Edda Művek 1.

Minden perc egy nehéz nap Minden nap egy hosszú év Mögöttem már annyi érzés Elõttem még oly sok év Volt már úgy, hogy mennem kellett Nem tudtam, hova érkezem Lehunyt szemmel azt reméltem Hogy egy dal segít nekem És jött egy furcsa érzés Vad erõvel elkapott Igen, úgy éreztem Kezeimmel elérhetem a Napot Azért volt oly különös Minden fénynél színesebb Egész nap égett bennem Egy dal szüntelen Minden sarkon álltam már Minden lépcsõn ültem már És ha elrúgtam egy követ, amerre gurult Arra mentem tovább

Submitted by Corpse Defiler — Feb 09, 2026

Soha nem láttam még, hol kel föl a nap Soha nem aludtam át, éjszakáimat Hínárszálak húztak le a mélybe Önmagam állítottam félre Zárt ajtókat nyitottam ki másnak Nem hívtak barátnak, és nem hívtak társnak A lenyugvó nap mindig máshol ért Ezer színével borult rám az éj Rám zuhant minden, minden, mi nem kellett másnak Rossz íze lett a sötét, a sötét éjszakáknak Életemben sok mindent megpróbáltam Külvárosok elõttem, utánam Az egek felé kiáltottam Rosszat soha nem akartam

Submitted by Corpse Defiler — Feb 09, 2026

Életem egyszerû, nem tudom, hová jutok Egy biztos úton még ma elindulok Tévedésbõl túl korán elengedtek Úgy gondolták, sokáig melengettek Célpont voltam, rám számoltak Acél ajtók rám csukódtak A napok hosszú sora megzavart Hiszékeny életem naponta felkavart, felkavart Nézd, üres két kezem A köd elnyelte fejem! Dalaimat rád kiáltom Nincs senkim, nincs semmim a világon Nincs senkim, nincs semmim a világon Nincs senkim, nincs semmim ezen a világon Nevünket nem kell, hogy valahol jegyezzék Életünk semmilyen, nem kell, hogy szeressék Eljön a nap, hogy fejem nincs hol lehajtanom De a jelenem a tiéd, vidd, neked adom, neked adom

Submitted by Corpse Defiler — Feb 09, 2026

Fejed fölött múlnak el az évek Nem tudod mi lesz még belőled Apád szavai mind lekoptak rólad Érzed, nem szeretnek, átnéznek rajtad A keresztútig mindennap eljutsz Senki nem vár, nem jön eléd Hazamennél, de nem kérnek belőled Azt üzenik, maradj ott, hol eddig lehettél Refr.: Csak menj, sok hosszú év vár rád Sorsunk egybeforrt, menj, vidd tovább A hajnal ágyat bont neked Megpihen rajta kemény fémszíved

Submitted by Corpse Defiler — Feb 09, 2026

Ugyanúgy élek, rohanok, mint a világ Mégis, ha kérded, gyakran érint a magány Kijelölt utamon, ahol járok, rám kiáltják: Neked jó! Lehet, ez így van, de már éjjel eshet hó És ha félek, nem a gyengeség De hogy felejtsek, ne kérd, hisz bennem élsz! Álom ez a nap, mint mikor megláttalak Mint az elsõ ölelés, olyan õrült remegés Ma csak égni akarok, ma még hozzád tartozom Ma még minden gyönyörû, érzed, milyen egyszerû? A csillogásnak igen súlyos ára van Egy gyönyörû álommal becsaptam önmagam Kijelölt utamon, ahol járok, rám kiáltják: Neked jó! Csábítás és a hûség gyakran egymásba mar Akit én eljegyeztem, az a dal, a dal, a dal, a dal, a dal

Submitted by Corpse Defiler — Feb 09, 2026

Egyedül alszol, egyedül kelsz Amit tenned kéne arra sem figyelsz A dolgok súlya fejeden egyre nõ Lassan olyan leszel, mint egy nehéz kõ Rég nem vagy már fenegyerek Rossz dolgokban törni magad minek? Rossz ágyakon rossz álmokat láttál Éveken át mindig valamire vártál Elérted lassan életed negyedét Nézz önmagadba, mennyit vesztettél! Rég nem vagy már fenegyerek Rossz dolgokban törni magad minek? Ahogy élsz, úgy lesz jó Ahogy élsz, az neked való Ahogy élsz, úgy lesz jó Ahogy élsz, az neked való!

Submitted by Corpse Defiler — Feb 09, 2026

Magányosan állok egy sötét udvaron Egy régi, ócska lámpa csendesen lobog Sorra kidõlt padok közt lépkedek Kevés a hely, ahova léphetek A sarkon áll egy alak, rám vigyorog Szólni nincs kedvem, hát továbbindulok A régi téren talán vár még valaki Vele jó lesz egy cigit megosztani Ref.: Egyszer, egy szép napon, tudom, hogy elhagyom A várost, ahol élek Mindent itt hagyok, mit Miskolc adhatott Igen, holnap, holnap indulok Talán csak megszokásból indultam tovább Mereven bámultam a házak ablakát A pályaudvar, ó, egy megszokott állomás Az egész egy furcsa látomás Aztán csend, és újra csend A sárga Hold álmosan figyel Tudom, hogy nem felejtem, mennyit jártam itt Tudom, hogy nem felejtem, mennyit vártam itt Igen, elhagyom a várost, elhagyom, ha nem fogad magába Errõl szólt a dal: EDDA BLUES!

Submitted by Corpse Defiler — Feb 09, 2026

Semmim nincsen nekem, mit adhatnék Megvetetlen ágyakban alszom rég Úgy vágyom rá, hogy a dalt megszeresd Ez minden, mit adhatok neked Semmim nincsen nekem, hát ne is kérj Nem tudom a vágyaid megvenni én

Submitted by Corpse Defiler — Feb 09, 2026

Időm kevés, mégis hajt valami tovább Kormos városomban rám nem várnak csodák Hajszolt kutyák futnak az út menti porban Új filmeket adnak a régi mozikban Fáztam eleget az utcák kövén Falhoz dőlve rád vártam én Hosszú vonatsíneken kóboroltam tovább Időm kevés, mégis hajt valami hozzád Titkaim, nem őrzi senki meg De a szívemben a dal megmarad nekem Újra átélem örök hangjait Ha szól az ének, álmodom, a világot veled Álmodtam egy világot magamnak Itt állok a kapui előtt Adj erőt, hogy be tudjak lépni Van hitem a magas falak előtt Fáztam eleget az utcák kövén Falhoz dőlve rád vártam én Hosszú vonatsíneken kóboroltam tovább Időm kevés, mégis hajt valami hozzád. (hajt valami hozzád) Álmodtam egy világot magamnak Itt állok a kapui előtt Adj erőt, hogy be tudjak lépni Van hitem a magas falak előtt Álmodtam egy világot magamnak Itt állok a kapui előtt Adj erőt, hogy be tudjak lépni Van hitem a magas falak előtt

Submitted by Corpse Defiler — Feb 09, 2026