Gire

Nyári hajókon, őszi vonatban Lassan és lassan, mindig csak lassan Feslik az emlék, elveszik innen, Eltűnik, aztán felhő lesz minden. Homlokán árnyék játszik, Hasában fény virágzik. Szobája mélyén a nyár citerázik, De ablakot nyit, ha az ősz hegedül, Utaid fölött ha megáll ma este, Zöld zivatarral a földbe merül. Homlokán árnyék játszik, Hasában fény virágzik. Telve az éjjel az ősz sűrűjével, Hajadban motoz kis rozsdabogár. Lopakszik lassan a zöld zivatarban S lehunyja szemét a vénád falán. Magában, egymagában Csak a ringó óceánban. Magában, egymagában Csak a ringó óceánban.

Submitted by BloodShrine — Apr 26, 2025

Vágtatnak majd tűzhajából Négy fekete lovak, Szárnyaikon angyal sikít Eldőlt földek alatt! Vágtatnak majd szelíd napból Négy fekete lovak, Patáikon sáros arcok Belédkiáltanak! Vágtatnak majd öreg ágyból Négy fekete lovak, Csendben csapdos hűlő hangja, Aranyhajnal hasad!

Submitted by Grave666 — Apr 26, 2025

Üvegen cseppmagány Cseppekben ősi táj Hegyeken hét madár Magasból mélyre száll Magasból mélyre száll Hegyekről hét madár Menekül magvakig Magvakban elalszik Magvakban takarja Fűfátyol illata Növényszív kalapál Úgy alszik hét madár Csontburok, csíracsepp Héjában megremeg Nedvektől szétfeszül Még hasad, még terül Szárnyat bont, fényt ölel Tolla tűz, tánca jel Zöld érből tovaszáll Úgy röpül hét madár

Submitted by johnmansley — Apr 26, 2025

Százfelé gurult a napfény, Árokba, kövekbe, mohába szét, Víz viszi, víz viszi hozzád Szunnyadás sárga jelét. Medveanyám, jön az éjjel, Gomolygó ősködök álmom, Csontomból feltör a fagymúlt, Borítsd be parány világom. Bundád én menedékem, Csöndverem árva magányban, Gombafonál szövi szívem Elhagyott mészcsigaházban. De menni kell, halni kell mégis, Süllyedni sűrű avarba, Sárba tör szénszínű törvény, Titokszemű halalakba.

Submitted by The Void — Apr 26, 2025

Kútvíz kékje, erdők alja Szemed színét elrabolta, Hajad színét megtartotta. Ahogy az ujjaid közt fut a napfény, Ahogy a testedben táncol a nyár, Úgy a kertemben már sose látlak, De én lámpást és csipketeát Hagyok ott, hogyha eljön a napja És a lélek is kabátban jár, Majd a csillagok alá leülhetsz És a kezedben ezüstkanál Jelképezi egymagában, Hogy marad mind a világban Saját tüze parazsában. Ahogy az ujjaid közt fut a napfény, Ahogy a testedben táncol a nyár, Úgy a kertemben már sose látlak, De én lámpást és csipketeát Hagyok ott, hogyha eljön a napja És a lélek is kabátban jár, Majd a csillagok alá lefekszel, Piros falevelek álma leszáll: Visszatérnek még az őzek, Futnak át a halálon, Visszatérnek még az őzek, Át az alvó világon.

Submitted by Corpse Defiler — Apr 26, 2025

Átadás Fonnyadás Kényszer forgatta hatalom Megfeszülés Megtöretés A lemondás a fájdalom Érzem, mi vagyunk Önnön határunk Minden tudás kevés Megújulás Tapasztalás Álmodás vagy álmodva levés...? Hullj, lélek a hamuval Törjön testem szó által Múlj, lélek a múlóval Törjön testem, törjön! Arcod tükör Titkot vigyáz Mélyen múló Eleven gyász És tévelygünk Ébredő homályban Együtt zuhanunk Lombholdú magányban Hát hullj, lélek a hamuval Törjön testem szó által Múlj, lélek a múlóval Törjön testem veled!

Submitted by Grave666 — Apr 26, 2025

Bábel Kőre kő Ember Lüktető Vágyak Áradó Pokla Újuló. Arany Kereső Szálló Merülő Ragyogj Szerető Áradj Szerető. Számban Pillangó Némán Tátogó Halkan Leomló Fénylőn Pusztuló Bábel!

Submitted by Infernal Flame — Apr 26, 2025

Fehér erdő roppanás Hegygerincen rohanás Tárnamélybe kiáltás Bányaölbe zuhanás Fagyfolyosón átfutás Csontmezőkön lehullás Kőrögökbe bebújás Göröngyökben vágyódás Vaskocsiban számadás Néma táncban búcsúzás Halott testbe simulás Örökre ottmaradás

Submitted by SerpentEve — Apr 26, 2025

Hoztad a kinyílt nyarat Gyümölcsök ringó testében És bogarak ébredtek léptedre Sűrűvizű, hálós mélyben. Tóba merült felhők dala Új Könyveket suttogott, Fogaid közt tompa dél feszült, Zöldfodrú erdő bujdosott. Mert lángot dobott a hajnal Nedvesszemű kertekre És csipkét vert nagy, bús fákra, Hogy ne gondoljunk halálra, Csak álomra, sodrásra...

Submitted by Morgoth — Apr 26, 2025

No lyrics have been submitted for this track yet.

Parazsat csitít Vásznat szétterít Reggelre Vöröset darál Rozsdát rászitál A csendre Kútban kóborol Malomban dobol Magába' Füst lehel, ha szól Ködgubák alól A tájra Kalapján a szél Kacagón mesél Dörömböl Szilvaszín eget Aranyszőnyeget Kigöngyöl Azon fonnyad el Rőzseszívekkel Ahogy rég De ha terád lel Benned bújik el Aludj még.

Submitted by The Void — Apr 26, 2025