Jégbontó
No lyrics have been submitted for this track yet.
Árpádházi Margit balladája Néztem az égen kirajzolódó görög éjszakát Csillagfény tengerében. Jó uram koldusként, vakon kereng a Hatalmas várnak börtönében. Hová vet sorsom, hiába kérdem.. Zsoldosok dúlását meg sem értem. Új hajnal fénye virrad- e még rám? Vagy becstelenség? Kolostor- magány? Látom, a szolganép kínhalált halt, A kincseket adná elő a hadnak. Részeg tivornya lármája zajlik, a prédán Karddal összemarakodnak. Hová vet sorsom, hiába kérdem. Szép Szülőföldemtől messze tértem. Órák a percek, tán végzetem vár, Vagy becstelenség, magány, halál? Zászlók lobogtak, és kürt hangja szólt. Csillagok hulltak, császár vére folyt. Gyűlölettel harsant köznép szava. A Szent Palotába lázadás hatolt. Híveid, Császárné, elfogytanak. Mentsd puszta életed, óvd meg Magad. A zárda mélyén, ha sorsod fordul, Majd újra a trónról hallatszik szavad. Kérlek, Öregisten, áraszd meg a vizet! Apám ajtajáig vigyen el engemet! Vigyen el engemet szép szülőhazámba, Lelkemnek e földön nem lész Nyugovása. Nincsen nyugovása lelkemnek e földön Tág rónára vágynék, s Vár aranyos börtön. Segíts, Öregisten! Áraszd meg a vizet! Puszta szél hazába vigyen el engemet!
Submitted by VladTheImpaler666 — Apr 26, 2025
Galamb Látom a szép eget fölöttünk fényleni, Békesség csillagát rajtunk lengedezni. Talán vérmezőben háromszínű zászló, A Seregek Ura legyen oltalmazóm! Nem szánom véremet ontani hazámért, Mégis fáj a lelkem az én otthonomért. A bús harangok is néma hangon szólnak, Mikor indulni kell a szegény katonának. Mert még a fecske is, ahol nevelkedik, Búsan énekel, ha indulni kelletik. Felkötöm a kardot apámért, s anyámért, Megforgatom én a szép magyar hazámért! Köszönöm, Anyám, hogy felneveltél, Értem annyi könnyet kiejtettél. Én azt most már vissza nem szolgálom, Áldjon meg az Isten, azt kívánom. Köszönöm, Anyám, hogy nem neveltél, Értem semmi könnyet nem ejtettél. Én ezt most már vissza nem szolgálom, Verjen meg az Isten, azt kívánom. Elindultam szép hazámból, Vitézlő magyar világból, Visszanéztem félutamból, Szememből a könny kicsordul. Bú ebédem, bú vacsorám, Boldogtalan minden órám. Nézem a csillagos eget, Sírok alatta eleget. Iszonyú vész gyűl mostan a hazánkra, Pogány hadak véres támadása. Váraknak eleste, falvaknak futása, Vérbe borult nemzetünknek hazája. Sír a szél, sírjon vele két szemem is, Vár-e még a kedvesem, hogyha szeret is? Áll-e még a ház, ahol megszülettem? Szép hazánkat soha el nem feledem.
Submitted by The Void — Apr 26, 2025
Védj meg, láng (1.) Felszállóban a hajnali dér. Ne sírj, Lelkem, űz a vér! Szép Vitézem, lóra ne ülj! Ellenség most nem menekül! Elment a harcba a Kedvesem, Nélküle mit sem ér életem. Bátor, de ellen is számos, Nyila- kardja mindnek halálos! Visszajövök majd szél szárnyán, ha Te vársz, ezer éj sem állíthat meg! Visszajövök, mert várnak rám, elbúcsúzni, ölelni a Kedvesemet! Szél, mondd el, mi zajlik amott? Él- e még szeretőm, vagy már rég halott? „Vér öntözte falutok földjét. Sok szép vitéz lehelte ki lelkét.” Holló, jöjj Te láttad a végét! Az én daliám ontotta-e vérét? „Határitok zöld füve veresre van festve. Daliád is ott veszett, nem menekült egy se!” Hű paripa! Visszajöttél? Mondd el most nekem, Szép szemét, amíg lehunyta, szólt-e Kedvesem? „Hozzád küldött, szép leány, üzenetét hozom: A síron innen, azon is túl- szeretni fogom!”
Submitted by Morgoth — Apr 26, 2025
Téli ének Jönnék, hogyha várnának, ha keserű- kínos vártának Keserű- kínos rabja nem lennék… Maradnék, hogyha hagynának, és tüze lépteim szárnyának Ellent nem állhatna az ég… Ha eljő az éj, leszállok csendben, ajkam fagyba-, hóba dermedten súgja: Eljött újra a dermesztő sötét. Ősi a kéj, de így van rendben, túl soká, s magam szenvedtem, s ismét lesz, Ki csendben lehunyja két szemét… Téli ének, árnyékok égnek Fáklyák az égnek, hamu mind már. Árnyékok égnek, holt- hideg fények Ha eljő az út vége, hol talál? Jégvirágon járok én… Sűrű ködben, télben, erdő rejtekén… De napsütésben újra élnék, lázban tart, s a Tavasz dala is felzeng majd!
Submitted by Dahmers Fridge — Apr 26, 2025
Virrasztó Mily számmal valátok, az fertelmes pogányi. Mily haddal nyomátok- rabot, kincset találni. Mily vészben valának szabadjaink végvári. Mint űztök falának emberei, jószági. Bennünkben kárt tesztök, ha elegen valátok, De bajosan győztök, ha kevesen vigyáztok. Sok számosan lesztök, ha eljön a haláltok- Csak bölcsebben tesztök, ha elegen vigyáztok… Hazug istenébe’ meg ne igen bízzatok! Ország közepébe’ sok hadat meghí’jatok! Várak erősébe’ vitézül megvívjatok, Szultán győzelmébe’ meg ne igen bízzatok! S Ti, vitéz társaim! Hazáért kiálljatok! Jó lovak hátain vért, sebet ne bánjatok! Ellennek számain el ne csodálkozzatok! Országnak kárain véres bosszút álljatok! Erdő kerekébe, ország elejébe, tipord a pogányt az zöld mezejébe! Várnak tetejébe, hegynek peremébe, veszejtsd el a rablót, úgy lész temetése! Hátadnak mögötte- nyílt seb már az ország. Asszonyinkról, gyermekinkről ne fordítsd el orcád! Erdő kerekébe, ország elejébe, tipord a pogányt az zöld mezejébe!
Submitted by SerpentEve — Apr 26, 2025
Igaz hittel Kellesz nekem, igazság szava.. Csillag vezet, és majd eljutok oda, ahol Virágok élnek, s világok égnek.. De nincs még talán minden oda. Engedj tovább! Ne kelljen életem Áldoznom, s miért a félelem, ha Úgyis utolér a hazugság szava, de Nincs még talán minden oda… Vesd ránk szemed, Világok Világa! Él majd neved, Gyógyulás Virága.. Földi éltünk Hajnalcsillaga, és Nincs még talán minden oda.. Repíts, álom, mondd el a választ, Mely útra lép, aki helyesen választ? Élni újra, s nem várni újra? Hideg szívvel árnyékba bújva, vagy Szembefordulni a széllel? Igaz hittel, szenvedéllyel? Árván. Állok fenn a vártán. Szélnek szabad szárnyán szállnék messze már. Virradjon rám hajnal. Égnek bízott arccal. Búból tenger haddal. Gondolatim vár. Ott az én hazám, hol a hívó szóra felzeng a dal, Ott az én hazám, hol a szív és lélek egyet akar. Ott az én hazám, ahol harcol, és remél még a vér, és Végül célba ér. Népem hív, de nincs szava már. Távoli fény a látóhatár. Kihunyóban csillagfénye, parlagon dús ős- televény. Az igazság csak halvány fény, de míg pislákol, él a remény. Utat mutat majd görbe szabja, dús kalászt hoz lelkek magja.
Submitted by Morgoth — Apr 26, 2025
Hajnalünnep Szívem úgy várja a csillagokat, Bocsásson rám Véled álmokat. Boritaltól, ha bódul a nép, Nem sejti senki, ha küszöbe lépsz. Vezet az út csillag alatt, Éjjeli szellő hozza szavad. Rabság, börtön hiába vár, Nem feledé, aki utunkba áll. Puha leplével az éj betakar, Léptünk neszét elrejti avar. Új nap jő, ha pírja elér, Szabadok énekét zengi a szél. Vérben az ég, lángol a világ, Hegynek, völgynek mindég tovább. Bujdosónak kín a lét, Véget nem ér, ha útra lép. Hegynek orma, erdő torka eltakarja léptünk, Holdvilágnál, csillagágynál egyszer hazaérünk. Otthonunk a szél, a puszta, ünnepünk a hajnal, Napba nézünk, és remélünk, nem gondolunk bajjal.
Submitted by Warbringer — Apr 26, 2025
This track is instrumental.
Szondi két apródja 1. rész Felhőbe hanyatlott a drégeli rom, Rá visszasüt a nap, ádáz tusa napja; Szemközt vele nyájas, szép zöld hegy-orom, Tetején lobogós hadi kopja. Két ifiu térdel, kezökben a lant, A kopja tövén, mintha volna feszűlet. Zsibongva hadával a völgyben alant Ali győzelem-ünnepet űlet. ,Mért nem jön a Szondi két dalnoka, mért? Bülbül-szavu rózsák két mennyei bokra? Hadd fűzne dalokból gyöngysorba füzért, Odaillőt egy huri nyakra!’ „Ott zöldel az ormó, fenn zöldel a hant Zászlós kopiával a gyaur basa sírján: Ott térdel a gyöngypár, kezében a lant, És pengeti, pengeti, sírván:” ...S hogy feljöve Márton, az oroszi pap, Kevély üzenettel a bősz Ali küldte: Add meg kegyelemre, jó Szondi, magad! Meg nem marad itt anyaszülte. „Serbet, füge, pálma, sok déli gyümölcs, Mit csak terem a nagy szultán birodalma, Jó illatu fűszer, és drága kenőcs... Ali győzelem-ünnepe van ma!” Mondjad neki, Márton, im ezt felelem: Kegyelmet uradtól nem vár soha Szondi, Jézusa kezében kész a kegyelem: Egyenest oda fog folyamodni. *by János Arany
Submitted by BloodShrine — Apr 26, 2025
This track is instrumental.