Renaissance

Hulló meteor száguld Végtelen egeken át Fájó szemeim látják Fényes, sárga robaját Szétmállott vágyak és tudat Kitörnél, de mégis elragad Álomkép - űzd, de hasztalan Nincs már tűz, pedig elporladtam Kell még, egy kicsi kell még, De nekem nem hull manna az égből Kell még, tán egy csepp kell még Mielőtt végleg elvész emlékem Várj még, hova tűntél el, Való ez vagy képzelet? Csalfa álmok játsszák most Fájó játékuk veled. Ördög ül, emberi vágyakon, Kiáltás, nem múló fájdalom, Áldozd fel érte lelkedet Vagy végleg maga alá temet. Álom... [Mit vársz? Enyém lesz a lelked?] Valóság... [Ami voltam, rég eltemetted.] Játék... [Csupán az élet, nem kell félned.] Hazugság... [Meddig még, meddig tűrjem?!] Érzem, végre szállok én De nem győzhet múló fény Kínzó, őrült énekkel Űz most a világból el

Submitted by MetalElf — Apr 25, 2025

Elmúlt már rég a nyár, Elmúltak szép érzéseim, Nincsen több büszkeség Nincsen többé már szerelem. Ne bánts, ne kínozz, ne kérdezz, Értsd meg végre szenvedek. Ne űzz, ne üldözz, ne érezz, Szeretni, mondd, így hogy lehet? Ne kérj, ne vádolj, ne vétkezz, Kínzó, őrült fájdalom. Bármit és bárkivel tettem, Szemlesütve vállalom. Szedj hát szét S én összeraklak majd Élnék még De szívem tiltja Ó, meddig áltatsz még Vess véget, nem kell ez így már Ó, ne csókolj már Míg ennyi mérget köp e száj Kínozz tovább, Ez kell, igen, gyötörj hát még Ó, de megbuktál Mutasd máshol e szemfényvesztést Vérző seb mar a lelkem mélyén Megvágva, a semmi szélén Hősként élni a szív fájdalmát Megölhetsz, de csak lesz még reneszánsz... Ne árts, ne gyilkolj, ne nézz mert Én ezt többé nem bírom Ne adj, ne számolj, ne írj hisz Ez nem más, csak ártalom Ne áldozz, értsd meg itt vége Szállnék angyalszárnyakon De hogyha ez a jó szándék Nem lesz még egy alkalom Elvesztett órák, (percek) és napok, Veled voltam, most hol vagyok? Elvesztett évek, (hosszú) századok, (Végtelen) magány, elszálló pillanatok. Szeretném látni még Mint feletted a kör bezárul Szenvednék is talán S kacagnék, ó, álnokul

Submitted by Warbringer — Apr 25, 2025

Mond, hogy miért mentünk mi együtt A közös úton évekig? Miért mondtad, hogy mindörökké, S törted össze álmaim? Mondd, hogy miért néztünk az égen Csillagoknak fényeit? Mondd, hogy miért ígértél híven, Miket tettél, s lett ez így? Most már érzem, ez fájdalom Várnom kéne de nem állhatom Még látom, fényként szolgál a Hold Vágyaim szállnak az árnyakon Itt állok rombadőlt álmokon Könnyem megcsillan az arcomon Hát mondd el, hogy mi mindent tettem Ellened, mert nem tudom, Mondd el, hogy most mit kéne tennem Hogy megértsd, ez fáj nagyon Lassan elmúltak az évek S egyre láttam magamon Hogy mostmár jól ismerlek téged Elég volt, ezt vállalom Én értem, miért félsz most már Talán, mert látod: egyedül maradtál Ne harcolj, nincs értelme már Élj hát tovább, érezd át mélyen a magányt...

Submitted by Dahmers Fridge — Apr 25, 2025

I could be happier It's probable but highly unlikely Those painful thoughs fumbling I always fear the worst Started life as a toddler But you won't live much longer Who knows what comes next Who should be the next sacrifice Why choose The rotten, the bad the corrupted soul It's so much fun It takes something pure away Have you ever had Second thoughts on your acts That shouldn't be killed Or be dismissed Symbolic visions Naked eyes Only the covers These still lives Colors mixed up Banners of blown up dust Spherical feast Won't feed the beast This patch on your wicked soul Bright red just as you feel It kept you alive but barely made it On the edge of death with broken heel

Submitted by Celtic Frost — Apr 25, 2025