Mártír
Felhők felettem, bárányok Fodros fehérben álmodok Rozsdapor alattam rámragad mint a vér Nem tudtam csak így élni - a két végén Ilyen a vér, mozdít, megöl Két véglet a bőr alatt Ilyen a vér, mozdít, megöl Határt a hús sem szabhat Dübörgő, fortyogó hangját hallom Szüntelen, üvőltő! Minden sejtnek kódolt írás: Ha élni akarsz, tenned kell! Létezésem őrült Örökmozgó! A tettek maga az ösztön Cél felé irányító Keserű, eladott, káromolt élet A természet ellen vall Bennem a szikra - tűz gyúl, szisszen Újra és újra, mégegy lépés Az ösztön a szó A test csak szolgál
Submitted by Warbringer — Jul 02, 2026
The last piece of mellow shrivels Unpercieved in the shell of the maybug A gray, sweet smell travels Like a blooming flower at the first streak of dawn This mellow is like our dead thirst - To meet what is beyound the walls Using the senses as destined Not as learnt from the blinds Witness the true light Be the test of the unknowable The only proof will be ourselves Those who stay cannot concieve To see the essence That is out of sight To see the subsistence - Ratio legis Rambling aught in haze we are - sloughed flakes of existence It is a matter of which we lie about - What is life for? Ratio legis- Marthyr of another sight Martyr, sway
Submitted by Warbringer — Jul 02, 2026
Kopott síneken rohan az idő A múlt porán szürke nyom Nincs fék, cipeli sorsom A vén végvivő Sohanok kudarcok vad ormán át Ingatag, kisiklott remény... Zakatol, lelkembe beleég Féktelen élet, a kor ponyvát rág Kihalt érdelmeket fest A világ arcára Elvész ravatalán A lopott idő Nem érti céljait, léte érdek Értéktelen, becsmérelt mutató A vágány kitérő, vak szusszanó Nem érdekem, hasztalan a végnek Cipeli a sorsom, zakatol Síneken rohan az idő A vén végvivő
Submitted by Warbringer — Jul 02, 2026
Ha egy őszi napon arra eszmélsz, Hogy nincs célod, amiért élsz, Minden szűz gondolatod megfertőz Valami sötét, elmúló, őszi. Ha minden hitvesből özvegy lesz, Ha a halál a szívedtől mindenkit elvesz, Miért ne mennél te is át: Elfogadni a halált? Visszatart –e a magány, vagy átlépsz: Itthagyod, mit megevett a penész? Álmodsz –e magadnak új világot, Hogy ne vedd észre azt, ami álnok? Elkatak a fájdalom, beburkol a magány, Az emlékek fakulnak, nem maradnak tarkán. Minden gondolat kínzó, egyik sem vigasz, A halál ideája, csak az, Az Igaz.
Submitted by SerpentEve — Jun 22, 2026
Bleak dream falls on everything All the thirst get stuck in the mud Motion into statues of will Wingless thoughts to the ground The sky strews snow on the land Hoar frost hides the arms Thorny shadows nest in the hearts Veil falls on the gears of time The sign of dispair is scratched on my soul Winter eternal - a world locked in cold Never to see the self again Empty senses, all are alike A solid ocean of frozen minds Motion into statues of will Wingless thoughts to the ground Bleak dream falls on the land The will is stuck in the mud Captured echoes of time Frozen in permanence Frozen in the lake of eternity Senseless existence Eternal dream Dull sounds of the melody of life
Submitted by Warbringer — Jul 02, 2026
Kegyes fintora a sorsnak A szíj nem vág, a zubbony nem fojt A gondolat mind kusza A valóság egy távoli folt Feltépett bőr az arcon Mint kérget a fáról, húst a magról Szélsőségek fogja Egy szurkos verem, fénytelen járat Kegyes fintora a sorsnak Hogy minden ugyanaz, de nem számít Vihar, tönkrement elme Jobb is, hogy láncon, jobb is, hogy máshol Az értelem félve bent Egyszerűen mindegy
Submitted by Warbringer — Jul 02, 2026
No lyrics have been submitted for this track yet.
Meggyúlt lelkemben a harag lángja… Várom a pokol lángját, érzem a forró leheletét. Ez most az utolsó táncom, közel a vég. Kínzás lesz minden nap, melyet nélküled halok majd. De eljövök, ne hidd, hogy elmarad! A bosszú bennem él, eljövök, s megbüntetlek, S mikor megkínozva fekszel, majd kiélvezem Az összes sikolyt mely véres ajkad elhagyja, S csak akkor nyugszom meg, ha már nem lélegzel. Lánccal kötlek hozzá a neked faragott asztalhoz, Hogy égő húsoddal egybeforrjon a kő. Azt akarom, hogy sikíts, látni akarom, hogy haragszol, Mikor a szögeket kihúzom ernyedt, halott kezedből. Meggyúlt lelkemben a harag lángja…
Submitted by SerpentEve — Jun 22, 2026
No one to ask, where the road flares should be Inside us, guiding invisibly Fragile existence - erratic on the surface But the signs have been here Wings of freedom or ball and chains All in-born, there is no other way We keep beneath our slimsy shell The stars that show our fate Burning forever, the maps of being Directions kept unfold Paths to walk, paved and miry Compasses of a destiny unknown Instintively choosing the pathway The darkest shadows embrace Or the lights are bright, polished flagstones Impulsively towards our fate Blazes high and mighty Or flickering flares in the cold All reside in ourselves Guiding us in secret, unfold
Submitted by Warbringer — Jul 02, 2026
No lyrics have been submitted for this track yet.