Dusk
Album • 2007
This track is instrumental.
Fent magasan titkokkal és sötét köddel teli helyen Elrejtőzve halandó szmeke elől Egy végtelen erdő rejtekén melyről ősi történeteket suttognak Hogy aki belép nem tér vissza Hogy az erdő egy másik világot rejt Ott az erdő mögött és a gyökerei alatt Egy vén óriás nyugszik Örök álomba zuhanva Örökre elrejtve és elfelejtve Ott kísért halandó szemektől távol szelleme az idők kezdete óta a Kárpátok ura Egy sötét szellem teli gyűlölettel és keserűséggel Teli végtelen álmokkal Olyan szomorú és sötét álmokkal hogy körülötte minden élet megtelik keserűséggel és szomorúsággal Sötétségbe borítva az egész vidéket Gyülöletet és elégedetlenséget szítva maga körül És örök átkot és kárhozatot hozva mindenre Örök álmok halálról és megnyugvásról De az álmok folyama nem hoz megnyugvást Csak elvisz egy másik világba Mikor a szív örökre meghasad az idők súlya alatt... És így örökre keserű és bús álmai lesznek Világokon át örökké álmodva A halálról ami felszabadít... És körülötte az idők végéig szomorú lesz minden élet Egy örök bosszú minden csepp vérért és fájdalomért Az idők végtelenségében csak álmok vannak Az időtlen időkről... Az útról ami véget ér... Halálról ami nincs többé...
Submitted by johnmansley — Apr 26, 2025
Csak Egy Árny Egy másik világ kapujában Túl az életen de még holtan se Lemondás az életről Melyet álomként láttunk Csak képek és hangok És most a szélén állok Egy másik világ kapujában Túl az életen... Most látom elmosódni az álmot Melyet éltünk Örök utazás... Egy örök vágy a halálra... Egy út áminek nincs vége... egy örök körforgás... Míg eljön az ébredés a halál Hogy megtanuljuk felismerni a létét Hogy egyszer az élet szélén álljunk Egy másik világ kapujában állva Túl minden életen.. Az élet szélén állva Túl az ismeretlenen Szembenézve önmagunkkal Ahol már nem vagyunk fontosak Már semmink sincs már mindent elhagytunk Ahol már senkik vagyunk Ott az élet szélén állva Túl minden életen... Túl a halálon...
Submitted by Iron_Wraith — Apr 26, 2025
Ezernyi sebből vérezve Évezredek és örökkévalóság Ezernyi éles késként hasít belém Végtelen hosszú pillantások Elfeledett korokon át A messzeségbe És tudva hogy sohasem ér véget Tudva hogy nincs ima mely feloldoz Semmilyen könyörgés nem oldozhat fel Semmi sem enyhítheti a szenvedés lángját Ami magasra csap felettem Mégha tudom is hogy a lángok felettem Sohasem alszanak ki Csillapítom a halált Az elmúlás gondolatával És hívom a sötétséget hogy Sötét leplével és a halál leheletével Elvigyen magával... Elvigyen az életből... Minden éjjel könyörgöm a halálért Hívom őt. A nevét suttogom öreg elfeledett helyeken A nevét suttogom minden éjjel Ők tudják hogy más világhoz tartozom Hallják hogy a nevét suttogom Ahogy hívom...
Submitted by johnmansley — Apr 26, 2025
Csak hideg ami körülveszi az örökkévalóságban úszó lelkem végtelen elfeledett ösvényeken bolyong Egy örökké haldokló démon Fájdalomként kísértve öreg sötét helyeken A sötét mélységben egy suhanó halvány árnyként Ezernyi éjszakán át a ködös homályba halvány árnyak suhannak És a fájdalom sikolyai zúgnak Megnyitom a kapukat a halálba és sötétségbe Eldobok minden életet megölök minden illúziót Szólítom őt a sötétben megnyílok az örök sötét erőnek A sötétségnek... Hogy kiteljesedjen bennem Ő a sötétség Feladva mindent... Átérezni a halált... És ő a sötétből válaszol De már belülről szól egy hang Megnyílva a sötétségnek Átlépve a halál kapuján Megnyitva a halál kapuit Ami az örökkévalóságba vezet Eldobva minden halandó dolgot Megnyitva a sötét erőknek Átérezni a halált... Feladva mindent... Átérezni a halált... Feladva mindent... Átérezni a halált...
Submitted by Infernal Flame — Apr 26, 2025
This track is instrumental.
← Go back to Dusk