Ígéret

No lyrics have been submitted for this track yet.

Nosza hajdú, fürge varjú, Járjunk egy szép táncot! Nem vagy fattyú, sem rossz hattyú, Kiálts hát egy hoppot! Szájad mondjon, lábad járjon Egy katonatáncot. Szájad mondjon, lábad járjon Egy katonatáncot. Nosza hajdú, Járjunk egy táncot! Nem vagy fattyú, Kiálts hát egy hoppot! Szájad mondjon, Egy katonatáncot. lábad járjon Egy katonatáncot. Nosza Rándulj! hol vagy Vidulj! Fújd az bagi táncát, Az emlőjét, az tömlőjét, Ne kíméld az sípját! Mert emennek, rossz botjára? Adta az bal sarját. Mert emennek, rossz botjára? Adta az bal sarját. Nosza Rándulj! Fújd az bagi táncát, Az emlőjét, Ne kíméld az sípját! Mert emennek, Adta az bal sarját. Mert emennek, Adta az bal sarját. Refrén: Hej a hajdúk is úgy élnek, ha nem rabolnak is, cserélnek, elhajtják az urak marháját, megölelgetik a szép leányát Hej a hajdúk a legények, csatában-harcban is serények, pogány bánja, fakó féli, ha a hajdú kardja eléri! Szóló (Matyi) Nosza hajdú, fürge varjú, Járjunk egy szép táncot! Nem vagy fattyú, sem rossz hattyú, Kiálts hát egy hoppot! Szájad mondjon, lábad járjon Egy katonatáncot. Szájad mondjon, lábad járjon Egy katonatáncot. Nosza Rándulj! hol vagy Vidulj! Fújd az bagi táncát, Az emlőjét, az tömlőjét, Ne kíméld az sípját! Mert emennek, rossz botjára? Adta az bal sarját. Mert emennek, rossz botjára? Adta az bal sarját. Nosza Rándulj! Fújd az bagi táncát, Az emlőjét, Ne kíméld az sípját! Mert emennek, Adta az bal sarját. Mert emennek, Adta az bal sarját. Hej a hajdúk is úgy élnek, ha nem rabolnak is, cserélnek, elhajtják az urak marháját, megölelgetik a szép leányát Hej a hajdúk a legények, csatában-harcban is serények, pogány bánja, fakó féli, ha a hajdú kardja eléri!

Submitted by The Void — Apr 26, 2025

Hosszú utam gondja, kínja, száz könyv lapja meg se bírja, ezer dal sem mondhatja el, mit ég madara énekel. Volt, mi fájt, és jött, mi ártott, kétség, bú is gyakran bántott, szert tettem hű ellenségre, s testvér búcsúzott örökre. Utat, ha leltem, megjártam, nem tanakodtam, és nem vártam, álmot-titkot nevelgettem, s adott szót sosem feledtem. Igazimból nem engedtem, azért százszor megszenvedtem, hozd fel Isten, azt a napot, töröljön el bút, bánatot. Sokat jártam, és törődtem, a kelő Nap fényét követtem, tiszta égnek tiszta szívvel, bút feledtem, s jót kerestem. Azt a napot hozd el, Isten, piros hajnal nyíljon az éjben, bánat, gond többé ne fájjon, azt a napot hozd el, Isten! hozd fel Isten, azt a napot, hozd fel Isten, azt a napot, hozd fel Isten, azt a napot, töröljön el bút, bánatot, töröljön el bút, bánatot, hozd fel Isten, azt a napot, hozd fel Isten, azt a napot, hozd fel Isten, azt a napot, töröljön el bút, bánatot, töröljön el bút, bánatot, Sokat jártam, és törődtem, a kelő Nap fényét követtem, tiszta égnek tiszta szívvel, bút feledtem, s jót kerestem. Azt a napot hozd el, Isten, piros hajnal nyíljon az éjben, bánat, gond többé ne fájjon, azt a napot hozd el, Isten!

Submitted by Celtic Frost — Apr 26, 2025

Jó régvel,már hajnal,lám elindulék, zöld mező útjába, harmatnak ágyába, s ott, útban hallám az mező énekét, s ím, annak végén búzamezőt lelék. Széles búzamezőben szép búzavirág, hajlék én már érte, abból koszorút kötni, magamat mulatni, szép szálas szöghajam ékesíteni. S ím, feltekinték a magos egekbe, fel, a magos egekbe, hold, és nap közébe, s ott jődögél le egy kis gyalogösvény, s ösvényen lépdel egy arany tündér. Szóval szól, mond nékem az arany tündér, szép húgom, készülj érted jöttem, vélem jövél, vélem jövél el az ég tetejébe, fel, tágas égbe, hold, s nap közébe Első kakasszókor jönnék nézésödre Másod kakasszókor tégöd megkérlek Harmad kakasszókor elbúcsúzzál, készülj Negyedik kakasszókor tégöd elvinnélek Ne sírj, Anyám, immár Nap, s Hold közé megyek, ne sírj, Anyám elbúcsúzám... Mennyei harang, húzatlan es megszólalék, Gyenge lányodat fel az Égbe vezeték... Indulj el egy úton, én is egy másikon... Ha egymást találjuk, egymásnak se szóljunk. Aki minket meglát, mit fog az mondani? Azt fogja gondolni, idegenek vagyunk.

Submitted by Corpse Defiler — Apr 26, 2025

Fordulj kedves lovam napszünet felé, úgyse jövünk többet soha visszafelé. Messze földre megyek elbujdosok innet, szép szülőhazámat nem látom meg többet. Fúdd el jó szél fúdd el hosszú útnak porát, hosszú útnak porát fakó lovam nyomát. Jó ló volt a fakó jó a viselete, áldja meg az isten aki felnevelte. Porladozik csontja fekete főd nyomja, az én bús szívem is csak a bú rongálja. Árva vagyok árva mint régen a tarló, kinek ékességét elvette a sarló. Idegen országban idegen emberek, járok az utcán senkit nem ismerek. Szólanék hozzájuk de ők nem értenek, ezen az én szívem de nagyon kesereg. Álmot hív a hajnal, ígér csengő, halk dal, útról útra szél kísér. Új nap új ígéret, bujdosásba tévedt, bús fejem nyugodni tér

Submitted by NecroGod — Apr 26, 2025

Hóborította sírdombok között Keresem elmúlt idők szavát Volt ki elment, volt ki feladta Volt ki értük is, de ment tovább Dal lett a szóból, ének a hangból Mosoly a könnyből, halk emlékezet Mindig újra, tovább, fel útra Vinni hát tovább közös éveket Álom volt tán, álom is maradt Igazi tűz, mesék lángja tán Könny lepi el lám a két szemem S távolodóban a hangja már Szakadékok, hegyvölgyek között Míg lelkünk új utat talál Szállni égnek mint a szellő Mint kincseit féltő bús madár Valahol egyszer álomban talán El nem sírt könnyeink taván Véget ér majd bús emlékezet Elfeledve a hosszú éveket Közös világunknak halk dalán Újra együtt, énekink szaván Sorolván sorsot, életet Mindent, mit mondanék... Valahol egyszer álomban talán El nem sírt könnyeink taván Véget ér majd bús emlékezet Elfeledve a hosszú éveket Közös világunknak halk dalán Újra együtt, énekink szaván Sorolván sorsot, életet Mindent, mit mondanék Neked Valahol egyszer álomban talán El nem sírt könnyeink taván Véget ér majd bús emlékezet Elfeledve a hosszú éveket Közös világunknak halk dalán Újra együtt, énekink szaván Sorolván sorsot, életet Mindent, mit mondanék Neked

Submitted by Celtic Frost — Apr 26, 2025

Szép Erdélyországnak földje nagy vészben vala, jő, közelg az rút pogánynak szörnyű sok hada. Dúl, rabol, és pusztít, gyilkol, vassal, és tűzzel, harmincszor ezernyi rab már láncokat visel. Báthory, hős, jó vezér, ki menten útra kel, had dúlását, nép futását karddal hogy felel. Székely falvak népe is jő, végek harcosa, de harmadannyi, mint az ellenségnek tábora. Lóra, lóra jó vitézek, irtsad a pogányt, hol éred, vérben fürösszük ma mind a kardunkat! Girbe-gurba fejfedője, ne téveszd, hasíts közéje, Kontyosból hírmondó sem maradhat! Kontyosból hírmondó sem maradhat! Kontyosból hírmondó sem maradhat! "Veszett csata, veszett ország!" hős Báthory hangja hallik, ám nyíllal többhelyt veretvén, lóról szédül, földre hullik. Felvirradni látszik már a pogány szerencsecsillaga, de ekkor tör fel bősz sietve, hadával Kinizsi maga. Kontyosból hírmondó sem maradhat! Kontyosból hírmondó sem maradhat! Lóra, lóra jó vitézek, irtsad a pogányt, hol éred, vérben fürösszük ma mind a kardunkat! Girbe-gurba fejfedője, ne téveszd, hasíts közéje, Kontyosból hírmondó sem mar Mint víznek árja, (nincs csatába' párja), úgy rohan hű Kinizsi, rontva, tépve, vágva. Pogány porba hullva, a megmaradtja futva, meg sem áll 'Sztambulig, lába se ér útra. Megszáll a sereg éjszakára, Kinizsi bort vész, mulatságba, húzzák a talpalávalót igen, a vezér aprázza, nem pihen. Két-két török holttal kezében azzal járja, a hold fényében, még kettőt foga közé szorít, síríti fényes virradatig.

Submitted by Corpse Defiler — Apr 26, 2025

Búcsúzom, jó fiaim, szép lányaim, népünk mint levél ősz fa ágain, megtipratott, szétszóratott, immár holdas éjbe indulok. Hadúr, hallván hű vitézi könnyes énekét, csodát tett, így vigasztalván búsult gyermekét, Királyfit, és kis seregét égbe emelte lábuk előtt fényes csillag útjuk vezette Vitézim, kik ma hátra maradtok, őrizzétek a lángot, úgy várjatok esküvel fogadom meg előttetek, visszajövök, ha baj éri népemet. Föld rengése, sűrű erdőknek zúgása, folyamba siető patak vészes futása, hírül adja mindig majd, ha veszély közeleg, s kardunk, amíg bírjuk, megvédjük népünket Hős Hadúr maga sújtsa a kardunk Csillagok tüze, nap heve égj, Égből önt el, mint a tenger, Hej, Csaba ma Hadak Útjára lép! Hős Hadúr maga sújtsa a kardunk Csillagok tüze, nap heve égj, Égből önt el, mint a tenger, Hej, Csaba ma Hadak Útjára lép! Háromszor fordult vissza a hős sereg, háromszor vágtázott, mint förgeteg, taposva, vágva ellenség hadát, ellent nem állhattak nekik a fegyverek. Sok idő múltán hír jövén égi csarnokba, vészhírt hozott székelyeknek Járó Csillaga. Ismét eljő égi sereg, csillagösvényen, s lábuk nyoma ott fénylik még m is az égen. Hős Hadúr maga sújtsa a kardunk Csillagok tüze, nap heve égj, Égből önt el, mint a tenger, Hej, Csaba ma Hadak Útjára lép! Hős Hadúr maga sújtsa a kardunk Csillagok tüze, nap heve égj, Égből önt el, mint a tenger, Hej, Csaba ma Hadak Útjára lép!

Submitted by Sexy Gargoyle — Apr 26, 2025

Elmúlt korok elmúlt partján, mesén, regén túl, Boldoghonnak jó gazdája, a Napot Néző Úr, tovább indult, útra lépett, a Felső Világba, S útravalóul, így dalolt a legkisebb, a táltos fiának: Mikor látod, ahogy érzed az úton lelkemet, temesd hajnalnak eljöttekor a földbe szívemet, temesd mélyre, föld ölébe, csak eső találjon rá, búvópatak megsimítsa, könnyei közt daloljon hozzá. Esticsillag, égbolt éke, fáradt vándor reménysége, Nyugodt álom hű őrzője, vezesd álmunk békességre Esticsillag, égbolt éke, fáradt vándor reménysége, Nyugodt álom hű őrzője, vezesd álmunk békességre Leszek a csillag, alkony lángja, Hajnalhozta Napra várva, Tágas égbolt ékessége, Álom Őre, békessége. Vigye hátán, napvilágra, mező ölébe, madár lássa szálljon rája, röpüljenek égre, égen széllel tovább száll majd, a csillagokba, fel, csillagok közt csillag legyen, s mindörökre a Naphoz énekel. Esticsillag, égbolt éke, fáradt vándor reménysége, Nyugodt álom hű őrzője, vezesd álmunk békességre Leszek a csillag, alkony lángja, Hajnalhozta Napra várva, Tágas égbolt ékessége, Álom Őre, békessége.

Submitted by Immortal — Apr 26, 2025

Éjszaka Lángja, Hű fiad gyámja, Hej, maga Táltos Hold-Anya, Útra ha lépünk, míg hazaérünk Kísérd a léptünk, vezess haza. Új hold, éji dal, lángot szél kavar, erdők fák nesze, virág éneke, tűzből tűz leszek, csillagfényt veszek szólítom magát Táltos Hold-Anyát. Ukko kultainen kuningas, hopiainen hallitsija, ota kultainen kurikka, eli vaskinen vasara. Rögből rög legyen, tavon, völgy-hegyen holdfény süssön át, hozzon éjszakát, ringasson ma el, míg Ő énekel, s dalra lesz a dal éji szélvihar. Jolla korvet kolkuttelet, salot synkät sylkyttelet, yhtenä kesäisnä yönä, ehtooyönä ensimmäisnä! Éjszaka Lángja, Hű fiad gyámja, Hej, maga Táltos Hold-Anya, Útra ha lépünk, míg hazaérünk Kísérd a léptünk, vezess haza. Tűzre tűzkerék, küzd, viaskodék, mint a gondolat, úgy nyergel lovat, űzi jégesőt, zöld vetést verőt, Hajtja bősz telet, hoz Ígéretet. Tűzre tűzkerék, küzd, viaskodék, mint a gondolat, úgy nyergel lovat, űzi jégesőt, zöld vetést verőt, Hajtja bősz telet, hoz Ígéretet. Tűzre tűzkerék, küzd, viaskodék, mint a gondolat, úgy nyergel lovat, űzi jégesőt, zöld vetést verőt, Hajtja bősz telet, hoz Ígéretet. Hoz Ígéretet, sorsot, életet, gyógyírt seb, ha fáj, enyhülést talál, forrást szomjazó, hűs vizet adó, Hej, tavasz maga a Táltos Hold-Anya. Käyös korvet kolkutellen, syrjävieret sylkytellen; aja vilja vieremille, Aukeemmille ahoille. Éjszaka Lángja, Hű fiad gyámja, Hej, maga Táltos Hold-Anya, Útra ha lépünk, míg hazaérünk Kísérd a léptünk, vezess haza. Éjszaka Lángja, Hű fiad gyámja, Hej, maga Táltos Hold-Anya, Útra ha lépünk, míg hazaérünk Kísérd a léptünk, vezess haza.

Submitted by Warbringer — Apr 26, 2025

This track is instrumental.

Is this song not instrumental?