A lélek hangja

Esto es Rey Alien con Smooth KNS En nuestro viaje a Samarcanda Mi rap es lucha de clases, guerra por paz Eva dando a luz a Adán Sé que unos vienen y otros van Ellos tienen de todo pero les mola mi plan Fumando hierba, viendote crecer Por fin se aleja lo que no puedo ser Vivir o morir, tengo cosas que hacer Algunas son sencillas como ganar o perder Algunas son sencillas como ganar o perder Ganar o perder Algunas son sencillas como ganar o perder Uh

Submitted by VladTheImpaler666 — Feb 06, 2026

Külön világban léteztek A fiú a mélybõl érkezett Ahol minden szónak súlya van Hol a holnap mindig bizonytalan A lány egy öntelt világból Hol gyûlölt szó a Rock n Roll Hol pénz és érdek szabja meg Mit tehetsz és hol a helyed A sors így rendezte meg Szembe jöttek, egymásra néztek Refrén2x: Szenvedély, erõsebb néha az életnél Földre súlyt vagy égig ér Korbács és kenyér Szenvedély, erõsebb néha az életnél Földre súlyt vagy égig ér Korbács és kenyér Semmid sincs és senki vagy Itt nincs helyed. Hordd el magad! Gúnyos a hang, az ajtó csattan A fiú elõtt a zár bekattan Józan érvekkel próbáltak De kevés a szó, közéjük álltak Fiatal a vér, lázas és forró Kézbe a kõ, törjön az ajtó A felnõtt üt, villan egy penge Az apa a földön, a játszmának vége Refrén2x: Szenvedély, erõsebb néha az életnél Földre súlyt vagy égig ér Korbács és kenyér Szenvedély, erõsebb néha az életnél Földre súlyt vagy égig ér Korbács és kenyér A sors így rendezte meg Szembe jöttek, egymásra néztek Refrén2x: Szenvedély, erõsebb néha az életnél Földre súlyt vagy égig ér Korbács és kenyér Szenvedély, erõsebb néha az életnél Földre súlyt vagy égig ér Korbács és kenyér

Submitted by VladTheImpaler666 — Feb 06, 2026

A színpad vak sötét Olyan csendes, olyan árva most a nézôtér Egy koncert ami elmúlt, ami véget ért Csak a szívekben él Törött dobverô Cigarettafüstben úszó, kopott öltözô Egy magányos gitár, néhány papírpohár Elment mindenki már (Maróthy Z.) A csendet hallgatom Fejem zúg, benne égnek elmúlt dallamok Mélyen legbelül, még várok De biztos nem jön ma már (Paksi E.) Éjféli lány Sok sok éve annak, hogy várok rá Kerestem ôt Üres csendben, hazug szavak mögött Éjféli lány Tudom, hogy egyszer eljön és rám talál Perzselô láng, a remény mindig ég tovább (Maróthy Z.) Csak ő érti meg, ôrült álmaim Sosem nyugvó szívemet Lázban égô lelkemet, az életemet Várom amíg lehet (Paksi E.) Éjféli lány Sok sok éve annak, hogy várok rá Kerestem ôt Üres csendben, hazug szavak mögött Éjféli lány Tudom, hogy egyszer eljön és rám talál Perzselô láng, a remény mindig ég tovább Szóló: Maróthy Z Éjféli lány Sok sok éve annak, hogy várok rá Kerestem ôt Üres csendben, hazug szavak mögött Éjféli lány Tudom, hogy egyszer eljön és rám talál Perzselô láng, a remény mindig ég tovább Éjféli lány Sok sok éve annak, hogy várok rá Kerestem ôt Üres csendben, hazug szavak mögött Éjféli lány Tudom, hogy egyszer eljön és rám talál Perzselô láng, a remény mindig ég tovább

Submitted by VladTheImpaler666 — Feb 06, 2026

Eltaszít, átölel: nem tudhatod Eltakart szemekkel látja a gondolatod Szállhat az imádság: hiába szép Gyakran hazugság hódítja asszony szívét Mennyi mélység, mennyi csúcspont Néha öröm, néha csak gond REFR.: Fortuna csókja Oly keserű, néha édes Mindenki álma Nagy titok: mire képes... A sötét hófehér, az érték mennyit ér? Gyengéden kegyetlen: nem értheted Kortalan, időtlen: látja az életedet Eldob vagy felemel: ez nagy kérdés Eltakart szemével: sors ő, vagy szemfényvesztés? Mennyi mélység... REFR.: Fortuna csókja...

Submitted by VladTheImpaler666 — Feb 06, 2026

Tartalmát elvesztett, céltalan célok Kötélként fonnak át, emberi dolgok Templomi kapukban, néha megállok Magam sem tudom még, hogy mire várok Utolsó pénzemen, hívok egy számot Ó, Uram, ha hívlak, az égi vonalak mindig foglaltak Ó, Uram, te tudod, miért fájnak az emberi dolgok Mondj végre igazat, nekem folyton csak hazudnak Ó, Uram, ez pokol, mint egy cirkuszt csak nézed a magasból Utcákon kószálva, a táblákat nézem Merre induljak, nem jelzi egy sem Kirakat-üvegek, tiszták és hidegek Reklámok harsognak, a tömeg bólogat Utolsó pénzemen hívok egy számodat Ó, Uram, ha hívlak, az égi vonalak mindig foglaltak Ó, Uram, te tudod, miért fájnak az emberi dolgok Mondj végre igazat, nekem folyton csak hazudnak Ó, Uram, ez pokol, mint egy cirkuszt csak nézed a magasból Bármi van, vagy bármi nincs Egyet szólj, vagy egyet ints Mégis menni kell Bármi van, vagy bármi nincs Egyet szólj, vagy egyet ints Mégis menni kell (Szóló) Ó, Uram, ha hívlak, az égi vonalak mindig foglaltak Ó, Uram, te tudod, miért fájnak az emberi dolgok Mondj végre igazat, nekem folyton csak hazudnak Ó, Uram, ez pokol, mint egy cirkuszt csak nézed a magasból

Submitted by VladTheImpaler666 — Feb 06, 2026

Óvnád-e másoktól, önmagától? Elűznéd rossz álmait? Bármeddig megvárnád, elfogadnád Önzését, rossz napjait? Nem kell az eskü, a gyűrű kevés Ez véreddel írt szerződés Társad a bajban Rosszban és jóban Magányodban, mélypontokban Napfényben, sárban Örömben, gyászban Szép napokban, vesztes harcban Pokolra elmennél, kiegyeznél Istennel és Ördöggel Végsőkig védenéd, összes bűnét Szerelmed oldozná fel Nem kell az eskü, a gyűrű kevés Ez véreddel írt szerződés Társad a bajban Rosszban és jóban Magányodban, mélypontokban Napfényben, sárban Örömben, gyászban Szép napokban, vesztes harcban

Submitted by VladTheImpaler666 — Feb 06, 2026

Törékeny jégen járunk A mélység már vár, elnyel az ár Egymáshoz ritkán szólunk Hajsza van csak, megállni kár Talán egyszer az életben Rádtalál az Egyetlen Ott van az érzésekben Minden érzékedben A megértő értelemben A féktelen szenvedélyben Ott van a megértésben Minden érintésben Egy végtelen ölelésben Az egyetlen szerelemben Elsodornak a dolgok Nem fontosak, nem igazak A közöny páncélja megvéd De megöli majd az álmaidat Talán nem jön el sosem Ezer közt az Egyetlen Ott van az érzésekben Minden érzékedben A megértő értelemben A féktelen szenvedélyben Ott van a megértésben Minden érintésben Egy végtelen ölelésben Az egyetlen szerelemben Hibát csak másban látunk Becsapjuk így önmagunkat Nem érezzük át régen A legfontosabb szavainkat Törvény ez, vagy véletlen Miért ő az Egyetlen? Ott van az érzésekben Minden érzékedben A megértő értelemben A féktelen szenvedélyben Ott van a megértésben Minden érintésben Egy végtelen ölelésben Az egyetlen szerelemben ...Rád vár ...Némán vár

Submitted by VladTheImpaler666 — Feb 06, 2026

Hányszor láttad Mikor ébred a város az álmából? Hittél benne, a cél majd mindenért kárpótol Rátalálsz, akire vársz, hazatalálsz... De addig kérlek Mondd el a hűséged mennyit ér Életet adnál az életért Mindenért vagy a semmiért, szavak nélküli esküért Mennyit adsz a szerelemért A becsületért A hűségért? Hányszor vártad A jelet, az intést, egy mondatot Hittél benne, a választ a kérdésre megkapod Rátalálsz, akire vársz, hazatalálsz... De addig kérlek Mondd el a hűséged mennyit ér Életet adnál az életért Mindenért vagy a semmiért, szavak nélküli esküért Mennyit adsz a szerelemért A becsületért A hűségért? Mondd el a hűséged mennyit ér Életet adnál az életért Mindenért vagy a semmiért, szavak nélküli esküért Mennyit adsz a szerelemért A becsületért A hűségért Lelkedből fakadó forrásért?

Submitted by VladTheImpaler666 — Feb 06, 2026

Összerakjuk létünk apró darabjait Néha összeáll, de van, ki válaszra vár! Mélyből a csúcsra oly nehéz, tán egy élet is kevés még.. Csúcsról a mélybe egy pillanat, csak egy rossz mozdulat elég.. Engedd meg nekem, a saját életem úgy irányítsam és azt tegyem Mit vérem diktál majd és akármerre hajt, mindig érezzem a belső dalt! Résen lenni, felelni-megfelelni, talán néha jó volna megpihenni Mélyből a csúcsra oly nehéz, tán egy élet is kevés még Csúcsról a mélybe egy pillanat, csak egy rossz mozdulat elég.. Engedd meg nekem, a saját életem úgy irányítsam és azt tegyem Mit vérem diktál majd és akármerre hajt, mindig érezzem a belső dalt! A világ peremén felépítem én a saját világom, ami csak enyém S a tied lesz ez majd, tart, ameddig tart, a vándor hazatér S a hosszú út véget ér! Engedd meg nekem, a saját életem úgy irányítsam és azt tegyem, mit vérem diktál majd és akármerre hajt, mindig érezzem a belső dalt! A világ peremén felépítem én a saját világom, ami csak enyém S a tied lesz ez majd, tart, ameddig tart, a vándor hazatér S a hosszú út véget ér

Submitted by VladTheImpaler666 — Feb 06, 2026

Túl gyorsan és túl korán talált rá az élet Adott, amit adhatott kevés jót és szépet Szürke volt a hétköznap, szürke volt az ünnep Hosszú évek múltak így, gyakran rá sem néztek A hajnalok már vártak rá, kibontott kócos hajjal El nem mondott szavakkal, sok-sok rejtett vággyal Tudta jól, nem értették, soha nem szerették Szíve mélyén vak remény, de ha elment, nem keresték Mint amikor a gyermekek sírnak Ha éjjel rossz álmot látnak Belül úgy izzik a bánat Az emlékek csendben fájnak Mint amikor sebektől vérzel De irgalmat nem kérsz mégsem Belül úgy hordod a múltat Bármi volt nem tagadtad Törött és tépett szárnnyal, magányos angyal Egy téli reggel indult el, hívták a messzi fények Nem hagyott itt semmi mást, csak néhány rossz fényképet Más világ most, ahol él, más a szó és más a fény Tavasz, ősz, nyár és tél nélküle fúj itt a szél Mint amikor a gyermekek sírnak Ha éjjel rossz álmot látnak Belül úgy izzik a bánat Az emlékek csendben fájnak Mint amikor sebektől vérzel De irgalmat nem kérsz mégsem Belül úgy hordod a múltat Bármi volt nem tagadtad Törött és tépett szárnnyal, magányos angyal

Submitted by VladTheImpaler666 — Feb 06, 2026

Éjszaka árnya: fekete bársony Hajnalok szárnya: vándorsólyom Van még fény, saját törvény Szívemet marja, gyilkos ezüstgolyó A Gonosz hatalma: ezer bántó szó Megnyílt tán az Idő-óceán Még egy nap, még egy dal Érzem: a lét nem érdem Több, ami kell nekem Tegnapi álmok, a szerelem mámora Agyamban tervek: a holnap záloga Sosem vár, az óra egyre jár Még egy nap, még egy dal Érzem: a lét nem érdem Több, ami kell nekem Még egy nap, még egy harc Kérdezem: bírod-e szívem? S Ő visz tovább engem... Éjszaka árnya: fekete bársony Hajnalok szárnya: vándorsólyom Szívemet marja, az idő megjelöl A gonosz hatalma bezárul a kör Még egy nap, még egy dal Érzem: a lét nem érdem Több, ami kell nekem Még egy nap, még egy harc Kérdezem: bírod-e szívem? S Ő visz tovább engem... ...hűségesen

Submitted by VladTheImpaler666 — Feb 06, 2026

Dühömet és bánatomat, hibáimat, álmaimat elfogadtad Bűneimet, titkaimat, gondjaimat, vágyaimat elfogadtad Mint egy barát, mint egy testvér, de százszor több is ennél... Refrén: Nappaltól az éjig, árnyékból a fényig Szándéktól a célig, szótól a gondolatig Kezdettől a végig, semmiből az égig Legutolsó percig, végső pillanatig Egyek vagyunk Csalódást és fájdalmakat, rossz napokat, céljaimat elfogadtad Minden jót és minden rosszat, száz arcomat, önmagamat elfogadtad Mint egy barát, mint egy testvér, de százszor több is ennél... Refrén: Nappaltól az éjig, árnyékból a fényig Szándéktól a célig, szótól a gondolatig Kezdettől a végig, semmiből az égig Legutolsó percig, végső pillanatig Egyek vagyunk

Submitted by VladTheImpaler666 — Feb 06, 2026

Mindenek felett: a megélt éveket Emlékképeket; A fájón szépeket nyújtom Neked Az öröm könnyeit, a bánat csendjeit A múló perceket; Mint sötét gyöngyöket nyújtom Neked Refrén: Egy tiszta érintés Egy néma ölelés Néha többet ér... A szótlan bölcsesség A ritka tisztesség Nékem többet ér... mindennél Egy jó szó aranyát, az Érzés zálogát Közös terveket; Ennyit adhatok kincsként Neked Refrén: Egy tiszta... Lelked Oltárán Öröm-gyertya ég Néma zsoltárát csak mi halljuk rég Fáradt szívemnek, szíved menedék Ha kitaszít a Föld és lesújt rám az Ég Refrén: Egy érintés Egy ölelés Többet ér A bölcsesség A tisztesség Többet ér... mindennél Szóló: Attus

Submitted by VladTheImpaler666 — Feb 06, 2026

Titkok, izzó fantázia Megnyíló színes orchidea Mérges, sötét vadvirág Elsüllyedt, sosemvolt világ Nincs menekvés Egy életen át Élhetsz a világ tetején Sötét gondok legmélyén Rád talál, akárki vagy - A szerelem vak Tabuk, csupa korlát és gát Fájdalmak, viták és vád Nincs menekvés Egy életen át Ref2x: Élhetsz a világ tetején Sötét gondok legmélyén Rád talál, akárki vagy - A szerelem vak Áldozat vagy űzött vad Bátrak közt a legbátrabb Rád talál, akárki vagy - A szerelem vak

Submitted by VladTheImpaler666 — Feb 06, 2026

A Bíró legbelül szívemben törvényt ül Irgalmat nem ismer Készül a számvetés - sok volt vagy túl kevés? Kérdezem, nem felel...hát csendben mondom: Mázsás kősziklát, sok-sok éven át Hordtam a hegyre fel, és reggel újra kezdtem el Bilincs vagy ékszer - döntsd el - Talán titkos kényszer Meséld el ésszel, miért kell És mennyit ér neked?! Ébred a lélek - értsd meg Bennünk ott a lényeg Telnek az évek - lehet, veled szabad leszek Rossz és jó, csúf vagy szép Nincs rá esküdtszék Senki ne döntse el A lelkem hadszíntér, az Ügyész halált kér Védelmem nem felel...hát csendben mondom: Építs a nap alatt, jégből szobrokat Megtudod, mennyit ad a fájón múló pillanat Bilincs vagy ékszer - döntsd el - Talán titkos kényszer Meséld el ésszel, miért kell És mennyit ér neked?! Ébred a lélek - értsd meg Bennünk ott a lényeg Telnek az évek - lehet, veled szabad leszek

Submitted by VladTheImpaler666 — Feb 06, 2026

Közel a Föld, oly végtelen a nyugalom Álomtalan a leghosszabb álom Elmerül csak a súlytalan lebegés Szárnyatlanul az utolsó repülés Szép arcát gyengéd nap csókolja Hozzáhajol az erdő lombja Szél szelíd szava búcsúztatja Felkészíti az útra Ahonnan senki soha Nem küld jelet, nem tér vissza Hiába várom Tudom, örök a hosszú álom Nincs többé düh és nincs már többé fájdalom Porszemmé válik bármilyen hatalom Lezárt szemét az esti lágy eső mossa Béke és csend, harmónia Szép arcát gyengéd nap csókolja Hozzáhajol az erdő lombja Szél szelíd szava búcsúztatja Felkészítti az útra Ahonnan senki soha Nem küld jelet nem tér vissza Hiába várom Tudom, örök a hosszú álom

Submitted by VladTheImpaler666 — Feb 06, 2026

Elkísér a szél. Átölel, és titkot mesél! Az óceán oly mély. Lelkemben a világűr csendje él! Fázva forró nyárban. 36 fok örökös lázban! Könnyek arcomon. Elrontott dolgok súlya a vállamon! De száll újra száll, szívemhez új utat talál! Szavaid gyöngysora gyönyörű ének, jéghideg hajnalon harmatcseppek! Szól, bennem szól!Megóv és újra átkarol! Mélysötét éjben egy árva fáklya, útvesztő mélyén a gyertya lángja! Mutasd csak, hogy vagy! Lássam arcod, halljam szavad! És olvad már a fagy! Lelkemben a jégkorszak szétszakad! De száll újra száll, szívemhez új utat talál! Szavaid gyöngysora gyönyörű ének, jéghideg hajnalon harmatcseppek! Szól, bennem szól!Megóv és újra átkarol! Mélysötét éjben egy árva fáklya, útvesztő mélyén a gyertya lángja! Szól, bennem szól!

Submitted by VladTheImpaler666 — Feb 06, 2026

Hosszú haja földig ér Az első hótól hófehér Olyan szép és tiszta kép Elűzte rossz kedvem telét Szíve törött, mint a jég Gonosz szavak sebezték Hangja szomorúan száll Sebzett szárnyú szép madár Lehet, hogy másnak látod Lehet, hogy más Lehet, hogy rosszul látom Van különb száz Történhet bármi Nekem így marad meg ő Csodák között az első Tél Hercegnő! Nyomában a könnyű dér Havat hord a hűvös szél Régen elment messze jár Talán rátalál a nyár! Ref.: Lehet, hogy másnak látod Lehet, hogy más Lehet, hogy rosszul látom Van különb száz Történhet bármi Nekem így marad meg ő Csodák között az első Tél Hercegnő! Lehet, hogy másnak látod Lehet, hogy más Lehet, hogy rosszul látom Van különb száz Történhet bármi Nekem így marad meg ő Csodák között az első Tél Hercegnő!

Submitted by VladTheImpaler666 — Feb 06, 2026

Néhanap velük álmodok Hangjukat hallom, szólnak: "Itt vagyok." Hómezõk, a sár alatt Völgyekben, dombokon nyugszanak Testüket, vérüket, könnyeiket Õrzi föld, végtelen tengerek Izzik fenn a láthatár A tiszta szél, lelkükért sóhajt már Refrén: Kelet felõl, hegyek felett Bíborszínû, szép szörnyeteg Felkel a Nap, aranyat ad Széppé teszi álmaikat Néhanap velük álmodok Lelkükkel szállnak sasok és angyalok Elhamvadt a Tûzvihar Csend van már, semmi zaj nem zavar Refrén: Kelet felõl... Mondhatod: a semmiért Én azt mondom: a Holnapért Mondhatod: száz rossz ügyért Én azt mondom: a Bátrakért... szól a dal Virágból vér fakadt A Sors-vonal megszakadt Megvívták a harcot, álmodják az álmot A semmiben csendesen Pihennek jeltelen Lenn a földben, benn, legmélyen a szívemben

Submitted by VladTheImpaler666 — Feb 06, 2026