Napisten hava

No lyrics have been submitted for this track yet.

Égi bika, láncot szegő, Éjjel kelő, hajnalt verő, Két szarva közt, két szemével, Fényes holdat is öklelő Fekete, mint éj sötétje Tűz előtte, láng mögötte, Legbátrabbnak utat kerít, Forgandó szél húz fölötte Hej, lidércek mulatságában, Fekete kecske zsákjában Megszólaló, bűbáj-tevő, Ürdüngök-fújta dudában Ott kell annak pokolvártán, Ármányos közt ember, árván, Nádsíp szavát, ím, tanulni, Bűbájolni a dudáján "Hő, kiáltok, hő, kiáltok! Járva járjon, fogva fogjon!" Aki dudás akar lenni Pokolra kell annak menni Ott kell néki megtanulni, Hogyan kell a dudát fújni Ott is csak úgy fújja, fújja, Benne van a világ búja

Submitted by MetalElf — Apr 26, 2025

Bánat, bánat, de megettél, Mennyit a földbe nem tettél, Be jobb volna, odatennél, Csak a búval ne értenél Meg kell a búzának érni Mert minden nap új szél éri, El kell a szívemnek fogyni, Mert minden nap új bú éri Erdő, erdő, de magas vagy, Szülőhazám, de messze vagy, Ha az erdőt levághatnám, Határidat megláthatnám Mikor haz'ol elindultam, Szívem is volt, nem búsultam, Határimat meghaladtam, Szívem se volt, úgy búsultam Otthon voltál, otthon lész, Ahol csak jársz, merre lépsz, Kék hegyek, ha nyílanak, Lássa ég is: hazaérsz Hazatérsz, tovább nem mégy, Ember voltál, ember légy Kék hegyek, ha nyílanak, Otthon vagy, tovább nem mégy

Submitted by Immortal — Apr 26, 2025

Árva ősök árva sarja, Nem maradott föld, se ház, Ételem, mint ég akarja, S majd az isten felruház A kék égnek volt rám gondja, Éltem, mint réten a fű, Bús dalom, ha éhség rontja, Jó ágyat ád zöld mező Vármegyének bősz szolgái Énrám vasat ütöttek, Csahos kutyáknak falkái Tőled is elkeríttek Napom, napom, fényes napom, Eljövél, megsegítél, Rossz törvény-búsít, ha hagyom- Igából felderítél Szálljon dal, nyíljon az égre fel hajnalvirág Jöjjön, melegével a világot ölelje át Bánatos szívem fogadd most be, Talpalatnyi földbe, én hazám, Csendes álmot ígértél, jó anyám..

Submitted by SerpentEve — Apr 26, 2025

Nem fénylett még nap, se hold, sem csillagok, Hideg volt a föld, és sivár, üres pusztaság, Vad sem verte fel az éjnek menedékét Nem bolygatta meg senki-semmi az isten atyát Elbúsult fenti égi csarnok-palotában, Szólni vágyott mindenek ura, ős-öregisten, Könnyéből szórt éji égre csillagokat, Mosolyából nap lett meleg, és fény a hideg égen Égbolt széléből letört lám, egy darabot Vele formázta meg a szóval szóló gyermekét, Vízben hallal, erdei vaddal táplálta, S neki adta végül csillagok fénye, tűz melegét Dal szólalt meg, szél-virágok muzsikája, Nyár jött, édes, egekig érő szava-násza Így lett gazdája pusztának-rónának, Aranyos szegletnek, e világ szép hajnalának Ott ül, fényes égi trónján Nap atyánk balján, hold anyánk jobbján Nevetése széllel indul, velünk sír, ha könnyünk csordul, Áldj meg a régiek szaván..

Submitted by Immortal — Apr 26, 2025

Az én uram, jó béla király Így szólt hozzám fényes palotában: Messze tekintek, el napkelte iránt, Tudnom kell, hogy állunk népünk dolgában! Hallottam hírét régi magyaroknak, Kunok hírét hozták vitézségüknek, Őseink földjén ott helyben maradóknak Vélük vége lehetne az szükségüknek Eredj, hát, hű, fiam, jó julianus, Készülődj, s útra kélj, néhánymagaddal, Találd meg országuk, hol, s mivel határos És az magyar királyság szóljon szavaddal! Hosszú, és nehéz út, kínokkal telve, Pusztítá társakat, kard, idő, láz Éjjel ls nappal, sivatag porát nyelve, A délibábot kergető négy barát Hősi, vitéz, harcos népek Földjük tágas, bő rónaság, Mint madár, szabadként élnek, S nem feledék az ősök dalát Folyók vizén, tisztásokon, Kelő napnak áldozának, Egy vérükből, testvér, rokon, És tudták, ránk találnak

Submitted by Sexy Gargoyle — Apr 26, 2025

Hetvenkedve erejével, Tarjagos, bősz főurak, Rimákkal, föld szemetével, Honi méltóság így mulat Igricekkel, regősökkel Övre ezüstös tükörrel, Külhonba forgott szakáccsal, Zeneszóval, muzsikával Öregebbje bortól kába, Fiatalja asszonyt-hajtó, Birtoki mindnek országa, Senkinek fejet nem hajtó Legnagyobb részt hadba se száll, Röhögé csak vérem kardot ,,király, mit főzött most: övé, Vívja meg maga a harcot!" Fényes sereg állt fel mégis Felállt, s magát sánccal zárta Szekértábort láncra kötve, Győzelemre, vagy halálra Erős tábor lett a veszte, Erős tábor, és széthúzás Elmaradottakból új had kitelne, Így veszett vérbe az ország Vérlángban a hajnal ködje, bíbor fénnyel kel a nap Seregeknek út-erődje, honra rontó áradat Az hadak színét találja vérbe fúlva pirkadat, Fuss, király, véled az országnak reménye, védd magad!

Submitted by Infernal Flame — Apr 26, 2025

Keresztény Kapisztrán János, ferences barát Bús Magyarországba indult, hallván sok baját, Hallván rút széthúzásokról, sok békétlenségről, Hallván szorongatott népének nagy veszedelméről. Inkább kőhalommá rontott, hajdan erősség körbezárva, s kínnal tartva, de halálig védték. Ország híres kormányzója kardot, páncélt ölt, S Hunyadi- hadnépével az ostromlott várra tört. Jó Hunyadi és hős Kapisztrán, vezesd a fegyverünk, Diadalunkat hozza el éj, vagy itt ér a végzetünk Három bősz ostrom, aláhulló zászlós vitéz, Óvd meg, Uram, az nemzetünk! Keresztény Kapisztrán János, ferences barát Bús Magyarországon járván, látta sok baját, Látta rút széthúzását, sok békétlenségét, és Megsegítésére tette fel a maga életét. Bátor volt, igaz a harcban, ezrek itták szavát. Szent históriákban élő, maga is szent barát. Paraszti hadak élén, puszta kereszt kezében, S nagy diadalt aratott hű népe az Úrnak nevében. Jó Hunyadi és hős Kapisztrán, vezesd a fegyverünk, Diadalunkat hozza el éj, vagy itt ér a végzetünk Három bősz ostrom, aláhulló zászlós vitéz, Óvd meg, Uram, az nemzetünk! Óvd meg, Uram, az nemzetünk!

Submitted by Corpse Grinder — Apr 26, 2025

Közönynek, bűnnek tengerén, Haló fajta, lobbanó remény, Menedéket nem kívánok, és Nem hajt már a vér, Vele még nem elég az áldozat, Szeme ég, feledék ma álmokat, Tavaszra nyár jő, nyárra tél, S ébred majd a vér Gyilkos ősök beteg gyermeke, Sárral élő korcsok éneke, Hálátlan-hazátlan szavát, Ha éneklik a fák, Elhal minden, mi hív, igaz, Burjánzik a dudva, nő a gaz, Hazám lesz akkor is, ha fáj, Ha nem jő többé nyár Tűnő por, elmúlt kor, egy Jobb világ nevelte ember, Úgy élt, lám, mint a gyermek, aki Gyávának lenni nem mer, Úgy dobta oda életét, Mint akinek minden mindegy már, Értünk, kései maradékért Vállalta, mi jő, mi vár Míg velem a csengő szó, Jó anyámtól útravaló, Míg értem a föld dalát, Addig nem félem az éjszakát! Nem árthat, nem üldözhet el, Dalomra lesz, aki majd felel, Míg velem a szóló szó, Lesz majd mindig hírhozó!

Submitted by MetalElf — Apr 26, 2025

Adjon isten szekeret, A szekérnek meg kereket, Üvegemnek feneket, Abból iszom eleget Még a hírit elviszik, Hogy a magyar bort iszik, Pedig terüngettét, Nem itta meg az eszét Ha megittam jól tette, Talán megérdemlette! Jó bor kell a magyarnak, Széna abrak a lónak Bort iszom én, nem vizet, Ez vidámít engemet Ihaj, kincsem, galambom, Nincsen gatyamadzagom, Mert egy szajha az éjjel, A fogával rágta széjjel Addig élek, amíg élek, Míg zeng bennem a lélek, Zeng a lélek, zeng a szó, Zeng a szerelemajtó Ez a legény olyan szép, Mint a három lábú szék, De csak azért olyan szép, Három lábú, mint a szék! Adjon isten minden jót, Diófából koporsót, Boszorkánynak lapátot, Vak koldusnak kabátot! Járjad, lábam, járjad most, Nem parancsol senki most, Ha parancsol valaki, Ott az ajtó, taszítsd ki! Amit várunk, legyen meg, Mitől félünk, mentsen meg, Jobb időt, mint tavaly volt, Adjon isten minden jót!

Submitted by The Void — Apr 26, 2025

Szép sarjú juhászlegény őrözgeté Végtelen sok johát, ezer báránykáját, Aós amint őrzé, nagy szívvel keríté, Fúja, fúvogatja mindig furulyáját Zöld mezőben szerte, nagy határnyi réten, Legelészik rajta néztelen sok nyája Szép fehér juhászlegény el sosem búsula, Míg szeretője dalát fújja, fúddogálja Amott jövend három gonosz disznóőrző, Csizmában a késük, övükben a balta: ,,adjon isten víg napokat, szép juhászlegény, Éles késeinkkel sok johod add el nékünk ma!" Nem adom el, még egyet sem, nem eladni vagynak, Kedvesem ma este vár, hogy rovást együtt tesszük! ,,ha nem adod szép szerént, mit kérünk, juhász, Éles késeinkkel mink bizony fejedet vesszük!" Ha fejem veszitek, szép piros véremet, Temessetek báránykám jászlába engemet, Kisebb furulyámat megbúsult fejemhez, Nagyobb furulyámat lábamhoz tegyétek! Ha felülről fú szél, mindig fúddogálja, s Ha alulról fú szél, fújja, fúddogálja, Békén nyughatnék immár, Kedvesem dalát, ha fújja, az vigyáz majd rám! Lovam haját lefelé fújja a szél, Köszönöm, rózsám, hogy eddig szerettél, S azt is igen, hogy engemet megvettél, Hogy nálamnál szebb szeretőt kerestél Adjon isten szebbet, s jobbat nálamnál, Nekem pedig csak olyat, mint te vó'tál! Adjon olyant, kinek lova, szekere, Egyen meg a keserűség mellette!

No lyrics have been submitted for this track yet.