Mesék, álmok, regék

Edward király, angol király Léptet fakó lován: Hadd látom, úgymond, mennyit ér A velszi tartomány. Van-e ott folyó és földje jó? Legelőin fű kövér? Használt-e a megöntözés: A pártos honfivér? S a nép, az istenadta nép, Ha oly boldog-e rajt' Mint akarom, s mint a barom, Melyet igába hajt? Felség! valóban koronád Legszebb gyémántja Velsz: Földet, folyót, legelni jót, Hegy-völgyet benne lelsz. S a nép, az istenadta nép Oly boldog rajta, Sire! Kunyhói mind hallgatva, mint Megannyi puszta sir. Edward király, angol király Léptet fakó lován: Körötte csend amerre ment, És néma tartomány. Montgomery a vár neve, Hol aznap este szállt; Montgomery, a vár ura, Vendégli a királyt. Vadat és halat, s mi jó falat Szem-szájnak ingere, Sürgő csoport, száz szolga hord, Hogy nézni is tereh; S mind, amiket e szép sziget Ételt-italt terem; S mind, ami bor pezsegve forr Túl messzi tengeren. Ti urak, ti urak! hát senkisem Koccint értem pohárt? Ti urak, ti urak!... ti velsz ebek! Ne éljen Eduárd? Vadat és halat, s mi az ég alatt Szem-szájnak kellemes, Azt látok én: de ördög itt Belül minden nemes. Ti urak, ti urak, hitvány ebek! Ne éljen Eduárd? Hol van, ki zengje tetteim - Elő egy velszi bárd!

Submitted by Sexy Gargoyle — Apr 26, 2025

Egymásra néz a sok vitéz, A vendég velsz urak; Orcáikon, mint félelem, Sápadt el a harag. Szó bennszakad, hang fennakad, Lehellet megszegik. - Ajtó megől fehér galamb, Ősz bárd emelkedik. Itt van, király, ki tetteidet Elzengi, mond az agg; S fegyver csörög, haló hörög Amint húrjába csap. "Fegyver csörög, haló hörög, A nap vértóba száll, Vérszagra gyűl az éji vad: Te tetted ezt, király! Levágva népünk ezrei, Halomba, mint kereszt, Hogy sirva tallóz aki él: Király, te tetted ezt!" Máglyára! el! igen kemény - Parancsol Eduárd - Ha! lágyabb ének kell nekünk; S belép egy ifju bárd. "Ah! lágyan kél az esti szél Milford-öböl felé; Szüzek siralma, özvegyek Panasza nyög belé. Ne szülj rabot, te szűz! anya Ne szoptass csecsemőt!..." S int a király. S elérte még A máglyára menőt. De vakmerőn s hivatlanúl Előáll harmadik; Kobzán a dal magára vall, Ez íge hallatik: "Elhullt csatában a derék - No halld meg Eduárd: Neved ki diccsel ejtené, Nem él oly velszi bárd. Emléke sír a lanton még - No halld meg Eduárd: Átok fejedre minden dal, Melyet zeng velszi bárd." Meglátom én! - S parancsot ád Király rettenetest: Máglyára, ki ellenszegűl, Minden velsz énekest! Szolgái szét száguldanak, Ország-szerin, tova. Montgomeryben így esett A híres lakoma. - S Edward király, angol király Vágtat fakó lován; Körötte ég földszint az ég: A velszi tartomány. Ötszáz, bizony, dalolva ment Lángsírba velszi bárd: De egy se birta mondani Hogy: éljen Eduárd.

Submitted by NecroLord — Apr 26, 2025

Ha, ha! mi zúg?... mi éji dal London utcáin ez? Felköttetem a lord-majort, Ha bosszant bármi nesz! Áll néma csend; légy szárnya bent, Se künn, nem hallatik: "Fejére szól, ki szót emel! Király nem alhatik." Ha, ha! elő síp, dob, zene! Harsogjon harsona: Fülembe zúgja átkait A velszi lakoma... De túl zenén, túl síp-dobon, Riadó kürtön át: Ötszáz énekli hangosan A vértanúk dalát.

Submitted by NecroGod — Apr 26, 2025

Téli ének Jönnék, hogyha várnának, ha keserű- kínos vártának Keserű- kínos rabja nem lennék… Maradnék, hogyha hagynának, és tüze lépteim szárnyának Ellent nem állhatna az ég… Ha eljő az éj, leszállok csendben, ajkam fagyba-, hóba dermedten súgja: Eljött újra a dermesztő sötét. Ősi a kéj, de így van rendben, túl soká, s magam szenvedtem, s ismét lesz, Ki csendben lehunyja két szemét… Téli ének, árnyékok égnek Fáklyák az égnek, hamu mind már. Árnyékok égnek, holt- hideg fények Ha eljő az út vége, hol talál? Jégvirágon járok én… Sűrű ködben, télben, erdő rejtekén… De napsütésben újra élnék, lázban tart, s a Tavasz dala is felzeng majd!

Submitted by NecroGod — Apr 26, 2025

Látom a szép eget fölöttünk fényleni, Békesség csillagát rajtunk lengedezni. Talán vérmezőben háromszínű zászló, A Seregek Ura legyen oltalmazóm! Nem szánom véremet ontani hazámért, Mégis fáj a lelkem az én otthonomért. A bús harangok is néma hangon szólnak, Mikor indulni kell a szegény katonának. Mert még a fecske is, ahol nevelkedik, Búsan énekel, ha indulni kelletik. Felkötöm a kardot apámért, s anyámért, Megforgatom én a szép magyar hazámért! Köszönöm, Anyám, hogy felneveltél, Értem annyi könnyet kiejtettél. Én azt most már vissza nem szolgálom, Áldjon meg az Isten, azt kívánom. Köszönöm, Anyám, hogy nem neveltél, Értem semmi könnyet nem ejtettél. Én ezt most már vissza nem szolgálom, Verjen meg az Isten, azt kívánom. Elindultam szép hazámból, Vitézlő magyar világból, Visszanéztem félutamból, Szememből a könny kicsordul. Bú ebédem, bú vacsorám, Boldogtalan minden órám. Nézem a csillagos eget, Sírok alatta eleget. Iszonyú vész gyűl mostan a hazánkra, Pogány hadak véres támadása. Váraknak eleste, falvaknak futása, Vérbe borult nemzetünknek hazája. Sír a szél, sírjon vele két szemem is, Vár-e még a kedvesem, hogyha szeret is? Áll-e még a ház, ahol megszülettem? Szép hazánkat soha el nem feledem.

Submitted by SerpentEve — Apr 26, 2025

Tavaszáról lerí most hogy Mező nyílik, ének harsan Hajnal illatot hoz szél Telet kíván vissza halkan Fényes nap, szép csillagok Utat megmutassatok Fényes nap, szép csillagok Nekünk felragyogjatok Nem nőnek a fák sem az égig Borúra derű, árnyékra fény Télre tavasz, estre hajnal Virág nyílik sírhant ölén Fényes nap, szép csillagok Utat megmutassatok Fényes nap, szép csillagok Nekünk felragyogjatok Szép szemed mélyén a felkelő nap ragyog Homlokodon vannak fény tűző csillagok Gyulladnak, gyulladnak, el sosem hervadnak áldott a fény, tavasz vár Szép szemed mélyén a felkelő nap ragyog Homlokodon vannak fény tűző csillagok Gyulladnak, gyulladnak, el sosem hervadnak áldott a fény, tavasz vár Eltisztul majd átkok ködje Felhők között felragyoknak Ébred majd a rég meggyászolt Teljesítve hű álmokat Fényes nap szép, csillagok Utat megmutassatok Fényes nap szép, csillagok Tavaszt, álmot hozzatok Szép szemed mélyén a felkelő nap ragyog Homlokodon vannak fény tűző csillagok Gyulladnak, gyulladnak, el sosem hervadnak áldott a fény, tavasz vár Szép szemed mélyén a felkelő nap ragyog Homlokodon vannak fény tűző csillagok Gyulladnak, gyulladnak, el sosem hervadnak áldott a fény, tavasz vár

Submitted by Morgoth — Apr 26, 2025

Ideje már bujdosásimnak, Eljött már távozásomnak. Bús-szomorú utazásomnak, Fájdalmas és nehéz búcsúzásomnak. Angyalodat én Istenem, Küldjed hogy kísérjen engem! Hosszú utamban vezéreljen, Minden ártótól, gonosztól megmentsen! Az messzi ismeretlenbe megyek. Véletek többet már nem lészek, Ha újra nem is láthat szemetek, Azért rólam el ne feledkezzetek! Sorsom akármerre mégyen, Rólatok el nem felejtkezem, Minden járáson-kelésen Véletek lesz majd emlékezetem! Hajnalnak fénye, vezess az úton, Mély, sötét éjszakán, láng, vigyél át! Szél és felhők, távoli erdők, Föld takarja el bús lábam nyomát. "Feljött a nap tisztulásra, indulni kell más tájra. Pázsit fogja a nyomomot, nem járom udvarinkot. Mikor megyek hazafelé, nyílik az ég kétfelé. Ragyognak rám csillagok, mer' tudják, árva vagyok."

Submitted by Infernal Flame — Apr 26, 2025

Szegény asszony, volt neki hét fia Járt nap-nap után napszámba. Egy nap nem kapott már más egyebet, Egyetlen csupor sebes tejet. Lelkére kötötte a hét fiúnak, Minden ételük e kis tej. Nem szabad hozzája nyúlni, elébb Szaporítni kell liszttel. Asszony este jő, és csepp tej se volt, Mérgében mondá fiúknak: Most, ha megettétek mind a tejet, Heten hét hollóvá váljatok! Búsula az asszony, hogy tudta ő Édes vérit így átkozni? Repül a hét holló, vissza se jő, Gyermek nélkül kellett maradni. Hogyha Napra nézne tán, nem lelé a hét szép fiát, Holdra nézne, szél sírja bánatát, Csendre lelke nem talál, sírás sem békít, Hét holló az égből nem jön vissza már. Hogyha Napra nézne tán, nem lelé a hét szép fiát, Holdra nézne, szél sírja bánatát, Csendre lelke nem talál, sírás sem békít, Hét holló az égből nem jön vissza már. Sziklák, kövek, hát beszéljetek! Fák, csillagok se hallgassatok! Véreim, hét szép holló fiam, Megtaláljatok! Nem láthatod már hét szép fiad, Nem tudhatod lábuk merre jár, Testvér, ha volna, cinkemadár, Ő segíthetne talán. Elindult hát végre táltos fiú, Testvéri nyomát föllelni, Nap házában, Szél házában ha járt, Szél mondta, végül mit kell tenni. Malom őrli testük, de nem halnak el, Véred cseppentsd ételükbe. Hét fiúnak átkát az töri meg, Együtt lesztek mindörökre. Fényesen ragyog nyolc csillag fenn az égen, Ragyognak talán, míg világ a világ. Asszony, hogyha eljő nyári éjjel Felnézve látja együtt nyolc fiát. Fényesen ragyog szép Fias fenn az égen, Ragyog már talán míg világ a világ. El nem választja őket többé már semmi, Fényük beragyogja nyári éjszakát. Fényesen ragyog szép Fias fenn az égen, Ragyog már talán míg világ a világ. El nem választja őket többé már semmi, Fényük beragyogja nyári éjszakát.

Submitted by VladTheImpaler666 — Apr 26, 2025

Hajdanán-danában, szél, róna honában, élt egy vitéz, neve Szépmező Szárnya. Bölcs Puszta véréből, Arany Ős szívéből tűz lelke hozta az Alsó Világra. Véle élt családja, két testvérfi bátyja, Széptüzek Lángja, és Jószél Fuvása Két szépséges nénje, Nap urunk asszonya, Délibáb, s Tengerbe Pillantó hona. Dús fűnek növését, pataknak zenéjét, rónaság békéjét egyvalaki bánta. Kalamóna neve, baj sötét szelleme, cselszövő Ármányak hű szolgája. Szépmező Szárnya, s két testvérbátyja, küzdtek, mint bírtak az ártó ellen, de fegyver nem fogja, varázs nem bírja, sötétbe fordult az Aranyos Szeglet. Tűzkovács, látva ezt, fényt, tüzet, és vasat vett nagy munkában bűvös kardot kovácsolt, lángnak lett fegyvere, fény tiszta éneke, gonoszságot üldöző, rútnak megártó. Szépmező Szárnyának, róna gazdájának, szép Aranyos Szeglet jó urának juttatta kezére, Ármányt hogy elűzze békében élhessen népe pusztának. Szép Aranyos Szeglet azontúl virágzik, erdeiben napsugaras dal hangzik, Szépmező Szárnya, s Hajnal gyermeki örökkön-örökké e földet védik.

Submitted by Grave666 — Nov 12, 2025

Monda Lajos, a nagy király: Eredj szolgám, Laczfi Endre, Küldj parancsot, mint a villám, Köss nehéz szablyát övedre: A tatártól nagy veszélyben Forog Moldva, ez a véghely: A tatárra veled menjen Tízezernyi lófő székely. Kél Budáról Laczfi Endre, Veszi útját Nagy-Váradnak Kölestermő Kunság földén Jó csatlósi áthaladnak; Várad kövecses utcáin Lovuk acél körme csattog, Messze fénylik a sok fegyver, Messze döng a föld alattok. Hallja László a templomban, Körösvíznek partja mellett; Visszatér szemébe a fény, Kebelébe a lehellet; Koporsója kőfedelét Nyomja szinte három század: Ideje már egy kevéssé Szellőztetni a szűk házat. Köti kardját tűszőjére S fogja a nagy csatabárdot, Mellyel egykor napkeleten A pogánynak annyit ártott; Félrebillent koronáját Halántékin igazítja; - Éjféltájban lehetett már, - A vasajtót feltaszítja. És megindul, ki, a térre, És irányát vészi jobbra, Hol magasan felsötétlik Ércbül öntött lovagszobra; Távolról megérzi a mén, Tombol, nyerít, úgy köszönti, Megrázkódik a nagy ércló S érclovagját földre dönti. Harci vágytól féke habzik, Kapál, nyihog, lángot fúvall; László a nyeregbe zörren S jelt ad éles sarkantyúval; Messze a magas talapról, A kőlábról messze szöktet; Hegyén völgyön viszi a ló A már rég elköltözöttet. Egy ugrás a Kalvária És kilenc a Királyhágó; Hallja körme csattogását A vad székely és a csángó: Ám a lovat és lovagját Élő ember nem láthatja; Csudálatos! de csudákat Szül az Isten akaratja. Három teljes álló napig Vívott a pogánnyal Laczfi; Nem hiányzott a székely szív, De kevés a székely harcfi, Míg a tatár - több mint polyva, Vagy mint a puszták fövénye - Sivalkodik, nyilát szórja, Besötétül a nap fénye. Már a székely alig győzi, Már veszélyben a nagy zászló; De fölharsog a kiáltás: "Uram Isten és Szent László!" Mint oroszlán, ví a székely, Megszorítva, nem megtörve... Most a bércen, láthatatlan, Csattog a nagy ércló körme.

Submitted by Dahmers Fridge — Apr 26, 2025

"Ide, ide jó vitézek!" Gyüjti népét Laczfi Endre: Hát egyszer csak vad futással Bomlik a pogányság rende; Nagy tolongásnak miatta Szinte már a föld is rendül; Sok megállván mint egy bálvány, Leragad a félelemtül. Sokat elüt gyors futtában A repülő kurta csákány; Sok ki nem mozdul helyéből Maga rab lesz, lova zsákmány. Foglyul esett a vezér is Atlamos, de gyalázatja (Nehéz sebben vére elfoly) Életét meg nem válthatja. Fel, Budára, Laczfi Endre Számos hadifoglyot indít; Annyi préda, annyi zászló Ritka helyen esik, mint itt. Rabkötélen a tatárság Félelemtül még mind reszket. És vezeklik és ohajtja Fölvenni a szent keresztet. Hogy elértek Nagy-Váraddá, - Vala épen László napja - Keresztvízre áll a vad faj, Laczfi lévén keresztapja. Összegyűl a tenger néző Hinni a csodába, melyet Egy elaggott, sírba hajlott Ősz tatárnak nyelve hirdet: "Nem a székely, nem is Laczfi, Kit Isten soká megtartson; Hanem az a: László! László! A győzött le minket harcon: A hívásra ő jelent meg, Vállal magasb mindeneknél Sem azelőtt, sem azóta Nem láttuk azt a seregnél. Nagy lovon ült a nagy férfi, Arca rettentő, felséges; Korona volt a fejében Sár-aranyból, kővel ékes; Jobb kezében, mint a villám Forgolódott csatabárdja: Nincs halandó, földi gyarló Féreg, aki azt bevárja. Mert nem volt az földi ember, Egy azokból, kik most élnek: Feje fölött szűz alakja Látszott ékes nőszemélynek; Koronája napsugárból, Oly tündöklő, oly világos! -" Monda a nép: az Szent-László, És a Szűz, a Boldogságos. S az öreg tatár beszédét, Noha kétség nincs felőle; Bizonyítá a templomnak Egy nem szavajátszó őre: Hogy három nap a sirboltban Lászlót hiába kereste; Negyednapra átizzadva Találtatott boldog teste.

Submitted by BloodShrine — Apr 26, 2025

No lyrics have been submitted for this track yet.

Nosza hajdú, fürge varjú, Járjunk egy szép táncot! Nem vagy fattyú, sem rossz hattyú, Kiálts hát egy hoppot! Szájad mondjon, lábad járjon Egy katonatáncot. Szájad mondjon, lábad járjon Egy katonatáncot. Nosza hajdú, Járjunk egy táncot! Nem vagy fattyú, Kiálts hát egy hoppot! Szájad mondjon, Egy katonatáncot. lábad járjon Egy katonatáncot. Nosza Rándulj! hol vagy Vidulj! Fújd az bagi táncát, Az emlőjét, az tömlőjét, Ne kíméld az sípját! Mert emennek, rossz botjára? Adta az bal sarját. Mert emennek, rossz botjára? Adta az bal sarját. Nosza Rándulj! Fújd az bagi táncát, Az emlőjét, Ne kíméld az sípját! Mert emennek, Adta az bal sarját. Mert emennek, Adta az bal sarját. Refrén: Hej a hajdúk is úgy élnek, ha nem rabolnak is, cserélnek, elhajtják az urak marháját, megölelgetik a szép leányát Hej a hajdúk a legények, csatában-harcban is serények, pogány bánja, fakó féli, ha a hajdú kardja eléri! Szóló (Matyi) Nosza hajdú, fürge varjú, Járjunk egy szép táncot! Nem vagy fattyú, sem rossz hattyú, Kiálts hát egy hoppot! Szájad mondjon, lábad járjon Egy katonatáncot. Szájad mondjon, lábad járjon Egy katonatáncot. Nosza Rándulj! hol vagy Vidulj! Fújd az bagi táncát, Az emlőjét, az tömlőjét, Ne kíméld az sípját! Mert emennek, rossz botjára? Adta az bal sarját. Mert emennek, rossz botjára? Adta az bal sarját. Nosza Rándulj! Fújd az bagi táncát, Az emlőjét, Ne kíméld az sípját! Mert emennek, Adta az bal sarját. Mert emennek, Adta az bal sarját. Hej a hajdúk is úgy élnek, ha nem rabolnak is, cserélnek, elhajtják az urak marháját, megölelgetik a szép leányát Hej a hajdúk a legények, csatában-harcban is serények, pogány bánja, fakó féli, ha a hajdú kardja eléri!

Submitted by Warbringer — Apr 26, 2025

Keresztény Kapisztrán János, ferences barát Bús Magyarországba indult, hallván sok baját, Hallván rút széthúzásokról, sok békétlenségről, Hallván szorongatott népének nagy veszedelméről. Inkább kőhalommá rontott, hajdan erősség körbezárva, s kínnal tartva, de halálig védték. Ország híres kormányzója kardot, páncélt ölt, S Hunyadi- hadnépével az ostromlott várra tört. Jó Hunyadi és hős Kapisztrán, vezesd a fegyverünk, Diadalunkat hozza el éj, vagy itt ér a végzetünk Három bősz ostrom, aláhulló zászlós vitéz, Óvd meg, Uram, az nemzetünk! Keresztény Kapisztrán János, ferences barát Bús Magyarországon járván, látta sok baját, Látta rút széthúzását, sok békétlenségét, és Megsegítésére tette fel a maga életét. Bátor volt, igaz a harcban, ezrek itták szavát. Szent históriákban élő, maga is szent barát. Paraszti hadak élén, puszta kereszt kezében, S nagy diadalt aratott hű népe az Úrnak nevében. Jó Hunyadi és hős Kapisztrán, vezesd a fegyverünk, Diadalunkat hozza el éj, vagy itt ér a végzetünk Három bősz ostrom, aláhulló zászlós vitéz, Óvd meg, Uram, az nemzetünk! Óvd meg, Uram, az nemzetünk!

Submitted by Dahmers Fridge — Nov 12, 2025

Égi bika, láncot szegő, Éjjel kelő, hajnalt verő, Két szarva közt, két szemével, Fényes holdat is öklelő Fekete, mint éj sötétje Tűz előtte, láng mögötte, Legbátrabbnak utat kerít, Forgandó szél húz fölötte Hej, lidércek mulatságában, Fekete kecske zsákjában Megszólaló, bűbáj-tevő, Ürdüngök-fújta dudában Ott kell annak pokolvártán, Ármányos közt ember, árván, Nádsíp szavát, ím, tanulni, Bűbájolni a dudáján "Hő, kiáltok, hő, kiáltok! Járva járjon, fogva fogjon!" Aki dudás akar lenni Pokolra kell annak menni Ott kell néki megtanulni, Hogyan kell a dudát fújni Ott is csak úgy fújja, fújja, Benne van a világ búja

Submitted by Celtic Frost — Apr 26, 2025