Kínzó Harag
Sötét korok üzenete reppen szerteszéjjel, Ez elég ok arra, hogy rettegj minden éjjel. Félő fejjel gondolsz a korra, Síró szemmel készülsz a torra, Ha meghalsz, többé nincs visszatérés, Kihalt kertben nem lesz termés. A nagy elme emléke megmarad, De akkor is a föld alatt oszlanak. Soha nincsen ébredésük, Hiába volt a szenvedésük.
Submitted by SerpentEve — Jun 22, 2026
Meggyúlt lelkemben a harag lángja… Várom a pokol lángját, érzem a forró leheletét. Ez most az utolsó táncom, közel a vég. Kínzás lesz minden nap, melyet nélküled halok majd. De eljövök, ne hidd, hogy elmarad! A bosszú bennem él, eljövök, s megbüntetlek, S mikor megkínozva fekszel, majd kiélvezem Az összes sikolyt mely véres ajkad elhagyja, S csak akkor nyugszom meg, ha már nem lélegzel. Lánccal kötlek hozzá a neked faragott asztalhoz, Hogy égő húsoddal egybeforrjon a kő. Azt akarom, hogy sikíts, látni akarom, hogy haragszol, Mikor a szögeket kihúzom ernyedt, halott kezedből. Meggyúlt lelkemben a harag lángja…
Submitted by SerpentEve — Jun 22, 2026
(<em>Instrumental</em>) Fény Távoli, fényes csillogó tárgyak, Mi értelme a valóságnak? Mondjátok el, hogy hol vagyok, Az én fényem hol ragyog! Talán ott fent, valahol köztetek, Ott nyugszanak kezdetek, végzetek. A fényesség miből árad, mondd, Tested hogy tükrözi a napot? Tudás rejlik bennetek, vagy miből ez a fény, Mely szememet vonzza éjnek éjjelén?
Submitted by SerpentEve — Jun 22, 2026
Mikor a hajnal halkan készül az éji gyászra, Mikor a megvetés és a halál készül nászra, Mikor sírva regél más időt az ég, Mikor vérrel fest majd hóra a jég, Mikor néma vércse száll temető kapujára, Mikor az új gyermek nem vére apjának, Mikor a telihold kopottan ragyog, Mikor az emberek lelkei már teljesen vakok, Mikor nem szól dal vagy ének, Ravatalra kerül az élet, Mikor kihuny minden ősi láng, Mikor eltemet a pusztaság Tudni fogod, én újra itt vagyok.
Submitted by SerpentEve — Jun 22, 2026
Csatákban jártál, emlékbe sebeket kaptál. Nem gondoltál arra, hogy kit küldesz épp az égbe. Egy új sereget állíthatnánk fel a legyilkolt ellenből, Birodalmak hada neved sokszor félte. Nem gondolsz az öregkorra, Ha fúj a szél mindig szemben állsz. Pedig ősz szakállad jelzi már Hogy eljön majd a lenyugvás. Féltő asszony könnye nincs már, Kiszáradt a csatákban. Ajándékként kardod hozod, Úgy hálsz mással az ágyban. Harcmezőkön jártál, lépted a békét őrzi. Pallosodon a markolat kopása nem látszik, Mert minta sincs már rajta más, Csak az izzadság játszik. Ékes beszéddel szólnak hozzád a királyi várban, Annak, ki nem fél, ma lesz a lenyugvása.
Submitted by SerpentEve — Jun 22, 2026
(<em>Instrumental</em>)
Submitted by SerpentEve — Jun 22, 2026
Félsz, ha a sötétben jársz, és keresed a fényt. Értelmet nem lelsz, s nem is kutatsz rég. Elemészt a kapzsiságod, undor, mi te vagy, Nézz ki a váradból, s lásd meg önmagad! Lovagjaid szíve már nem a tiéd, Csak a vas, miben járnak, annyi maradt. A várad árnyékában nem rügyeznek a fák, Az udvarod kövén nem jut át a mag. Gyújtsál gyertyát, ha félsz a sötétben, féreg! Bújj el, király, mert megölnek akik élnek!
Submitted by SerpentEve — Jun 22, 2026
Ha egy őszi napon arra eszmélsz, Hogy nincs célod, amiért élsz, Minden szűz gondolatod megfertőz Valami sötét, elmúló, őszi. Ha minden hitvesből özvegy lesz, Ha a halál a szívedtől mindenkit elvesz, Miért ne mennél te is át: Elfogadni a halált? Visszatart –e a magány, vagy átlépsz: Itthagyod, mit megevett a penész? Álmodsz –e magadnak új világot, Hogy ne vedd észre azt, ami álnok? Elkatak a fájdalom, beburkol a magány, Az emlékek fakulnak, nem maradnak tarkán. Minden gondolat kínzó, egyik sem vigasz, A halál ideája, csak az, Az Igaz.
Submitted by SerpentEve — Jun 22, 2026
(originally written by Ragnarok) In the twilight of the day do I see the sun disappear behind the bloodred horizon I can feel the insatiable night consume all light Emperor of the darkly time give my darkest gift I have now entered your world My hate is your spirit and your hope to conquer the world A realm of vicious creations came from he mistand rised The dark knight have been entered He is ferocious in his sight a perfect murderer as he enter the world oh mortals this is the hour of darkness welcome to the devilnight
Submitted by SerpentEve — Jun 22, 2026
Van egy hely, hol nincs napfény, Éji lepkék birodalma, Hol rettegés és gyötrelem él, Rothadó testek halma. Ott lakik a félelem, A halál a vendég nála, Aki bűnökön és vétkeken Túl a véget meglátja. Dühnek lángjával égnek a mécsek, Egyre erősebb fényük van, Vértengerbe fúl az élet, Az örök lélek végleg elhal. Van egy hely, hol nincs napfény Éji lepkék birodalma, Ott rejlik lelkemnek legmélyén Angyalom örök haragja.
Submitted by SerpentEve — Jun 22, 2026
(<em>Instrumental</em>)
Submitted by SerpentEve — Jun 22, 2026