Újra úton
Megrogytak a régi álmok Sötét falak fognak körbe Újra felhõk mögött a Hold Én nem látom csak érzem Agyamban régi képek Összemosott színekben élnek Jól tudom, ez a test csak megtart engem De a létezés végtelen Az utolsó érzés is szertefoszlik bennem Elragad az örvény, és a mélybe húzza a lelkem Fentrõl az égbõl hív valaki Lent, a földön Meg akarnak tartani Félek minden emléktõl Az ismeretlen érzésektõl Érzem, átjár a végtelen Megint fentrõl figyelem a testemet Alagútban lebegek újra Arc nélküli lények körében Újra úton de nem tudhatom hova Merre visz a lélek útja Testemet már rég elhagytam Börtönömbõl megszabadultam Számot vetek az életemmel S újra szállok... Fel!
Submitted by Iron_Wraith — Jun 14, 2026
Ha kinzó a csend és elszürkül minden Nézz magadba, a szenvedés nem végtelen ---- Hallom a távoli hangokat Amint egyre jobban eltávolodnak Látom az égi fényt Lassan elnyeli a messzeség Ébredj! Látod mégis itt vagyok Mint egy álom, eljövök, ha Elmúlik a fájdalom... Úgy tûnik néha összeomlik minden És a mélységbôl nem vezet kiút A múltam ismét megkísért De jól tudom, nem történhet minden ugyanúgy Ébredj! Látod mégis itt vagyok Mint egy álom, eljövök, ha Elmúlik a fájdalom... ---- Ha eltûnt a csend és látod a fényt A szenvedés újra véget ért
Submitted by Iron_Wraith — Jun 14, 2026