, létezgettem Ahogyan mások, másra vártam Aztán lassan észbe kaptam Szétszedtem és összeraktam Elveszve is megtaláltam Rájöttem, hogy megvan minden A hiányzó láncszem ott van régen
Submitted by Warbringer — Mar 26, 2026
No lyrics have been submitted for this track yet.
Hidd el, hogy értem, a szerelem sem mindenható A hétköznap az ünnepre támad és összefolyik rossz meg a jó Ha fáradt a lelkünk és szomjazik az igaz után Az eső helyett konfetti hullik, csak álca, ami mosolyog ránk De hidd el, hogy itt van a valódi arc Ha igazán látni akarsz Mert az aki voltam, itt van még Hiába történt, ami történt Az, aki voltam itt néz rád És azt kéri, lépjünk tovább Mert az, aki voltam nem lett más Hagyta, hogy olykor másnak is lásd Az, aki voltam nem tűnt el Senki se rabolja el Színesen szállnak és imbolyogva pattannak szét Álmai egy vonzó világnak, a szédülethez ez is elég Csábítás harsog a tereken és éteren át S a képzeleted csapdába еjti, mint koldusát egy színes kabát De lásd mеg, hogy ott van a valódi arc Ha igazán látni akarsz Mert az aki voltam, itt van még Hiába történt, ami történt Az, aki voltam itt néz rád És azt kéri, lépjünk tovább Mert az, aki voltam nem lett más Hagyta, hogy olykor másnak is lásd Az, aki voltam nem tűnt el Senki se rabolja el Néha nagy a sodrás, nyújtsd a kezed, ne veszíts el Kopogj az ajtón, a régi jelre tárul fel Lent ragyog az égbolt, utcakövek rácsain át Messzire jutnánk, ha kételyeid elhagynád Csak lépjünk tovább... Mert az, aki voltam nem lett más Hagyta, hogy olykor másnak is lásd Az, aki voltam nem tűnt el Senki se rabolja el Senki se rabolja el
Submitted by Warbringer — Mar 26, 2026