Őszelő

Őszi alkonyon égi nagy malom, balsorsot, bú virágát őrölnek azon, ködlik a határ száll a fecske már vissza sem néz, messzi égen jár Ősök énekét, sorsát, életét égig érő fenyvesekben bús szél hordja szét Ősi föld szava, fájó bánata, jár a malom, nem pihen soha Ezer élet, ezer csillag, sorsunk tűzzel- vérrel írtad jő a hajnal, nem szakíthat el sem szó, sem határ Ezer csillag, ezer élet, nem fog rajtunk bús igézet viharban nyíló virágunk újra hazatalál Járja száz csatát, gyermeket, anyát, rabszíjra fűzöttek búcsúzó dalát, járja falvakat, vért és lángokat perzselt földön holt álmokat Ezer élet, ezer csillag, sorsunk tűzzel- vérrel írtad jő a hajnal, nem szakíthat el sem szó, sem határ Ezer csillag, ezer élet, nem fog rajtunk bús igézet viharban nyíló virágunk újra hazatalál Én a bánatom egyszer átadom, Őszi alkonyon égi malmán jól megjáratom járja majd sokat míg a pirkadat újraéleszt reményt, álmokat Lángszín hajnalon áll meg a malom, nem járnak, nem őrölnek többé már azon, tisztul a határ, csillagúton jár, száll a fecske, fészkére száll

Submitted by Grave666 — Apr 26, 2025

Nemzet ősi alkotmányát lábbal tipró császár, mindeneknek jut föld csak gazdájának nem, "Jure belli", így kiált a bécsi udvar, immár földönfutó lesz itt nemes és nemtelen Jön majd tündöklő zászlót hordozó kar, Jó Urunk, mi ügyünk ne hagyd el, eljő régi királyink méltó utódja, imáinkra majd Ő felel Hej Rákóczi, vesd ránk szemedet, lánggal égő csillag, néped ma harcba vezeted, vezérlő fejedelmünk vagy Hej Rákóczi, jöjj el újra, fénylő napvilágunk, néped megindul véled, karddal, vérrel szolgálunk Századok így múlnak el, míg romlik, pusztul nemzet új tavasz hoz újabb harcot, hadnak járását, járvány, és éhség tombol, erdőn búvik gyermek, néptelen falvak adják farkas szállását Ebnek ura! Fakót trónra nem kívánunk, nem nézzük el tovább a romlást, eljő régi királyink méltó utódja, Őt választjuk, vagy senki mást! Hej Rákóczi, vesd ránk szemedet, lánggal égő csillag, néped ma harcba vezeted, vezérlő fejedelmünk vagy Hej Rákóczi, jöjj el újra, fénylő napvilágunk, néped megindul véled, karddal, vérrel szolgálunk Cum Deo pro patria et libertate! Háborúktól megtiporva, nélkülözve, árván, föld népe, mint mezők vadja úgy él és hal, vallás és véle az hazának megrontása, gyűlik a düh, lángol, izzik, robbanni akar! Jön majd tündöklő zászlót hordozó kar, Jó Urunk, mi ügyünk ne hagyd el, eljő régi királyink méltó utódja, imáinkra majd Ő felel Hej Rákóczi, vesd ránk szemedet, lánggal égő csillag, néped ma harcba vezeted, vezérlő fejedelmünk vagy Hej Rákóczi, jöjj el újra, fénylő napvilágunk, néped megindul véled, karddal, vérrel szolgálunk Hej Rákóczi, vesd ránk szemedet, Hej Rákóczi, nem feledjük el nevedet!

Submitted by Cyberwaste — Apr 26, 2025

Híres szép mezők, nyargaló szabadság, Isten tetőled, pusztai vigasság, hadra kél a nép, magam is indulok hadba magammal száz betyárt elhozok hadra kél a nép, magam is elmegyek, hadba magammal száz betyárt elviszek Nem vár engem már sem apa, sem anya társam csak a baj, betyároknak hada, szőrén a lovon, mint a bősz förgeteg, tűzvész, rémület kísér majd engemet Szőrén a lovon, fokos a kezemben, nincsen irgalom bujdosó szívemben Szabadságot, és hazát, jövendők hajnalát vérével írta az égre egy nemzet Bűnös, és bűntelen, gazdag vagy nincstelen, egy szív és egy lélek zendült fel érted Születtem, mint égnek madara, felnevelődtem bujdosásra vajon hol lészen megnyugvásom hol ér véged bujdosásom vajon hol lészen megnyugvásom hol ér véget én bujdosásom Sír a madár az kit bezárnak, sír a két szeme az betyárnak otthon melegére nem lelhet dúvadja ő az embernek otthon melegére nem talál megszolgálta százszor a halált Hogyha kinyújtja kezét rám a halál, kardom, kulacsom az oldalamon áll, egyet iszom én, pipázok, s azután légy hű, jó barát, csak igyál szaporán egyet iszom én, pipázok, s azután légy hű, jó barát, csak igyál szaporán Szabadságot, és hazát, jövendők hajnalát vérével írta az égre egy nemzet Bűnös, és bűntelen, gazdag vagy nincstelen, egy szív és egy lélek zendült fel érted

Submitted by NecroLord — Apr 26, 2025

Szél jött, eső hullott víz cseppje megfakasztott, égnek néztem, mert Nap-anyánk várt, fény felé elindultam, ifjú, és szabad voltam erdő fedte a látóhatárt Lombjaim madár járta, átszínezte nap világa gyermekem szél hátán messzire szállt óvta a földnek mélye, Teremtő hűs kezére, életet adó csókjára várt. Földből a bölcsességet, ősi-örök regéket világ hajnalát hallgattam én, égből a Napnak fényét, lángból szőtt regéjét: Örégisten dalban mesélt Erdőmbe emberek jöttek, halk szavamra figyeltek, vélem szólt csendben Világ dala, hallgatták, és fogadták utódnak továbbadták, így múlott korok hajnala. Vele a fény, vele az élet Föld és ég közötti világ fent és lent, örök és teljes, kék folyó, nyíló virág, Kint és bent, szabad és élő, mélyből jő, égbe megy fel, szétosztja kincseit lám, ma s holnapra újat nevel majd fel Szépséges, ős-öreg fa, áll a dombon egymagába tágas erdeje emlék csupán, vén szíve lassan mozdul, koronája őszbe fordul, Álom jő el nyár után... Vele a fény, vele az élet Föld és ég közötti világ fent és lent, örök és teljes, kék folyó, nyíló virág, Kint és bent, szabad és élő, mélyből jő, égbe megy fel, szétosztja kincseit lám, ma s holnapra újat nevel majd fel

Submitted by Corpse Defiler — Apr 26, 2025

Nyugszik a nap maga járásán, csillag kél az ég alján felragyog, és útra vezet, puszta betyárjának útján éji tündér, moha-menedék, törli nyomát, rejti léptét, kilenc vármegye pusztázója hiába vallat hold fényét Nyargal a szél, vele szalad a legény, kedvese várja út mentén, nem sejti még ég madara sem, árnyék jöttét éj mélyén Könnyes szemmel, öleléssel, sírig tartó szerelemmel fogadalmat tesz árva leány, titkokat őriz hűséggel. Látod, mint viharban a fák, mint sötét éjben a hold világa, én vigyázok rád. Látod, mint gyermek az anyát, két karommal úgy ölellek, nyugodj tovább. Kakasszóra zsandárok a faluba, egyenesen be a szélülső házba. zsandár urak, mit akartok, csak azom van, amit láttok magamban a törvénynek én mit ártok zsandár urak, mit akartok, szegény vagyok, árva vagyok, magamban a törvénynek én mit ártok Nem is téged kerítünk, árva leányt, Hanem a szeretőd, a gyilkos zsiványt, aki jár itt éjjelente, szíved alatt a gyermeke, add fel őt, vagy véle mégy a bitóra! Betyár jár itt éjjelente, szíved alatt a gyermeke, add fel őt, vagy véle mégy a bitóra! Felkel a nap maga járásán áll a legény a bitó alján, talpig vasban, szeme színe láng, gyűlik a nép a főutcán Engem ítéljenek el a nagyurak, de árva leányt megszánhatnak, nézzék áldott állapotát, kíméljék meg őt magát! Látod, mint viharban a fák, mint sötét éjben a hold világa, én vigyázok rád. Látod, mint gyermek az anyát, két karommal úgy ölellek, nyugodj tovább

Submitted by VladTheImpaler666 — Apr 26, 2025

Élj, álmot, életet, veled él Ősök dala, a Nap- Világ, És a fény mosolyog rád Kérj, ami elmúlt, benned él Hol az Ég és Föld majd megmutat hazát, ott a Fény leragyog rád... Ég szülte Anyát, véréből lett kerek- e világ, föld szülte ágát, simította virágát, virágból a mag sarjad újra, életet ad, elpihen majd domb alján, de a szíve megmarad -nekünk fényes volt a Hold, égi útján hazalovagolt, felkelt a Hajnal, színe- szíve átkarolt ékes lett a táj, száll a madárka, szíve csapodár, fényes világ várja, amikor majd visszatalál- velünk Élj, álmot, életet, veled él Ősök dala, a Nap- Világ, És a fény mosolyog rád Kérj, ami elmúlt, benned él Hol az Ég és Föld majd megmutat hazát, ott a Fény leragyog rád,- hazaérsz. Elvirágzott Nyárnak tánca, vele közeleg az Ősz, a hajnali köd mögött, elpihen majd élet násza, vele álmodunk szívünk mélyén, fagyba dermed, jég csikorgat, haza hova menekül, ha Télre pirkad, fergeteggel jő az Enyészet, sápatag csillag fényén. Földanya otthonát, méz-ködje, csuda- kalyibát megmutat, és elkendőz, mint ősznek sátorát, sátorban a láng, fiatal, mint az ég, mosolyog ránk, Föld, Ég között dal lesz majd fényből szőtt imánk. Élj, álmot, életet, veled él Ősök dala, a Nap- Világ, És a fény mosolyog rád Kérj, ami elmúlt, benned él Hol az Ég és Föld majd megmutat hazát, ott a Fény leragyog rád,- hazaérsz.

Submitted by Corpse Defiler — Apr 26, 2025

Hajnal nyílik kelet felől, zászlót hoznak jó Budavár felől, zászló alá gyűlik a sok had, fegyvert hordoz, kardot ragad, itt az idő, beköszönt a szabadság Határainkon kívül- belül, császár lázít, ellen zendül, rossz szomszédság, régi átok pusztít népet és országot itt az idő, veszélyben a szabadság Szép szabadság, áldott béke, eltiporna császár kénye, Fel kell állni, el kell menni, békét fegyverrel kell venni Itt az idő, hív a szabadság Felnyílik majd hajnal lángja, teljesül majd népünk álma, napkelettől napszállatig, Lajtától a Kárpátokig magyar földre hazatér a szabadság. Eljő a hajnal, századok után, lerázzuk végre a császár- igát, felzeng az ének, hallja a nagyvilág, felkelt a nép és nem tűr hát Győzelemre visszük nemzetünk ügyét, ellenünk jövőt majd kard szórja szét, vágtass, huszár, és védd meg a hazád, szülőotthonod most számít rád. Hív a harc, vár a győzelem, hazáért, szabadságért áldozom életem. Hív a harc, vár a győzelem, én Uram, oldozz fel engem, ha nevedben vétkeztem.

Submitted by Nargaroth — Apr 26, 2025

Látni, élni, hajnalt remélni, örökölni a csillagok dalát... Álmodni, vágyni, szél szárnyán szállni, hajnal fényén, hegyeke, erdőkön át... Jön majd világra ébredő, ártatlan, tiszta gyermek Ő, ki fénybe néz, napba öltöző, és könnyesen mosolyog ránk, mosolyából lesz napvilág, felgyúl a lángja éjen át, kincseit osztja önzetlenül, amit rábízott jó Atyánk. Feljő a fény, nyílik virág, éled remény, és így megyünk tovább, lesz majd egy álmunk, Napra nézünk, mélyre szállunk, vérünkből épül új világ. Látja a felperzselt eget, sebektől gyötört földeket, folyók vizét méreg járja át, és elkezdi majd halk dalát, dala hol zeng, forrás fakad, fénye elűzi az árnyakat, erdő éled, madárdal zeng, Napunk mosolyog ránk majd fent. Látni, élni, hajnalt remélni, örökölni a csillagok dalát… Álmodni, vágyni, szél szárnyán szállni, hajnal fényén, hegyeken, erdőkön át… Feljő a fény, nyílik virág, éled remény, és így megyünk tovább, lesz majd egy álmunk, Napra nézünk, mélyre szállunk, vérünkből épül új világ… Feljő a fény, nyílik virág, éled remény, és így megyünk tovább, lesz majd egy álmunk, Napra nézünk, mélyre szállunk, vérünkből épül új világ…

Submitted by VladTheImpaler666 — Apr 26, 2025

Éj-sötét felhők vándorolnak az égen, maradásom már nincsen ez vidéken, Nincsen maradásom, éji szállásom, sors fordulását nem várom. Amikor indulsz, kedves, járj szerencsével, rólam úton sem feledkezz el, ezüst folyóból szomjúságod oltsad, emlékem szívedben tartsad! Őszi szél fúj a hegyekről, megbocsáss már mindenekről, régi rózsám ablakába, de sokat álltam hiába. Nem megyek én innen messze, fészket rakok, mint a fecske, megbélelem könnyeimmel, megtapasztom bús szívemmel. Ködnevelő nagy kerek égnek hátán, eljött a búcsú, ősznek vártán, fáj-dalom az ének, felszakadó sóhaj, őrtűz az éjben, lángszóval. Az aki téged úton hagyjon, mosdóvize vérré váljon, sár előtte felfakadjon, áradjon! Ha valaki téged meg nem szánjon, búval éljen, láncon járjon, kenyere fekete kővé is váljon! Őszi szél fúj a hegyekről, megbocsáss már mindenekről, régi rózsám ablakába, de sokat álltam hiába. Nem megyek én innen messze, fészket rakok, mint a fecske, megbélelem könnyeimmel, megtapasztom bús szívemmel. Felülről fúj az őszi szél, zörög a fán a falevél. - Ugyan, babám, hová lettél, már két este el nem jöttél. Amikor indulsz, kedves, járj szerencsével, rólam úton sem feledkezz el, ezüst folyóból szomjúságod oltsad, emlékem szívedben tartsad! Őszi szél fúj a hegyekről, megbocsáss már mindenekről, régi rózsám ablakába, de sokat álltam hiába. Nem megyek én innen messze, fészket rakok, mint a fecske, megbélelem könnyeimmel, megtapasztom bús szívemmel.

Submitted by Morgoth — Apr 26, 2025

Őszi alkonyon égi nagy malom, balsorsot, bú virágát őrölnek azon, ködlik ahatár száll a fecske már vissza sem néz, messzi égen jár Ősök énekét, sorsát, életét égig érő fenyvesekben bús szél hordja szét Ősi föld szava, fájó bánata, jár a malom, nem pihen soha Ezer élet, ezer csillag, sorsunk tűzzel- vérrel írtad jő a hajnal, nem szakíthat el sem szó, sem határ Ezer csillag, ezer élet, nem fog rajtunk bús igézet viharban nyilóvirágunk újra hazatalál Járja száz csatát, gyermeket, anyát, rábszijra fűzöttek búcsúzó dalát, járja falvakat, vért és lángokat perzselt földön holt álmokat Ezer élet, ezer csillag, sorsunk tűzzel- vérrel írtad jő a hajnal, nem szakíthat el sem szó, sem határ Ezer csillag, ezer élet, nem fog rajtunk bús igézet viharban nyilóvirágunk újra hazatalál Ezer élet, ezer csillag, sorsunk tűzzel- vérrel írtad jő a hajnal, nem szakíthat el sem szó, sem határ Ezer csillag, ezer élet, nem fog rajtunk bús igézet viharban nyilóvirágunk újra hazatalál Én a bánatom egyszer átadom, Őszi alkonyon égi malmán jól megjáratom járja majd sokat míg a pirkadat újraéleszt reményt, álmokat Lángszín hajnalon áll meg a malom, nem járnak, nem őrölnek tőbbé már azon, tisztul a határ, csillagúton jár, száll a fecske, fészkére száll

Submitted by Nargaroth — Apr 26, 2025