Layae bölcsője
Az éjnek fájó szépsége Vigyáz a holt lelkére. A vigyázó halált hoz és Nem lesz többé születés. Árnyak kezén jár a bölcső, Alszik még az apró nő. Kínzott lesz, ki felébreszti, Nyakát annak penge metszi. Layae, még ne ébredj fel, Bölcsődalod hallgasd meg! Layae, még álmodhatsz, Hogy itt az időd, ne hidd azt! Az erdő ölén, sötét fák közt, Vadak karma őrzi, Nem találhat rá Semmi ami földi.
Submitted by SerpentEve — Jun 22, 2026
Megszülettem az arcodon, Elsápadtam a harcokon, De végül észre sem vettem: Hogy csupán egy könnycsepp lettem. Hogy miért vagy kiért ejtettél, Nem tudom, de ezzé tettél: Emlék a szívedről, Emlék a lelkedről, Emlék a szemedből... Felszáradok a gonddal, Együtt az égő nappal, Elpárolgok a fényben, Hogy lángod örökké éljen. Megszülettem a szemedből, Mint egy utolsó emlék. Bejártam sápadt arcod, Mint rég. A szemed sarkából egészen Az állad vonaláig, Könnycsepp voltam, egy emlék. Egy emlék... Mikor könnyek nélkül sírtál, örökké száraz szemmel, Ha a tengerekbe kívántál Én akkor is megszülettem. A szemed sarkából egészen Az állad vonaláig, Könnycsepp voltam, egy emlék. Egy emlék... Mikor könnyek nélkül sírtál, örökké száraz szemmel, Ha a tengerekbe kívántál Én akkor is megszülettem.
Submitted by SerpentEve — Jun 22, 2026
Arra vagyok, hogy ne legyek, Kérlek titeket, ne kísérjetek. Csak a sötét magányban egymagam, Az út végén csak egy hárfa van. Feketeségből lett anyagán, Talán az élet egy új tavaszán, A fekete hárfával Eljátszom azt a dalt, miben én hiszek.
Submitted by SerpentEve — Jun 22, 2026
Rádtör egy érzés: a Pusztulás Napja ez. Ma nem halnak meg többen, csak szenved az, ki érez. Az értelmük az élet vége új tavaszt kiáltván, Halálvirág nyílik minden élet fáján. A holtak éneke egy hideg szél szárnyán megtöri a csendet, Az értelem elveszett, A tudatlan elme már nem lát rendet. E szavak zengenek, Ha az élet az utolsót járja, Ez az ének megremeg, Ha szenvedést a kárhozat váltja. Fárad a hús, a lét a semmiért harcol, Hallod, mit kell, az ének eltorzítja az arcod. A kárhozat hangja hozzád szól a szélben, A pusztulás napja, eljön még ma éjjel.
Submitted by SerpentEve — Jun 22, 2026
---Originally Burzum song--- [November '91] The Head is a Head of a Serpent From its Nostrils Mucus Trickles... The Ears Are those of a Basilisk His Horns Are Twisted into three Curls The Body is a Sun Fish, Full of Stars The Base of His Feet Are Claws His Name Is Sassu Wunnu A Sea Monster. A Form of Ea
Submitted by SerpentEve — Jun 22, 2026
Eső kopog a fekete ernyőn, Vízesés látszik a sötétlő mennyből. Vadgesztenye gurul, mossa a víz, Elönt az áradat, lépni sem bírsz. Ázik a várrom, hullik a vakolat, Búsul a kő; látott szebb napokat. Faágról csurog a sárga levélre, Hogy ne legyen senkinek terhére. Eső kopog a fekete ernyőn, Vízesés látszik a sötétlő mennyből...
Submitted by SerpentEve — Jun 22, 2026
Könnybe lábad a szemem, ha látom, Ökölbe szorul a kezem, ha hallom, Egy marok szorítja a szívem, Hogy férges ez a földhalom! Lesütöm szemem és hagyom, hogy tépjen, Szorítom fogam, és tűröm, hogy rágjon, A nemzetem parazitája Elpusztítja az összes álmom! A népemtől kapja a táptalaját, Biztonságot és menedéket, Mit tennének a régiek, Ha látnák, hogy tépnek? Elmossa a mennyeket az ősök fáradt, igaz könnye. Lehajtva fejüket, szégyenült arccal fordulnak el mindörökre. Nem ezért haltak, adták életük, hogy elfeledjük, A sok szenvedést, és végre NE engedjünk! Ébredj magadra, ha alszol éppen, Nyisd ki a szemed és nézz az égbe, Az Ősök nyújtják a kardjuk, hogy vedd el! A kard fényében majd megmutatja Magát a sötét fenevadja, Mentsd meg hát földedet: Öldd meg! Emlékezz, és a múltunk hatalmával Sújtsunk le együtt, ne legyél gyáva! Sújtsunk le, még ma!
Submitted by SerpentEve — Jun 22, 2026
(<em>Instrumental</em>)
Submitted by SerpentEve — Jun 22, 2026
Hol van az igéző táj, Mitől az összes rosszat feledni tudnám? Ahol a fájdalom nem talál Egy pillanatra sem rám. Fújd, szél az irányt, merre menjek! Süvítsd a dallamát a végtelenbe! Aláztak és téptek, A sebek egymásba érnek. Lassan elmérgednek, Attól félek! Merre vannak a fák, Melyek az életem visszaadják? Vagy tisztást keressek, Vagy egy kék eget...? Nem lesz újra a régi, Bárhogy szeretném! Nem lehet arra menni, Amerre mutat a szél. Nem mehetek az égbe! Nem mehetek utána! Nem lesz úgy, mint régen, Az „angyalok” bánatára. ...Hol van az igéző táj...? ...Hol nincs fájdalom...? ...Nem lehet kitépni, magamban hordom! ...Örökké!...
Submitted by SerpentEve — Jun 22, 2026
Félsz, ha a sötétben jársz, és keresed a fényt. Értelmet nem lelsz, s nem is kutatsz rég. Elemészt a kapzsiságod, undor, mi te vagy, Nézz ki a váradból, s lásd meg önmagad! Lovagjaid szíve már nem a tiéd, Csak a vas, miben járnak, annyi maradt. A várad árnyékában nem rügyeznek a fák, Az udvarod kövén nem jut át a mag. Gyújtsál gyertyát, ha félsz a sötétben, féreg! Bújj el, király, mert megölnek akik élnek!
Submitted by SerpentEve — Jun 22, 2026
(<em>Instrumental</em>)
Submitted by SerpentEve — Jun 22, 2026