In noxa est
This track is instrumental.
Én itt már semmit sem teszek, Minek mocskoljam két kezem? Álomvilágban éltek mind, Hiába vártok dicséretet. Ez nem más már, csak hervadás, Ősgyengeség, elsorvadás, Egy gyenge szél és porrá hulltok, Elfelejtik, éltek vagy haltok. Rég itt vár rám, Előttem áll, Üvegszilánkok egybeforrnak Új utakra hív a holnap Láthatják igazi arcom, Tudom: bőven lesz még harcom. Ó, én is félek, ne hidd azt: Hogy engem nem hajt más csak dac, És minden lépés után eldől, Hogy felelnem kell minden tettről. Én mégis csak megyek tovább, Rég nem fékez meg gyávaság, Sem egy nagy fal vagy sűrű erdő, Már tisztán látok minden helyről. Rég itt vár rám, Előttem áll, Üvegszilánkok egybeforrnak Új utakra hív a holnap Láthatják igazi arcom, Tudom: bőven lesz még harcom.
Submitted by Sexy Gargoyle — Apr 25, 2025
Öt éve számtalanszor vártam én terád Kerestelek mindenhol a nagy űrön át Sötét és jéghideg az élet nélküled Robotkét senkitől sem kapok új szivet A rozsda felemészti áramköreim Elektrolitban úsznak gépzsír-könnyeim Kis szikra lelkemben szép lassan lángragyújt Egy ócska selejt lettem, ki semmit sem nyújt Számítok rád, [itt várok Rád] szemlencsém már rosszul fókuszál [rég nem lát] bádog testem minden chipje már rég nyolc biten muzsikál [elhalt a tánc] próbálom még, hogy megtudd szívem érted kalapál [csak Érted él] csak kérlek hagyd, hadd érintsem az arcodon azt a mega bájt [annyira fáj] Arcod behorpadt, ujjaim félénken simítják a sok repedést Légy az enyém, s talán majd kapunk egy új olajcserét Kérlek, ne hagyd, hogy ócskavasként érjen utol a temetés Addig is várom, porfödte roncsként leheljen rám a zord feledés.
Submitted by Infernal Flame — Apr 25, 2025
Elszállt a madár... Elfelejtetted rég, Milyen tiszta volt az ég, De ez már nem elég. Egy álmom volt csupán, Mely szilánkokra tört szét, De hagyom: menj tovább. Hosszú út előtt állsz. [2x] lángokban áll most a város a kétség biztos halált hoz bal szemem sarkából látom szétmállik lassan világom kietlen hamvak közt némán száradó vérfolyó útján jobb szemem csillanva látja amint eltűnik a szárnya Nem számoltam hányszor vártam Rád [nem számoltam] Ez összeomlott vár Mindent megtettem, mit kellett már [mit kellett már] De nem elég, hát hagyom, hogy elszállj! [reményvesztve kérem múzsám gyomként mely kikelt a murván ihlessen szánalommal, de ne gyűlöljön ily ártalommal] [ó, láng meddig adod még a fényt?] recsegve hull s borul össze tűzörvény fogja közre kegyetlen, s mégis oly bátor aztán elillan, mint kámfor [színes játék, fakó sorvadás] A lejtőkön vigyázz: oly veszélyes szél száll hozza a pusztító vihart letöri a szárnyaidat Vigyázz, mert előtted a köd, Mely majd mindig meggyötör, Bizonytalan utakra lök Álmaidra béklyót köt. raboskodjak én ott, hol élek? ne folytasd a szentbeszédet meghallgattam százezerszer, meguntam úgyhogy mostmár eressz el! kívántam egyet, üstökös röppen madártoll-felhő hull alá közben összeroskad végül mi állt rég alá temetve küszködő lelkét Nem számoltam hányszor vártam Rád [nem számoltam] Ez összeomlott vár Mindent megtettem, mit kellett már [mit kellett már] De nem elég, hát hagyom, hogy elszállj! [rabság mely majd koporsóba zár szabadság nincs, béklyó és fémbilincs vár] Elszállt a madár... Emlékszem tiszta volt az ég Soha nem felejtem én. Soha nem felejtem én.
Submitted by BloodShrine — Apr 25, 2025
Harcolj, itt a véres kard A nehéz időkben kitart Zúzd rám az összes rothadást Jöjjön a pokol, pusztulás Egyenként, lassan tűnnek el, Minden éjjel Könnyes gyász, felhőszaggató Minden reggel Hatalmas Úr Kezeddel nyújts áldást Ki elpusztult Kit elvitt a kórság Várj még, itt egy jótanács Megtudtad hogyan vívd csatád Dühöd vissza soha ne tartsd Az hoz majd biztos pusztulást Egyenként, lassan tűnnek el, Minden éjjel Könnyes gyász, felhőszaggató Minden reggel Hatalmas Úr Kezeddel nyújts áldást Ki elpusztult Kit elvitt a kórság Azt hitted vége már? Megint te vagy ki oly meglepve áll Nyújtom, kapaszkodj hát! S ordíts, zengjen a túlvilág Úgy bégetsz mint egy nyáj Kínom legyőzi a reményt Ne rejtsd el ha nem fáj Téged még szégyen soh’sem ért Egyenként, lassan tűnnek el, Minden éjjel Könnyes gyász, felhőszaggató Minden reggel Hatalmas Úr Kezeddel nyújts áldást Ki elpusztult Kit elvitt a kórság
Submitted by Lake of Tears — Apr 25, 2025
Egy vörös szőnyegen, mint szédült őrült Ülök és készülődök, szívem sérült Innék talán egy kortyot a jégveremből Kibírom tán de a láng rég megtört Fáj nagyon az érzés, hogy nincs már Pedig tudod jól, hogy több nem jár Tudod, nem is kérdeztem még De te vállalnád tán az éjfeketét? Tizenhárom szál gyertya Léleknek tüzes gyolcsa Tizenháromszor hittem El azt hogy itt minden rendben Tizenhárom szép emlék Mind itt lebeg, mint életkép [egyszer tíz s egyszer három] Őszintén nagyon bánom A reggel ködös búja nem nyújt áldást Versként megfogalmazva minden ártást Otthagyom hát, így még lehet tán változás Összegyűrve végzem folyton folyvást Eltakarom kínom, te hitvány Hiszen érzed jól, hogy több nem jár Talán, nem is éreztem még Ilyen sejtelmes, gonosz éjfeketét Tizenhárom szál gyertya Léleknek tüzes gyolcsa Tizenháromszor hittem El azt hogy itt minden rendben Tizenhárom szép emlék Mind itt lebeg, mint életkép [egyszer tíz s egyszer három] Őszintén nagyon bánom
Submitted by Sexy Gargoyle — Apr 25, 2025
Egy zsebből kiesett pengető Benne egy kép és egy dal Rabként élnek és őrjük várja Lesz-e kotta a hangorkánra Vagy egyedül kénytelen velem Továbblépni a félelmeken Kék fényként suhan át a hang Mely lassan kibontja szárnyamat Szentül védi, mi fémként csillog Megfakul mint egy szégyenkönnyfolt Pár hangot még átereszt, hiszen Továbblépne a félelmeken
Submitted by Pestilence — Apr 25, 2025
Itt van az éj, eltűnt minden fényforrás. Nincs már remény, ami élt rég kihúnyt már. Vágyálom lépj, kérlek ne gyötörj tovább. Halk suttogás, már csak deremsztő csend áll. Nagy hullám, az útra minden készen áll, Itt a hajó, elvisz a nagy tengeren át. Minden szó, minden kép él tovább, [Fáradtan rád nézek, nem pillantasz felém] Nagy az ár, mit látok nem más csak homály [Utoljára felnézek a csillagokra még] A távolba el valami hív, Semmi nincs már mi tántorít. Nem kell már szó, nem kell hogy hidd, Rég tudom: nincs helyem már itt. Álmomban sokszor láttam már, Éreztem csendjét, nyugalmát, Arcomhoz simult a szél, Lágyan suttogta énekét. Álmomban sokszor láttam már , Éreztem mérgét, haragját, Arcomba vágott a szél, Üvöltve kántálta énekét! Nem várok dícsérő szót, Nem várok mindig csak jót Elengedem mi elmúlt rég. Elnyel a lég minden szót, Nem látszol a távolból, Az én utam a hó és jég. Minden szó, minden kép él tovább, [Fáradtan rád nézek, nem pillantasz felém] Nagy az ár, mit látok nem más csak homály [Utoljára felnézek a csillagokra még] A távolba el valami hív, Semmi nincs már mi tántorít. Nem kell már szó, nem kell hogy hidd, Rég tudom: nincs helyem már itt.
Submitted by Finntroll — Apr 25, 2025
Csak álltam és néztem, Azt hittem, hogy álomba léptem. De már nem érzem, Fájdalmam kámforként tűnt el. Már mindent értek, Mégsem dobok mindent eléd Sok mindent féltesz Másnak talán ez még elég! Távolból nézlek, Álarcod fátyolként elég. Én mást nem kérek: Csak hogy lépj tovább, úgy mint én. Minden más lett, Mindent másként látok én! Láttam már valós arcodat, Előttem tárult fel a mély! Emlékszem mindenre, ne félj! Zuhantam és tudtam, hogy nem jön segítség! Nem kellettek a nagy szavak, Felettem sátrat vert az éj! A maszkod mögé látok én! Belátom féltem: Azt hittem, néhány szó elég. Az ember téved… De nézd csak – vihar tart feléd! Látom és érzem: Régen elszállt a remény. Így már nem élhetsz! Mégis gyáva vagy, hogy lépj! Várd ki és nézd meg Nagy szárnyad vad szél tépi szét Zuhansz a mélybe Akkor látod majd itt a vég! Minden más lett, Mindent másként látok én! Láttam már valós arcodat, Előttem tárult fel a mély! Emlékszem mindenre, ne félj! Zuhantam és tudtam, hogy nem jön segítség! Nem kellettek a nagy szavak, Felettem sátrat vert az éj! A maszkod mögé látok én! Mond miért hazudtál, Miért mondtad: ez így jó? Most béklyóban állsz, Sírhatsz, mert nincs több szó! Mond miért nézel Rám? Itt nincs angyal szárny, Nekem nincsen hamis glóriám. Értetlenül állsz, Segítséget vársz, Attól ki veled szemben áll.
Submitted by Pestilence — Apr 25, 2025
Itt már rég nincs több fény, Minden kis árnyék él Megszűnt idő és tér Nem megy semmire, ki fél. Csak űzd, mi mozog még Ne bánd, ez itt a lét, Lásd is, ne csak nézz Nincs itt más csak tűz és vér. Minden rég meghalt már feletted, Csak forr a véred, Gyilkos fegyver van a kezedben Az átok éget. Összeláncolval két kezed, Béklyóban s ezt Te élvezed Őrangyalod rég elveszett, Hát démonod majd én leszek! Már rég láttam én Azt mi szemedben ég Egy tűz, mi elemészt Nem nyugszik, amíg Te élsz. Nézz Rám! mi vagy, elvész Lelked enyém és kész! Szolgám leszel míg élsz Figyellek merre csak mész! Minden rég meghalt már feletted, Csak forr a véred, Gyilkos fegyver van a kezedben Az átok éget. Összeláncolval két kezed, Béklyóban s ezt Te élvezed Őrangyalod rég elveszett, Hát démonod majd én leszek! Összeláncolval két kezed Béklyóban s ezt Te élvezed Őrangyalod rég elveszett, Hát démonod majd én leszek! [démonként éld le életed]
Submitted by Morgoth — Apr 25, 2025
Álomszép Gyönyörű álomkép, Fogadd be végre Árva lelkem Álnok kép Könnycseppként száll most szét Vigasztalódnék Merre tehetem? Nyisd hát ki az álmok kapuját Várok rá, szabadíts fel Itt még ég egy fakó gyertyaláng S nézem égett szemekkel Nézz rám Így már nem kellek én tán? Így már nem ég az őrláng Mely a szemedben lobbant fel Nézz rám Többé nem kellesz, viszlát Többé nem értem mit vársz Eddig tartott, ne ébressz fel Álomszép Álmokat törtél szét Sose gondoltam Hogy így lesz vége Mennydörgés Villámként vágott szét Pedig azt vártam Minden jobb lesz Bezártad az álmok kapuját S kulcsát porrá törted Eltűntél s csak üresség maradt Álmodtam, de jött a reggel Hogyha baj van hát szólj De egyszer nem elég Minden gondolatod Kitalálnom nehéz Talán magamnál se voltam Talán csak elfeledtem Elhiszem, fájt, csak Nem mutattad sok jelét Minden dühkitörés Csak egy apró jel Ha csak kínokat látsz Mikor elismerés kell Nézz rám Így már nem kellek én tán? Így már nem ég az őrláng Mely a szemedben lobbant fel Nézz rám Többé nem kellesz, viszlát Többé nem értem mit vársz Eddig tartott, ne ébressz fel
Submitted by Infernal Flame — Apr 25, 2025
This track is instrumental.