Idegen Arcok
Elrohadok De te is pusztulsz velem Szívjad csak a vérem Harapj még egyet belolem Már nincs mit vesztenem Arcomon torz vigyor Elviszek egyet a fajtádból Én próbáltam, nincs kapcsolat Hidd el bennem nincs bûntudat Csak egy perccel is De túléllek Nézem, ahogy a méreg Szétmar az ereimben Messzebbre látsz Ha egy percre felállsz Ha egy percre hallgatsz Talán mást is hallasz Magadon kívül De most már úgy sem számít
Submitted by Iron_Wraith — Jun 14, 2026
Ismeretlen világba léptél Hol a csillagok sírnak az égen Felriaszt egy álomból Zokogásuk néma csendje Könnyeik közt a kérdés "Ó mond, miért!" Ott van a válasz körülötted Ott vannak már mind Idegen - Arcuk már idegen - szemeikben furcsa láng Tekintetük elemészt mindent, sápadtan néznek rád Vonásaik eltorzultak, Lelkedben rémület Dühödten lesújtasz és az arcok összetörnek Az emlékeket eltemették Ki tudja már milyenek voltak egykoron Nincs más csak ez a néhány arc S a csendes téboly az arcokon A fagyos végtelenben Egy spirálköd peremén Megfakult tükörképpé lett Egy önpusztító lény Idegen - Arcuk már idegen - szemeikben fekete láng Tekintetük elemészt mindent, sápadtan néznek rád Vonásaik eltorzultak, Lelkedben rémület Dühödten lesújtasz és a tükrök összetörnek
Submitted by Iron_Wraith — Jun 14, 2026
Tehetetlenül néztem Ahogy kialszik lassan bennem Utolsó fénysugarad És magával visz mindent Ismerted szívem rejtekét Kopott emlékekben elvetélt Ma mindenki hiányzik Ma mindenki meghalt Ma megfolyt a csend És mély álomba ringat Csak a remény maradt velem Hogy darabokra tépjen És álmaimban érezzem Amit nem lehet már ébren Ismereted szívem rejtekét Kopott emlékekben elvetélt Megfojt a csend...
Submitted by Iron_Wraith — Jun 14, 2026
Nézz szembe a szellemeddel Azzal, ami egykor te voltál Elhagyta tested rideg Érzéketlen otthonát Nézd meg egykori arcod Szemeidben életed tüzét Elrabolt szép álmaid Remegõ tükörképét Tegnap még egy ember voltál Szerettél és gyûlöltél A fájdalomtól sírtál A szépnek és jónak örültél Megcsonkított érzelmek Egy lélektelen test Átformált a képmására Egy Istenné vált gépezet Megbíztál bennük - és tõlem elfordultál Hallgattál szavaikra - és hangom nem hallod már Egyek voltunk valaha, de a láthatatlan köteléket Elvágta egy szürke kéz, és megfojtotta másik énedet Csak a megvetés a részem, s a kozmikus magány Csak az üvöltõ üresség szól hozzám Elméd titkos szobájában A fényt õrzõ ajtók mögött Ott vigyáztam rád De a mocsok mégis beférkõzött Gondolataid eltörölték Lelked kettéhasították Egy mesterséges beteg világ Szürke képernyõin át Féltél attól mi vár rád Ha ellenállsz a kísértésnek Inkább lettél mindörökre Engedelmes szolgalélek Most már nem kell félned Nem leszel többé egyedül Egy arc nélküli embertömegben Elnyel majd a belsõ ûr
Submitted by Iron_Wraith — Jun 14, 2026
Eltemettem egy világot Hol a ködben járt a hang Felnéztem a tûnõ napra És egy ajtó nyílt alatta Átléptem, de az idõ Nem kísér tovább Eltûnök, de itt marad Egy földöntúli vágy Jéghideg a tenger Hol minden villanás Egy izzó szem a múltból Csak egy utolsó látomás Elsodort egy hullám De az erõ még visszahúz Eltorzult a test De az égszínkék mocsár Eltûnt már a láthatáron Mikor az idõ rám talál Elmerülünk végleg Ha eljön hozzánk A tûnõ istenek Éjfekete óceánján Lépj át a falon Mint egy szellem, ha fáj Hogy örökké üldöz Mint álmodót a valóság
Submitted by Iron_Wraith — Jun 14, 2026